Szent Péter uralkodásának két ünnepe van és mind a kettő az ő elsőségét dicsőíti, vagyis azt, hogy az Úr őt az egész keresztény Egyház fejévé emelte szavaival: «Te, Péter, azaz kőszikla vagy és erre a sziklára építem Anyaszentegyházamat.» … «Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat.» – A mai ünnep újabb eredetű, de már a IV. században február 22-én is volt egy hasonlóan Szent Péter primátusát kiemelő ünnep. A VIII. század végefelé a két ünnep közül a régebbit (a február 22-it) Szent Péter «antiochiai» uralkodásának emlékére szentelték. Ennek a február 22-i ünnepnek eredete és oka, egy őspogány népünnepben, a «Charistia»-ban rejlik. Ezt nagy vígsággal és kicsapongó lakmározással ünnepelték, különösen Itáliában, Galliában és Észak-Afrikában, mert itt az ősök kultusza nagy szerepet játszott. Abból az alapelvből kiindulva, hogy a pogányságot a kereszténység pótolja, a pápák a keresztény népben az őskeresztények kultuszát iparkodtak előmozdítani azzal, hogy Szent Péternek, a katolikus kereszténység ősatyja püspökké levésének «Natale Episcopis» napját megünnepelte. Mikor azután a pogány ősök ünnepe feledésbe ment – körülbelül a VIII. században –, megtörtént ezeknek az ünnepeknek szétválasztása. IV. Pál pápa rendelte el mindkét ünnepet kötelező ünnepnek. Introitus: Vele a béke szövetségét kötötte az Úr, hogy ő lesz fejedelme, hogy ő és ivadékait illesse a főpapi méltóság mindörökre. A képen Szent Péter trónuson ülő szobra látható 2008. február 22-én a római Szent Péter bazilikában.