1. Alfons Maria Stickler bíboros (1910-2007) tagja volt annak a kilenc bíborosból álló bizottságnak, amelyet 1986-ban II. János Pál pápa azzal bízott meg, hogy a következő két kérdésre megkeresse a választ: 1. Szándékában állt-e VI. Pál pápának, hogy amikor bevezette az új miserítust, a régit betiltsa? 2. Celebrálhatja-e az Egyház minden papja a régi rítust? – A bizottság válasza az első kérdésre, „nem” (nyolc nem egy igen szavazat ellenében), a másodikra egyhangú „igen” volt. A bizottság munkájának befejezése után kidolgoztak a Vatikánban egy dekrétumot, amely ismét engedélyezte volna a szentmisének a hagyományos rítus szerint való bemutatását.
Ennek hallatára Lustiger bíboros, a francia püspöki konferencia elöljárója, Lehmann püspök, a németé és Schwery a svájcié haladéktalanul Rómába utazott és rábeszélte a pápát, mondjon le erről a tervről. Az aláírásra kész dokumentum így eltűnt egy fiók mélyében.
Stickler bíboros, a kilenc bíboros egyike, kilenc évvel később egy New Yorkban tartott előadáson számolt be erről a bíboros-bizottságról, és a neki feltett kérdések eredményéről.
2. Pater Andreas Hönisch (1930-2008), az európai katolikus cserkészmozgalom alapítója, akit hagyományhű katolikus nézetei miatt a jezsuita rend modern vezetői a 80-as évek elején kizártak a rendből, 1988-ban alapította meg a Servi Jesu et Mariae (Jézus és Mária Szolgái) közösséget, melyet 1994-ben pápai jogú kongregációnak ismertek el, és aminek haláláig (2008. január 25.) rendfőnöke maradt. Pater Hönisch egyik célja az volt, hogy a nevelés pusztaságai közepette egy katolikus oázist létesítsen. A másik, hogy „katolikus” papokat képezzen. Kongregációja ugyan birítusú, de a kétezer éves katolikus tanítás szellemiségét képviseli.
3. Dom Gérard Calvet OSB (1927. november 18. – 2008. február 28.), a Sainte-Madeleine du Barroux bencés apátság alapítója és első apátja. Dom Gérard 1970-ben engedélyt kapott bencés kolostorának apátjától, hogy remeteségbe vonulhasson, ahol a kolostori életet régi szigorúságában folytathatja tovább. Alig vonult a magányba, máris jelentkeztek társak, akik szintén a régi szerzetesi életmód és a tridenti mise hívei akartak maradni. Az új közösség első saját papját 1974-ben Lefebvre érsek szentelte fel.
1988-ban Dom Gérard Rómához fordult a rendezetlen kánoni helyzet megoldásáért. Miután beleegyezett, hogy Rómában NOM misét mutasson be, 1989 júniusában a kolostor megkapta a Rómától elismert alapítási dekrétumot.
1995-ben Dom Gérard egyik fő kezdeményezője és aláírója volt annak a 75 ezer aláírást tartalmazó ívnek, amely a régi rítus szabaddá tételét kérte. 2003-ban Dom Gérard lemondott apáti tisztéről és hivatalát Dom Louis-Marie-nek adta át, akit 2004 januárjában Medina bíboros szentelt fel apáttá.
Dom Gérard temetésére Rómából eljött Mgr. Perl, az Ecclesia Dei (akkori) titkára, aki az államtitkárság üzenetét olvasta fel, amelyben XVI. Benedek pápa tudatta, hogy „emlékszik rá, hogy Dom Gérard létének legnagyobb részét az Úr dicséretében töltötte”. Egyúttal köszönetet mondott Dom Gérard figyelmességéért, melyet a liturgia szépsége iránt tanúsított, mely arra „hivatott, hogy egyre inkább a közösség és az Egyház egységének forrása legyen”.
4. Dom Angelus Ferreira da Costa, a bencés megújulás egyik legjelentősebb alakja, idén szenvedés vasárnapján hunyt el. A brazil születésű ifjú húsz évvel ezelőtt lépett be szülőföldjén a tradicionalista Santa Cruz bencés kolostorba. 2000-ben elöljárói Franciaországba küldték, hogy Bellaigue-ben a cisztercita rend lepusztult kolostorromját újra életre keltse. Vezetése alatt a kolostor újra virágzásba borult. A román kolostor templomban időközben már 30 szerzetes dicsőíti Istent. A hagyományos latin liturgiát ünnepélyesen celebrálják, és az ősrégi gregorián énekek megmelengetik a hívek szívét.
Múlt évben Dom Angelus a németországi Reichensteinben egy egykori premontrei kolostort látogatott meg, hogy a német-belga-holland háromszögben a francia kolostor leányalapítását megszervezze. Nem sokkal e látogatása után rákot diagnosztizáltak nála. Ezzel Dom Angelus számára elkezdődött a testi szenvedés ideje. A fájdalmaktól gyötört szerzetes kínjait a pápáért ajánlotta fel.
Dom Angelus az ima és az Egyház férfija volt, aki kolostora falain messze túlmutató szellemi hatást gyakorolt a világra. Szent Benedek és a szigorú monasztikus tradíció igazi fia volt. Szenvedélyesen szerette a szent, katolikus, apostoli és római Egyházat.
Reichenstein-ben körülbelül három év múlva készülnek el a kolostor-építéssel, ekkortól kezdve élnek és munkálkodnak majd Dom Angelus hagyományhű bencései Németországban is.