Albert Malcolm Ranjith, az istentiszteletek kongregációjának titkára, ismét beszélt a motu proprio fogadtatásáról. Hollandiai beszéde után most az olasz internet-újság, „Petrus”-nak adott interjút, amelyben elismerte, hogy XVI. Benedek pápa motu proprioja a teológusok, a liturgia-tudósok, a püspökök, sőt még a bíborosok között is „zendülést” váltott ki.

A klérus tagjainak – bármilyen rangúakról van szó – engedelmeskedniük kell a pápának. Mindenkit felszólítok, különösen a pásztorokat, hogy engedelmeskedjenek a pápának. Különösképpen a püspökök esküdtek engedelmességet a pápának”, hangsúlyozta Ranjith. A titkár azt is kifogásolta, hogy egyes egyházmegyék a motu propriohoz készült kivitelezési-rendelkezéseikben érthetetlen módon megpróbálják a pápa utasításait korlátozni. És még egyszer leszögezte: „Minden papot, püspököt és bíborost felszólítok az engedelmességre, tegyék félre a büszkeségüket és az ideológiai előítéleteiket.”

Részletek az interjúból:

Kérdés: Excellenz, végülis milyen fogadtatása volt XVI. Benedek pápa motu propriojának? Még az Egyház legbelsőbb köreiben is akadtak, akik elhúzták a szájukat…
Ranjith érsek: Voltak pozitív reakciók, de, és ezt értelmetlen tagadni, akadt elég kritika és ellenállás is – teológusok, liturgikusok, papok, püspökök, sőt bíborosok részéről is. Egyszerűen nem értem, mit akar ez a pápával szembeni ellenszegülés, sőt, már mondhatjuk nyugodtan, zendülés. Mindenkit felszólítok, különösen a főpásztorokat a pápával mint Péter utódjával szembeni engedelmességre. Különösképpen a püspökök esküdtek a pápának engedelmességet – maradjanak hűek esküjükhöz.

Kérdés: Ön szerint mi az oka ennek a motu proprioval szembeni demonstratív fellépésnek?
Ranjith érsek: Ahogy Ön is tudja, egyes egyházmegyékben olyan rendelkezéseket is hoztak, amelyek érthetetlen módon határt próbálnak szabni a motu proprionak. Az ilyen akciók mögött egyfelől ideológiai előítéletek, másfelől azonban gőg, az egyik legsúlyosabb bűn áll. Csak megismételni tudom: mindenkit felhívok a pápa iránti engedelmességre. Ha a Szentatya úgy döntött, hogy kiadja a motu propriot, akkor megvoltak az okai erre, amikkel én teljesen egyetértek.

Kérdés: XVI. Benedek pápa döntése alkalmasnak tűnik arra, hogy orvosolja azon számos liturgikus visszaélést, ami tragikus módon a II. Vatikáni Zsinat óta az új misében fellépett…
Ranjith érsek: Nézze – nem akarok kritikát gyakorolni az új misével kapcsolatban. De tényleg nevetnek kell, ha hallom – még barátoktól is –, hogy egy pap „szent”, mert bizonyos módon prédikál vagy különös módon celebrálja a misét. A szentmise áldozat, ajándék, titok – teljesen függetlenül a paptól, aki bemutatja. Egyenesen fundamentális jelentőségű, hogy a misében a papot figyelmen kívül kell hagyni: Krisztus az, aki a misében cselekszik. És ezért azt sem értem, hogyan lehet az eucharisztia ünneplését tánccal, dalokkal és tapsokkal dúsított show-vá lehet tenni, ahogy ez a novus ordoban gyakran történik.

Kérdés: Monsignore Patabendige, az Ön kongregációja ismételten elítélte az ilyen liturgikus visszaéléseket…
Ranjith érsek: Valóban. Számtalan dokumentum van, de sajnálatosan ezek mind halott papírok maradtak, melyek valamilyen fiókban porosodnak, vagy ami még rosszabb, egyszerűen a papírkosárban landoltak.

Kérdés: Még térjünk rá egy másik pontra: gyakran nagyon hosszú prédikációkat hallunk…
Ranjith érsek: Ez is egyfajta visszaélés. Ellenzem a táncot és a tapsot a misében – a templom nem cirkusz vagy stadion. És a prédikációknak, miként ezt a pápa aláhúzta, kizárólag a katekézisre kell vonatkozniuk, a szociológiai beszédmódot vagy a szükségtelen csevegést kerülni kell. A papok például gyakran politikai kérdésekről nyilatkoznak, mert beszédüket nem jól készítették elő – ahelyett, hogy az anyagot, miként illő, a lehető leggondosabban tanulmányozták volna. Egy túlságosan hosszú beszéd egyet jelent a rossz előkészülettel. A prédikáció helyes időtartama 10, maximum 15 perc. Világosnak kell lennie, hogy az eucharisztikus titok az ünnep csúcspontja – ezzel nem akarom lebecsülni az Ige liturgiáját, hanem megmagyarázni, hogyan kell a korrekt liturgiának kinéznie.

Kérdés: Még egyszer visszatérve a motu propriora: A latin nyelv használatát is kritizálják…
Ranjith érsek: A tridenti rítus az Egyház hagyományának része. A pápa megfelelő módon elmagyarázta lépésének indítékait, a szabadság és az igazságosság egyik aktusáról van szó azon hívekkel szemben, akik ragaszkodnak a tradícióhoz. Ami a latint illeti, alá szeretném húzni, hogy a latin soha nem lett betiltva, és hogy ezen felül a latin biztosítja az Egyház univerzalitását. Csak ismételni tudom magamat: Minden papot, püspököt és bíborost felszólítok az engedelmességre, és arra, hogy tegyék félre büszkeségüket és minden fajta előítéleteiket.