A dogmák kihirdetésénél a szándék lényeges. És ezt a szándékot ki is kell fejezni valahogyan. Nyilván nem kérhető számon a dogma szó használata az első századok pápáin, de egy tévedhetetlen tanítás esetében mindenképpen világosnak kell lenni, hogy       1) valamilyen módon az Egyház fejeként nyilatkozik;       2) az egész Egyház, minden hívő számára kötelező döntésről van szó;       3) és tartalom szempontjából egy meghatározott tételnek (és nem oldalakon át folytatódó szövegnek) kell lennie.       Vagyis a zsinati dokumentumok már csak ezért sem „dogmák”. Hiszen több oldalnyi szövegek. Ráadásul VI. Pál pápa egyszerűen csak kihirdette, hogy a zsinat (és általa) elfogadott szövegről van szó. a) Az igaz, hogy nem lehet elvárni, hogy ua. szavakkal fejezzék ki, hogy egy tétel dogma, mint pl. 1950-ben, de valamilyen módon ki kell fejezni, hogy kötelező hittételről van szó. A zsinati dokumentumok ennek nem felelnek meg, mert túl általánosak. Szinte az összes szentszéki dokumentum végén ott szerepel, hogy a Szentatyának bemutatták, ő pedig publikálását jóváhagyta és elrendelte. De attól a dogmának még a közelébe sem ér a dokumentum. b) A fentiek mellé, azzal együtt, továbbra is áll, hogy a dogma lényegéből fakad, hogy „tétel”, vagyis definíció. Minden dogmának pontos definíciónak kell lennie. Nem létezik „leíró” vagy „körülíró” dogma. A hitvallás például dogma, még ha „hosszabb” szöveg is, de csak azért, mert tételekből áll, és maguk az egyes tételek a dogmák. Minden tévedhetetlen megnyilatkozásnál a teológia világosan meghatározza, hogy mi a dogma-rész, és mi a hozzáfűzés, kiegészítés, magyarázat, bevezetés, stb., ami nem bír a dogma tekintélyével. Egy konkrét példa. Az „Inter mirifica” zsinati dokumentum végén is szerepel a VI. Pál-féle zárás (apostoli tekintélyünkkel, stb.), mégis enyhén szólva nevetséges lenne azt állítani, hogy a dokumentum például ezen mondata: „Elsősorban a jó sajtó érdemel támogatást” katolikus dogma lenne, vagyis olyan tétel, amely benne van a kinyilatkoztatásban (direkte vagy indirekte), és amelyet kiközösítés terhe alatt vallani kell. Vagy az „Optatam totius” zsinati dokumentum szerint: „Ezen felül a latin nyelvet is el kell sajátítaniuk (a papnövendékeknek), azon a fokon, mely lehetővé teszi, hogy a tudományos forrásokat és az Egyház megnyilatkozásait érthessék és fölhasználhassák.” Ha ez dogma, ma igen kevesen lennének mentesek a kiközösítés alól... Szóval, amikor valaki azt mondja, hogy a szavak helyett az intenció számít, teljesen igaza van. VI. Pál pápa, mindegy milyen szavakat mondott ki, NEM AKART dogmát kihirdetni. Ugyanakkor az is igaz, hogy valamilyen módon a szavakban meg kell nyilvánulni az intenciónak – vagyis utólag már senki nem foghatja rá a zsinati dokumentumokra, hogy dogmatikus tételek.