Erdogan, török miniszterelnök nemrégen Kölnben Németországban élő honfitársa előtt kijelentette, hogy németországi asszimilációjuk „az emberiesség elleni gaztett”, és ezért német földön török iskolák és egy török egyetem létrejöttét követelte, melyek részére Törökország adná az oktatókat. Úgy ahogy a török vallásügyi minisztérium, a Ditib, a 2500 németországi mecsetben már évek óta 500 vagy 600 hitoktatót foglalkoztat, irányít és fizet – ezek annak az ankarai vallási hivatalnak az alkalmazottai, akik a pénteki imákat is megadják. E törökországi vallási hivatal elnöke, Ali Bada-koglu, 2006 szeptemberében azt állította, hogy „az iszlám kritikája egyenlő a világ-béke fenyegetésével”. És az iszlám országok szervezete, az OIC, melynek Törökország is tagja, 2007 májusában egy határozatot hozott nyilvánosságra, melyben a mohamedánok háttérbe szorítását és az irányukban mutatott hiányos toleranciát „a terrorizmus legrosszabb formájának” nevezték. Hol van végre egy határ? Mit kell még eltűrnünk? – teszi fel végül a kérdést a német cikk írója. Kapcsolódó cikkek:       A jövőben tilos Linzben „Grüß Gott”-tal köszönni       Miért nincsenek ilyen politikusok Európában?