Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom: örvendjetek! (Fil 4,4) (Advent utáni harmadik vasárnap introitusa) A komoly és sokszor elkeserítő témák után felüdülésnek néhány vicc a Délvidékről 1. Egy hatalmas oroszlán kerget egy vézna keresztény embert. Az ember bukdácsolva menekül árkon-bokron keresztül, ám a vadállat nem tágít, továbbra is a nyomában van. Amikor az üldözött érzi, hogy már nem bírja tovább ezt az őrült hajszát, letérdel és kétségbeesetten imádkozni kezd: „Uram, végtelen a Te hatalmad! Kérlek, tedd meg, hogy ez a vad oroszlán kereszténnyé váljon!”      Ugyanebben a pillanatban megáll, és térdre borul az oroszlán is: „Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk.” 2. Az öreg skót már 50 éve imádkozik az Úrhoz: „Uram! Kérlek, add, hogy nyerjek a lottón!” Az Úr végül megunja, hogy már ennyi éve ugyanezt kéri Tőle a skót, és így szól hozzá: „Jól van! Megadom! Csak vedd már meg végre azt az átkozott sorsjegyet!” 3. Egy ember bemegy a főapát irodájába, és mondja: „Szerzetes akarok lenni.” Erre a főapát: „Nagyszerű! De tisztában vagy azzal, hogy nekünk csak tízévente szabad beszélnünk?” – „Nem nagy baj! Elfogadom!”      Elmúlik az első tíz év, és a szerzetes újra bemegy a főapát irodájába. „No, fiam? Hogy érzed magad köztünk? Van-e valami bajod?” – „Az ágy túl kemény.” – „Ennyi az egész?” – „Ennyi.”      Újabb tíz év múlik el, a szerzetes bemegy a főapáthoz, és mondja: „Borzasztó a kaja!” – „Ennyi?” – „Ennyi.”      Elmúlik a harmincadik év is, és a szerzetes ezekkel a szavakkal lép be a főapáthoz: „Jéghideg a víz! Kilépek a rendből!” – „Na ja.. Igazán gondolhattam volna, hogy ez lesz a vége. Kezdet óta csak nyafogsz!”