Kedves Utódom!
Először is szeretnék gratulálni kinevezésedhez! Nagy kegyelem ez! Nagy kötelességgel is jár, de annál nagyobb jutalom vár Rád, ha szeretettel és becsülettel végzed el munkádat! Isten még nagyobb kegyelemben fog részesíteni, az utókor pedig nagy megbecsüléssel fogja említeni Nevedet!
Kérlek, engedd meg, hogy néhány útmutatóval szolgáljak Neked:
Minden tárgy, minden ruhadarab, minden könyv, minden papírdarab a mi dicső fölmenőink szeretetét tükrözi templomunk iránt! Becsüld meg tehát munkájuk áldozatának gyümölcsét, melyet Isten nagyobb dicsőségére hoztak, és az utókorra hagytak, hogy megőrizze azt!
Ezért Neked sincs jogod korlátlan hatalommal bírni egyetlen egy tárgy fölött sem, mert nem Te szerezted, és nem is csak Érted lett megszerezve! Vigyázzál mindenre, ami Rád lett bízva! Ne tégy tönkre semmit, amit a saját két kezeddel nem tudsz megteremteni! Ha egy tárgyat ki kell cserélned, mindig úgy nézd, hogy az új tárgy legalább olyan szép legyen, mint a régi! Rosszabb minőséggel és csúnyább kivitellel sose légy megelégedve! Ezt érezd becsület dolgának!
Az Ószövetségben is olvashatod, hogy az Istennek sosem a hitvány bárányt mutatták be áldozatul, hanem mindig a legszebbet, a legfehérebbet, a legdrágábbat! Ezért Te is mindig azon légy, hogy Istennek csakis a legszebb áldozatot mutassad be! Ne fukarkodj sem erőddel, sem az anyagiakkal! Tegyél meg Te is mindent, amit csak bírsz, Isten nagyobb dicsőségéért!
Továbbá érezd szent kötelességednek, hogy a kétezer éves katolikus hagyománnyal minél jobban megismerkedjél, és meg is védd azt! Korunkban nagyon könnyen hozzá lehet jutni minden adathoz, ezért a tudatlanságodat semmi sem igazolhatja! E tudással jobban tudod majd szolgálni Istent, az Egyházat, az Egyházmegyét és a Plébániádat! E tudással szembeszállhatsz a tévhitet terjesztőkkel, és sikeresen megvédheted az egyetlen, igaz hitet, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus hagyott ránk!
Ismét felszólítalak: végezd szeretettel és becsülettel minden munkádat! Viseld szíveden templomunk sorsát! Vésd elmédbe Celánói Tamás szekvenciájának eme szavait:
Ama végső harag napja
A világot tűznek adja,
Dávid így s Szibilla hagyja.
Reszket akkor holt meg élő,
Ha megjön a nagy Ítélő,
Mindeneket lattal mérő.
Neked is majd számot kell adnod e földi pályafutásodról! Többek között arról is, hogy hogyan vigyáztál Isten Házára és Egyháza vagyonára! Azt se feledd, hogy az utókor is éppen így fog ítélkezni fölötted! Az, hogy milyen emléket hagysz magad után, csakis és kizárólag Tőled függ! Plébánosodnak légy engedelmes. Ám, ha észreveszed, hogy tevékenykedése veszélyezteti az Igaz Hitet, és ellentmond a katolikus hagyománynak: szólalj föl ellene, és mentsd meg ami menthető! Ez minden katolikus hívő alapvető joga, és legszentebb kötelessége egyaránt! Igazságodtól ne tágíts, bármennyire is üldöznének miatta! Jusson eszedbe Az, aki ezt az igazságot Neked adta! Őt gyűlölték és üldözték előbb, mint Téged! Ő ad majd erőt, hogy utadon kitartsál, és Ö adja majd meg Neked azt a legnagyobb jutalmat, melyre annyian vágynak, de oly kevesen érdemlik meg!
Kedves Utódom! Ez a Te hivatásod, ez a Te kereszted! A fentiek tudatában viseld azt mindvégig alázatosan és türelmesen! Isten áldjon meg Téged erővel, egészséggel és bölcsességgel, hogy méltóan szolgálhassad Őt, amíg újra el nem jön dicsőségben!
Szeretettel:
Molnár Attila