Két évvel ezelőtt előbb a franciák, majd a hollandok szavaztak az új európai alkotmány ellen. Mindez sokkolta az egész politikai elitet. Soha nem gondolták volna, hogy az euro-barát franciák „nem”-mel szavaznak majd. Addig a győzködés munkájának nagy része a kevésbé euro-barát országokra irányult, mint pl. Nagy-Britanniára – most kénytelenek figyelmüket Franciaországra és Hollandiára fordítani. Ezen kezdeti visszalépés után, az elmúlt két évet politikusaink azzal töltötték, hogy minél közelebb vigyenek minket a szakadék széléhez. Az „új Európa” megalkotására tett megújult kísérletek gyorsan napvilágot láttak, beleértve azt a szerződés-tervezetet is, amely a régi alkotmány legtöbb elvét magába foglalta. Ez az európai stílusú demokrácia: ha az emberek nemet mondanak, tálald fel a dolgot újra és újra, mindaddig, amíg igent nem mondanak rá.      2007 júliusában egy asztalhoz ültek az európai miniszterek, hogy minden részletében véglegesítsék az új reform-szerződést. A dokumentum kemény jogi nyelvezetet öltött, abban a reményben, hogy „mi, a nép”, annyira belezavarodunk, hogy inkább nem is foglalkozunk majd vele. Az eredeti alkotmány nyelvezetét félretették, ahogyan az európai himnuszról szóló részt is. Néhány kisebb, de ellenállást kiváltó részt töröltek, mint pl. a „szabad versenyről” szólót (talán ezzel akartak a franciáknak udvarolni egy keveset?). És úgy döntöttek, hogy azon kívül, hogy Európának lesz valamiféle külügyminisztere, lesz elnöke is, az Egyesült Államok mintájára. Ezt az elnököt majd a politikusaink választják, mivel „mi, a nép”, képtelenek vagyunk a helyes választásra.      Az Európai Bíróság is növekszik majd hatáskörében, pl. joga lesz felügyelni a törvények és szerződések értelmezését, ami elég veszélyes az Európában amúgy is már csak csökevényeiben fennmaradt nemzeti szuverenitásra. A legnagyobb különbség az alkotmány és az új szerződés között az, hogy „mi, a nép”, sokkal kevesebb beleszólással bírunk majd abban, hogy milyen is legyen az „új egyesült Európa” szervezeti felépítése (elég nyilvánvaló büntetés azok felé, akik az alkotmányra nemmel merészeltek szavazni). Pl. itt, Nagy-Britanniában, az alkotmány elfogadásához népszavazásra lett volna szükség, míg a szerződés esetében elég a Parlament szavazata, így „mi, a nép”, megint csak kimaradtunk a döntésből. A (brit) miniszterelnök azt ígérte, hogy semmiféle hatalom nem csúszik majd át az EU kezébe, és bizonyos határokat semmiképpen sem lépnek majd át – de ezt már máskor is hallottuk, és úgy tűnik, hogy ezek a bizonyos határok kiváló minőségű, elnyűhetetlenül elasztikus anyagból készültek. És hogy az EU guruk ne kerüljenek megint kényes helyzetbe, Franciaországban sem lesz népszavazás, bár a legtöbb országban igen, hála a saját alkotmányuknak. Az egyik ilyen ország Írország. A 2001-es nagy európai népszavazás alkalmával pl., amikor a nizzai szerződésről kellett dönteni, az ír kormány, az adózók pénzéből, hatalmas egyoldalú kampányba kezdett. Viszont a kormány igen kínos pillanatokat élt át, amikor, minden költség és kampány ellenére, az emberek nemmel szavaztak. De egy évvel később, miután az egész év az EU jótékony hatásairól szóló kampánnyal telt, az írek, ugyanarra a kérdésre, immáron igennel szavaztak. A jelenlegi Európa Jó ideje tart már az „Egyesült Európai Államok” létrehozására irányuló kísérlet. 