A következő beszámoló levélben jött. Közlése azért indokolt, mert bármennyire is elkeserítő és hihetetlen, jól tükrözi azt a példátlanul rossz állapotot, ami manapság az Egyházban egyre nagyobb mértékben tért nyer. A nagy válságok idején mindig eljön az a pillanat, amikor nem lehet többé a „középen” lavírozni: lassan, de biztosan mindenkinek színt kell vallania, jobbra vagy balra, azaz a hitüket egyre komolyabban vevő, az Egyház kétezer éves tanítását és MINDEN dogmáját komolyan vevő és hirdető vagy a liberális, a tanokat eleinte csak felvizező, később már egyenesen tagadók táborába tartoznak-e. Azaz az Egyház szenthagyományához hű vagy a katolikus hittől elszakadók közé.
     Az előbbiekhez tartozók minden bizonnyal elenyészően kevesebben vannak, mint a másodikhoz. Ezt a tényt már VI. Pál pápa is megjósolta, ugyanakkor e számszerűséghez azt is hozzáfűzte, hogy a kisebb, de erős csoportból fog az új katolikus élet kiindulni.

E megállapítások, ugyanakkor remény fényében következik a hír, melyet egy soproni 80 éves hívő mesélt el szinte sírva:

Sopronban, a domonkosok templomában egy fiatal, 30 év körüli szerzetespap „az a tudálékos, öntelt atya” prédikációjában „Krisztus előtti, ókori, középkori tudósokat, filozófusokat, teológusokat idézett arról, hogy a feltámadás nem úgy lesz, ahogy eddig hittük, ott már nem lesznek személyek, csak egy általános, nagy szellemi közeg lesz. Meg az eddig élt sok milliárd emberi test el sem férne sehol.” „Ez megtéveszti, bizonytalanná teszi az egyszerű, tanulatlan embereket”, fejezte be az idős ember beszámolóját.

Befejezésül álljon itt Gergely atya megjegyzése a fórumról, aki egyszer azt írta (igaz a motu propriot nem elfogadó püspökökkel kapcsolatban), hogy szerencse, hogy az Utolsó Ítélet nyilvános tárgyalás lesz, mert kíváncsi, mit fognak ezek a klerikusok ott mentségükre felhozni.