A katolikus-traditio.hu internetes honlap fórumán hetekkel ezelőtt Medjugorje-ről folyt a vita. Ennek keretében egy olvasó a fenti címmel küldte el hozzászólását, mintegy jelezve, hogy akik Szűz Máriát keresik, ezt ne kétes külföldi helyeken, hanem itthon, a történelmi Magyarország megszentelt helyein tegyék. Elsőként álljon itt "VRTS" hozzászólása, utána pedig egy részlet a Zrínyik életéből. Ez a rész viszont ugyanezen fórum azon olvasóinak szolgálhat jó leckéül, akik a Habsburgok hívei közé tartoznak. 1. Gondolatébresztőként azoknak, akik Szűz Máriát az országán kívül keresik "VRTS" hozzászólása Akik nem tudják, „nincs az emlékezetükben” az a számtalan csoda, amit Boldogasszony az ő népéért és országáért tett régi és új, nagy nevű és névtelen hősökkel. Akik bizonyosságot akarnak, most, azonnal, saját maguknak, azoknak bármi egyéb már kevés. (Valósítsd meg önmagad...) „De jó lenne szállóimánknak a Boldogasszony évében, Zrínyi Miklós invocatioja: „Szentséges Királynő – Hívom irgalmadat!” Jártam az ő lábnyomában a kruzseváci erdőben, és ott láttam azt az emléket, amit ő állított, a Hétfájdalmú Szűzanya szobrát. Ez a Zrínyi Miklós maga talicskázta Új-Zerinvár építéséhez a köveket, mert a hazájáért a talicskázás se sok! És amikor jött Új-Zerinvár elkészülte előtt a török túlerő, ott a kruzseváci erdőben csókolgatta a Hétfájdalmú Szűznek a képét és kérte segítségét.      És amikor 300 huszár legyőzi a 3.000 török íjast, akkor Zrínyi Miklós letérdelt katonáival, és az erdőben együtt mondják a Rózsafüzért. És ugyanazon a helyen felállította a Hétfájdalmú Szűzanya szobrát az elesett magyar hősök tetemei fölé, és valahányszor vadászatra ment, leakasztotta a válláról a fegyvert, és a Hétfájdalmú Szűzhöz imádkozott Magyarországért és a magyar hősök lelkéért.      Őt nem kérdezem, de tőletek megkérdezem, van-e emlékezete a ti lelketekben a magyar hősöknek, a régieknek és az újaknak? „Mert lehet, hogy valaki balsorssal hadakozik, de azért az emlékezetet elrabolni, és az imát elvenni tőle nem lehet!” (M. J., 1947. október 8.) 2. Részlet Zrínyi Miklós életéből Mikor apjuk (Zrínyi György) halála (1626. december 18.) után a két fiú, Zrínyi Miklós (1620 - 1664. november 18.) és Péter teljesen árvák lettek, gondozásukat a császár a Zrínyi-család lelkes barátjára, Pázmány Péterre – aki apjukat és nagybátyjukat, Györgyöt és Miklóst 1619-ben visszatérítette a katolikus Egyház kebelébe – bízta, ki őket előbb a gráci, utóbb a nagyszombati jezsuita kollégiumban neveltette. Az iskolai oktatást üdvösen egészítette ki Pázmány személyes befolyása, kinek házához az ifjak naponként bejártak. Itt a nagy szónok, író és államférfi körében gyúlt fel Miklós nemes lelkében a magyar nyelv, tudomány és irodalom iránti lelkesedés tüze (szerk. megj:: és amit a közismerten katolikus-ellenes Révai Lexikon nem említ: a vallás, a katolicizmus, a Szűzanya iránti tisztelet és szeretet). Zerinvárat Zrínyi Miklós, a költő építtette 1661-ben a Dráva és Mura találkozásánál, Kanizsával éppen szemben, hogy a vidéket a törökök rablótámadásai ellen megvédje. A törökök, még mikor a vár csak épülőfélben volt, követelték annak lerombolását. Ezt a bécsi kormány meg is ígérte, de Zrínyi megakadályozta. A Habsburgok 1662-ben a törökkel békét kötöttek, de Zrínyi nem szűnt meg a török ellen harcolni, mert szerinte a törökök sem tartották meg a békét. 1664-ben hadával Eszék felé vonult, hogy a törökök híres eszéki hídját elpusztítsa, s így visszavonulási útjukat elvágja. Útjában elfoglalta Berzenczét, Babocsát, lángba borította Szigetvár külső erődítéseit, rohammal bevette Pécset és Segesdet és felégette az eszéki megerősített hidat. Ezután Kanizsát vette ostrom alá, de a német hadak generálisai nem akartak az ő terve szerint hadakozni s elvonultak a vár alól.      A török nagyvezír azonban hamarosan kijavíttatta az eszéki hidat s átkelt rajta seregével, hogy Új-Zerin ellen vonuljon, s így némileg kiköszörülje a csorbát, melyet Zrínyi a török harci dicsőségen ejtett. A török 1664 elején 40.000 emberből álló sereggel indult a vár elfoglalására. A császári hadak vezére, Montecuccoli, semmit sem tett a vár védelmére, úgy hogy a török június 30-án elfoglalta a várat s a földdel tette egyenlővé. Montecuccoli hadserege a Mura mellett tétlenül nézte, hogyan védekezik Zrínyi várőrsége. Zrínyi Péter (Miklós öccse) 4.000 emberrel sietett Új-Zerin felmentésére, s kérve kérte Montecuccolit, hogy egyesült erővel támadják meg a törököt, de hiába. Így a török könnyűszerrel elfoglalta a várat, aláaknázta és légbe röpítette. Ezen eljárás a két Zrínyit mód felett elkeserítette és Zrínyi a segítséget kérő stájer rendekhez írt levelében élesen elítélte a német keresztény vezérek hallatlan eljárását, kik megengedték, hogy a török nem ágyúval, hanem karddal elfoglalhatott egy ilyen fontos várat. Mikor a szentgotthárdi győzelem után I. Lipót császár Montecuccoli rábeszélésére a magyar érdekek nagy sérelmével megkötötte a szégyenletes vasvári békét a törökkel, Zrínyi azonnal Bécsbe sietett, hogy e békekötés ellen felszólaljon, de hiába. (szerk. megj.: aki Nagy-Magyarország területén, különösen Erdélyben és a Délvidéken tesz kirándulást, úton-útfélen olyan vár-maradványokba botlik, melyeket a császár csapatai romboltak le. Ami bennük a közös: egyiket sem harcban, hanem azok előtt vagy után: azért hogy a magyarok ne válhassanak veszélyessé az osztrákok számára. Hogy eközben a törökök ellen is kiszolgáltatták az országot, nos … ezzel a magyar Habsburg-házi királyok nemigen törődtek.)