Az elmúlt napokban a www.katolikus-traditio.hu internetes újság fórumán egy magát 'marci'-ként azonosító személy kérdést tett fel a többi hozzászólónak. Miután kérdésére megkapta a választ, provokáló modorban kezdte kétségbe vonni a katolikus tanok igazságát. Az ebből kialakult vitából következik itt néhány hozzászólás, melyekből mindazok, akiknek agyát Isten büntetése nem homályosította el, számos tanulságot levonhatnak. Mert ne feledjük, Isten nem csak a túlvilágon bünteti meg az Ő tanítását, parancsait és ezáltal magát az Ő személyét megtagadókat, hanem már ezen a földön is. Mégpedig azzal, hogy „süketté teszi őket, hogy ne halljanak és vakká, hogy ne lássanak”. (lásd: Mt 13,12-17; Iz 6,9-10; Mk 4,10-12; Lk 8,9-10)

1.
Füzesi Zsolt hozzászólása:

Kedves Marci!

Nekem valami azt súgja, hogy Ön azért valamennyire mégiscsak vonzódik a katolikus tradícióhoz, vagyis a hamisítatlan katolikus hithez, azaz a nagybetűs és egyetlen Igazsághoz. Mintha azért lenne finoman provokatív, mert azt akarja, győzzük meg. Úgy értem tudat alatt, mint Saul, a későbbi Szt. Pál. Ő is harcolt a kereszténységgel, de a harca és keménysége mögött saját belső harca húzódott meg. Szimpatizált ugyan a kereszténységgel, de még sem tudta saját rabbinikus rendszerébe integrálni. Következésképpen ellenfordult. Erre utal Jézus szava: „Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod.”

Mi nem tartjuk, hogy minden közösség egyúttal már egyház is, csak azért, mert egy (rész)igazságot az – teljes – Igazságból filozófiai állásfoglalásként magáévá tesz. Aki az egészet nem vallja, az a részt sem vallja. Ui. a rész is elveszíti az alapját, ha csak azért hiszem, mert az az én szájízemnek megfelel. Ha egyes az Egyház által meghatározott tételt elvetek, akkor már megszűnt számomra az Egyház dogmafönntartó tekintélye. Akkor viszont mi alapján hiszem azt, amit hiszek. Saját korlátolt eszem alapján. Ez igen kevés.

Ha vitatkozni akar „nekünk az nem szokásunk, sem Isten Egyházának.” Ha szolid érvelést (kultúrált disputát) akar kezdeményezni, akkor viszont mondja meg, mert arra (a magam nevében szólok) hajlandók vagyunk.

Ne keverjük össze: A misében a „sokakért” használata nem azért jobb, mint a „mindenkiért”, mert Jézus „nem mindenkiért” adta az életét. Ez kálvinizmus lenne: kettős predestináció. Jézus valóban mindenkiért meghalt, de ez a megváltás nem mindenkiben realizálódik. Ezért vagyunk óvatosak a misében a „mindenkiért” szóval kapcsolatban. Ezt bővebben is ki lehetne fejteni (szerk. megj.: lásd például ezen a honlapon Sokakért vagy mindenkiért című cikket), de a lényeg az, hogy ha azt az igazságot vesszük alapul, hogy akire Krisztus vére hull, az megmenekül, a misében való alkalmazása a „mindenkiért” szónak könnyen arra vezethet, hogy a hívek azt hiszik, hogy az üdvösség automatikus, azért, mert Krisztus vére kiontatott az emberiségért. Logikus: ha mindenkiért, akkor értem is, ha értem is, akkor már el nem veszhetek. Ez olyan magabiztonsághoz vezethet, amely egyenes út a szabadossághoz (Luther Márton: „Vétkezz bátran, csak higgy erősen!”).
     Maga Jézus is a sokak szót használta, noha az arám és a héber is ismeri a sok-mindenki megkülönböztetést.

