Az Osservatore Romano január 8-án Athanasius Schneider, Karaganda püspökének „liturgikus megjegyzését” adta közre, aki cikkében a nyelvre áldozás gyakorlatához való visszatérést ajánlja és indokolja. A pápai Summorum Pontificum által megcélzott „reform reformjával” kapcsolatban az ilyen meggondolások egyre nagyobb teret nyernek a médiában.
Azon katolikusok tiszteletének, akik valóban hisznek abban, hogy az eucharisztiában az Urat fogadják, oda kellene vezetnie, hogy áldozáskor letérdelnek és az ostyát a nyelvükre veszik, írta a püspök az Osservatore Romano-ban.
„Ha egy nem-hívő az imádatnak eme aktusát látja, talán ő is térdre esik, imádja Istent és felismeri, hogy Isten tényleg közöttünk van”, hivatkozott Athanasius Schneider püspök az első korintuszi levélben foglaltakra. A püspök az eucharisztia fogadásának témájában az egyházatyák írásaira hivatkozik, és azt írja, hogy a nyelvre való áldozás gyakorlata már a 6. századtól kezdve túlsúlyban volt.
A cikk címének az Osservatore Romano szerkesztősége a következő mondatot választotta: „Mint egy csecsemő bábájának karjai között.” Schneider püspök ugyanis azt írja, hogy miként egy csecsemő kinyitja a száját, hogy anyjától táplálékot kapjon, úgy kellene a katolikusoknak szájukat kinyitniuk, hogy Jézust fogadják. „Krisztus valóban táplál bennünket Testével és Vérével a szent áldozatban, és az atyák idejében ezt gyakran a csecsemő szoptatásával hasonlították össze.”
„Az a mód, ahogy az Úr testét kiosztják és fogadják, az eucharisztikus titok nagyságának tudatát fejezi ki”, írja tovább a püspök. Ezenkívül a térdelés által megmutatkozó igazi imádat kifejezéséhez a nyelvre áldozás azt is elkerüli, hogy az emberek az Úr Testét tisztátalan kezükkel érintsék vagy az eucharisztia részecskéit esetleg elveszítsék – ezek a meggondolások nagyon is indokoltak, ha valaki tényleg hisz e szentség szent voltában. „Nem felelne-e meg jobban az átváltoztatott kenyér mély valóságának és igazságának, ha a hívek ma is letérdelnének fogadásához, és közben a szájukat nyitnák ki, mint a próféta, amikor Isten szavát fogadta és kisgyermekként hagyta magát táplálni?” – kérdezte a püspök.
A Vatikán 1969-ben hozta nyilvánosságra azt a szabályozást, ami a püspököknek engedélyezte a kézbe áldoztatást. A pápai miséken a legtöbb hívő, aki magánál a pápánál áldozik, a nyelvre áldozás lehetőségét választja, mindazonáltal megengedett, hogy az eucharisztiát kézbe kapják.
A cikk eredetije megtalálható a Catholic News Service (CNS) honlapján.