2.
'marci' válasza Füzesi Zsolt üzenetére:

Kedves Zsolt! A megérzése teljesen hamis, már ami a páli hasonlatot illeti... A tradícióhoz egyáltalán nem vonzódom, hanem éppen hogy taszít, mert szerintem a keresztyén (sic!) hit lényegét homályosítja el. Ezért (és sok minden másért is) szakítottam a római egyházzal. Az egy dolog, hogy valamennyire ismerem, hiszen ebben nőttem fel... Eltávolodni valamitől csak akkor van értelme, ha azt a valamit ismerem is. Itt klasszikus értelemben vett teológiai problémákról van szó. (Mária és a szentek közvetítő szerepe, az ostya „megáldoztatása”, tisztítótűz, 7 szentség, papi nőtlenség, az ereklyekultusz....stb...stb.) A katolikusok többsége ezekkel a dolgokkal vagy egyáltalán nem foglalkozik és csak kényelemből (és papíron) marad a katolikus Egyház tagja, vagy (úgy, mint pl. én is), elmélyed a katolikus teológiában (szerk. megj.: vajon miben mélyedhetett el ez a szegény ember?), és vagy elfogadja, vagy nem. Nálam ez utóbbi állt fenn, ezért döntöttem úgy, ahogy döntöttem...
     Pedig az egész csak azzal kezdődött el, hogy érdeklődtem a tradicionalisták fogamzásgátlással kapcsolatos vélekedése felől. Hiába no...senki sem tud kibújni a saját bőréből, így én sem.

Ja és még valami... a római egyház dogmáit is „saját, korlátolt ésszel” rendelkező EMBEREK alkották. Ez mitől lenne több, vagy jobb bármely más értelmezéstől...? Egyáltalán... minek itt bármit is értelmezni? A Szentírás önmagát értelmezi. Az Igazságot pedig azonosítani a római egyház igazságaival nem túl szerencsés, bár meglehetősen kényelmes dolog... Ennek a kényelemnek hosszú távon azonban veszélyei is vannak... Lassan, de biztosan leszoktathat ugyanis arról, ami minden gondolkodó, magát értelmiséginek valló embernek a sajátja kell, hogy legyen, ti. a kritikai gondolkodás (szerk. megj.: ez a leghamisabb, az ördög részéről tipikusan a mai korban leginkább alkalmazott „szlogen”) „luxusáról”. Hiszem, hogy a Mindenható ezt soha nem fogja egyetlen emberen sem számon kérni. Amen

3.
Füzesi Zsolt viszontválasza:

Véleményem szerint Ön – és ezt őszintén mondom – rossz időben született. Meggyőződésem, hogy korántsem ismeri olyan jól az Ön által felvetett „klasszikus problémákat”. Azért írtam, hogy rossz időben született, mert a mi korunkban a katolicizmusnak éppen az a problémája (többek között), hogy léteznek benne azok a tanítások és gyakorlatok, amelyek szálkának számítanak a nem-katolikusok szemében, viszont a „zsinati szellem” már nem engedi, hogy ezeket megvédjük, a papság pedig már részben el is vesztette a képességét, hogy egyáltalán képes legyen az „ellenmondókat megcáfolni.” A felejtésben nagy segítségükre vannak olyan könyvek, mint pl. a Schneider dogmatika, ami elég tudományoskodó ahhoz, hogy aki tanul belőle elhiggye, hogy tud is valamit, viszont tartalmatlan ahhoz, hogy közben az apologetika szempontjából tökéletesen impotenssé tegye olvasóját.
     Szerintem Ön is olyan válaszokat kaphatott az Önt kínzó kérdésekre, (mert feltételezem, az Egyházzal való szakítás előtt megpróbált választ kapni nehézségeire), amelyeket már a reform ihletett, és így teljesen érthető módon kielégítetlen maradt igazság utáni szomja. Innen pedig egy lépés beleesni az olyan felekezetek hálójába (bocsánat, nem találtam jobb szót), amelyik világosan beszél, látszólag következetes, és – szigorúan monológ formájában – képes és kész megcáfolni a kérdéses katolikus dolgokat.

Ha már egy protestáns emberrel kommunikálok, hadd vegyem át egy kicsit a módszerét: a tanúságtételt („Szeget szeggel” Szt. Domonkos). Én teljesen protestáns gyökerű családból származom, így a katolicizmusba nem születtem bele, hanem kezdeti ellenszenvem ellenére, magam választottam 15 évvel ezelőtt. Ezért a protestantizmussal szemben, melyet én tényleg jól ismerek, hitelesebbnek tűnhetek, hiszen nem érhet az a vád, hogy beleszülettem a katolikus Egyházba, és tudattalanul is gyermekkori boldogságomat védve oltalmazom a katolikus hitet. Zsinat előtti dogmatikai könyveket olvasva maga az igazság kényszerített, hogy kemény kálomista nyakamat beletörjem a katolikus igazságba. Ezért hiszem, hogy meg tudok felelni az Ön kérdéseire, ha akarja. Ha nem akar velem vitatkozni, ajánlok Önnek két írást. Az egyik egy protestáns tollából származik, aki katolizált, címe: Minden érv Rómába vezet. A másik a Google-be beütve megtalálható: Bangha Béla S.J.: Világnézeti válaszok.

4.
Minister Primus et Sacrista Ecclesiae Sancti Michaelis Archangeli de Ókér, azaz 'Főministráns' hozzászólása

Szerintem a gyenge jellemű emberek szoktak protestánssá válni... Olyanok, akiknek nehezükre esik betartani az összes parancsot, és akik egy pillanatban rámondják: „Minek ez nekem?! Ez lehetetlenség! Ki bír az összes elvárásnak és parancsnak eleget tenni?! Hagyjatok már békén!”
     Tudom. Én is milliószor gondolom ezt, mert nekem is vannak bajaim, amikkel ádáz harcokat kell vívnom... Én is, amikor már ezredszer megbotlom, azt szoktam gondolni, hogy: „A csudába az egésszel! Nem tudok eleget tenni! Nem vagyok szent! Hagyjon már mindenki békén!” Meg azt, hogy: „Hogy a fenébe: mások úgy élik le az életüket, hogy észre sem veszik?! És mindenük megvan! Barátok, rendes kapcsolat, család, pénz, siker... Nekem pedig mi jut?! Csak az állandó gyötrelem, hogy nem tudok minden elvárásnak megfelelni! Hol van ebben az igazságosság?!...”

És utána mi történik?
Elmegyek gyónni, és kezdem újból... Bármennyire is utálom magamat azért, mert már tízezredszer lépek be ugyanazokkal a szavakkal a gyóntatószékbe, mégis belépek...
     És folytatom a harcot... Néha kevesebb, néha több sikerrel...

De vannak olyanok, akik egy pillanatban feladnak az önváddal, és ezt mondják: „Nem én vagyok az oka, hogy ilyen vagyok, amilyen vagyok!” És akkor elkezdenek keresni olyan embereket, akik ebben igazat adnak nekik... De milyenek azok az emberek, akik igazat adnak emezeknek?! Hát éppen olyan gyenge jelleműek, mint emezek! Ebből áll az egész vallásuk! Mentegetőzni egymás előtt, megszökni a felelősségtől!

Én nem tudom... Bármennyire is ki nem állom az állandó botladozásaimat, mégsem lennék képes csak ezért csatlakozni egy olyan felekezethez, amelynek „enyhébbek az elvárásai” velem szemben...

Volt egy kollégám az egyetemen, aki katolikusból lett protestáns, és állandóan cikizett engem, meg bálványimádással vádolt... De azt hiszem, hogy tudom, mi volt az ő igazi baja... Nem akart megfelelni az elvárásoknak.
     Azért lehet, hogy más okokból is lesznek az emberek protestánsok, de én úgy vélem, hogy mégis ez az általános ok...

5.
'marci' befejező vallomása:

Kedves Mindannyiotok! Nem is tudom, hogy hogyan gondolhattam azt, hogy a modern kor farizeusaival (veletek) szót tudok érteni... A felmenőimről meg csak annyit kedves Vágfalvy, hogy még katolikus pap is volt közöttük... a dédapám! Amiatt az átkozott, nyomorult, emberellenes cölibátus miatt anyai nagyapámat nem vállalhatta fel...így került szegény (és még 3 testvére) nevelőszülőkhöz... A római egyház a hatalomról, a pénzről és más egyéb, igencsak világi hívságokról szól. Nézzetek már végig egyszer ezen a 2000 éves történelmen kissé alaposabban! Kereszteslovagok vérben gázolása, másként gondolkodók elégetése, mihaszna, ember által kitalált pótcselekvések tömkelege a baromi sötét agyúak további hülyítésére...stb...stb...estig folytathatnám! A Mindenható legyen irgalmas azokhoz, akik az Ő Szent Igazságait aljas indokokból 2000 éve megállás nélkül meghamisítják! Amen.
Erős vár a mi Istenünk!

6.
A szerkesztő hozzászólása

Soha senki nem fordul el az igazságtól saját személyes bűne nélkül!!!! Ez az alapvető és nagyon-nagyon fontos igazság a napnál világosabban derült ki ebből a „vallomásból”.
     Felejtsük el egy pillanatra, hogy itt most vallásokról van szó. Vegyünk egy világi példát: van egy gitt egyesület, amelynek alapítója a közösség alapokmányába beleveszi a következő alapszabályt: a tagok nem hordhatnak piros sapkát. (Mondjuk azért, mert egy guru azt mondta neki, hogy aki piros sapkát hord, az bántani fogja őt.) Idővel akadnak olyanok, akik tagok lesznek. A világon nem kényszeríti őket erre senki. És az egyik közülük, bár aláírta az alapokmányt, tüntetően elkezd piros sapkát hordani, ráadásul úgy, hogy továbbra is tag marad. Inkább hazudik, alakoskodik, de se a tagságról nem mond le, se a sapkát nem veszi le (ne felejtsük: 'marci' dédapjának 4, azaz négy gyereke volt!!!) És ezek után erkölcsi magaslatokban ítélkezik ő és szerencsétlen utódai a gitt-egyletről! Hát ilyet!
     Azt nem látni, hogy ez mekkora erkölcstelenség, mondhatnám aljasság, hát ehhez már a Bibliában említett vakságnál, süketségnél is nagyobb torzulás szükségeltetik!

7.
'Pisti' reakciója 'marci' vallomására:

Ezek az emberek azért protestánsok, mert érdekük, hogy azok legyenek, ez pszichológiai probléma, hiába mondaná maga Jézus nekik, hogy nincs igazuk, akkor sem fogadnák el...

Az egyház – emberileg – ma már nem folytat megfelelő hitvédelmet, ezért a Sátán erőlködés nélkül téríthet.

A te (m. m. 'marci') hozzászólásodból is csak az látszik, hogy a hited lényege a katolikus egyház gyűlölete, éppen te magad bizonyítod ezt az elméletet...

8.
Élthes Eszter hozzászólása a fórumon

Tisztelt Mindenki! Még nem kérdeztem meg Gergely atyát ez ügyben, de remélem reagál ő is a következő javaslatomra: Fogadjuk meg mindannyian, hogy soha többet nem válaszolunk, semmilyen formában protestáns provokációra. Én személy szerint azt sem értem, hogy erre a mostani reakció-halmazra miért volt szükség. 'marci'-ról az első pillanatban kiderült, hogy nem a megtérés, az igazság keresése a célja, akkor meg minek. Ha elődeinknek, az egyháztanítóknak, egyházatyáknak nem ment, ha a pápa küldötteinek az ú. n. reformáció alatt nem ment, akkor azt hisszük, hogy ilyen elképesztő, mint a 629-es íráson (vagyis 'marci' vallomásán) kívül, mi majd mást kapunk, kaphatunk logikus érveinkre? Nem tudom, ki hogyan van vele, de én fizikai fájdalmat érzek, amikor ilyesmit olvasok.

Én protestáns családban nőttem fel, felnőtt fejjel konvertáltam, családomban most már csak megrögzött protestánsok élnek. Higgyétek el, a vitának semmi, de semmi értelme. Én úgy érzem magam ilyeneket olvasva, mintha a szemem előtt gyaláznák meg a szeretteimet, és nekem ezt végig kellene néznem. Ha csak 'marci' arra a megjegyzésére gondolok, hogy „nem unalmas nekünk így vita nélkül?” Még szerencse, hogy Gergely atya válaszolt.
     Tessék már tudomásul venni, hogy egy protestáns nem tudja felfogni, hogy egy katolikus száz százalékig hisz az egyházi tanításban, vagyis abban, amit nála sokkal okosabb emberek, vagyis az apostolok, az egyházatyák, az egyháztanítók és Péter utódai egyszer már végigvitatkoztak. Amit ők megfogalmaztak, arról nekünk semmi értelme tovább vitatkozni. Vagyis egy katolikus belátja, hogy nem ő a legokosabb ember a világon. Még tudja, mit jelent a tekintélytisztelet, és tudja, hogy Isten kinyilatkoztatását az Egyházon keresztül kapja. Szóval, nem lehetne megfogadni, hogy a jövőben ilyen embereknek, akik csak KÖTÖZKÖDNI akarnak, és gyűlölettel vannak eltelve mind az iránt, ami számunkra szent, nem válaszol senki?