1951-ben pl. hat ország hozott létre közös szabad piacot. Ezt még több gazdasági és politikai integráció követte, egyre szorosabbra fűzve a köteleket a régi és új tagok körül. A kampány a II. világháború után kezdődött, és igazából soha nem szünetelt.      Ma az EU egy elszabadultan száguldó (pénz-) vonat, meg nem választott hivatalnokok légiójával, akik életünket irányítják. A vonatnak 27 tagja van, európai igazságügyi rendszerrel, amely lassan kezdi átvenni a hatalmat és az irányítást a nemzeti törvények és törvényhozás felett. És sokunkat mégis értetlen csodálkozással tölt el, hogy politikusaink miért is ragaszkodnak ennyire ehhez az „új Európához”?! A legtöbb európai ellene van, vagy legalább is közönyös. Mégis azt mondják, hogy még szorosabb kötelékre van szükség a tagállamok között, hogy megakadályozzunk egy újabb európai háborút.      De az igazi ok az ördögi hatás terjedése, amely a reformáció kezdetétől pusztítja Európát. Nem kell hozzá sok, hogy kitaláljuk, honnan is ered ez a démoni befolyás, főleg miután a mai Európa kísértetiesen hasonlít a Hitler által elképzelt, egyesített pogány Európához. Az ártatlanok ellen elkövetett folyamatos gyilkosságok (abortusz), a sterilizáció, a fogamzásgátlás, a kisebbségek elnyomása – közelebb vagyunk a Harmadik Birodalomhoz, mint azt képzelnénk.      Az az Európa, amit politikusaink igyekeznek létrehozni, a Római Birodalomhoz hasonlít – korrupt és alkalmatlan kormánnyal, amelyet önhasznot hajtó politikusok és hataloméhes bürokraták alkotnak. Csak az a gond, hogy ez az Európa nem a virágkorát, hanem a hanyatlását élő Római Birodalomra hasonlít. Miközben politikusaink saját homokváraikat építgetik, nem veszik észre a felkelő hullámokat, amelyek azzal fenyegetnek, hogy elmosnak mindent. Például a korlátlan bevándorlás az ipari forradalom óta nem látott lakásépítkezést hozott magával. Csak éppen amíg a viktoriánus kor új utakat, vasutakat, erőműveket, csatornákat, stb. épített, addig úgy tűnik, hogy a mai politikusok szerint ezekre nincs szükség. Más szavakkal: az infrastruktúra egyre jobban lemarad a népesedéstől.      Néhány ország, mint pl. Svájc, épít új utakat és vasutakat, de ők is feladták az erőművek építését. Kijelentették, hogy a vízi erőműveknek, amelyek az áramellátás óriási részét fedezik, nincs több hely, az atomerőmű politikailag kényes kérdés, így kénytelenek voltak összeállítani egy listát, hogy kiket vágjanak le az áramellátásról elsőnek, ha a rendszer túlterheltté válik. Gondolom, senki sem csodálkozik azon, hogy a templomok a második helyen szerepelnek ezen a listán.      Európa infrastruktúrája az összeomlás szélén áll, és az áramellátás az egyik legnagyobb gond. A válasz, a brit kormány szerint, az energia-gazdálkodás (energia-hatékonyság). Az eredmény eddig igen korlátozott. Amit megtakarítottunk, azt messze felemészti az új lakások építése, amelyre a korlátlan bevándorlások miatt szükség van. Előrejelzések szerint 2016-ban már nem lesz elég áram. Mindezek ellenére a lakásépítések és a bevándorlás tovább folyik.      A brit kormány vészhelyzetekért felelős szerve összeült, hogy megvitassák a helyzetet. Kijelentették, hogy ha valóban bekövetkezne az áramellátás előre jelzett problémája, közép-Anglia nagy részét evakuálni kellene. Ki gondolta volna 40 évvel ezelőtt, hogy az áramellátás veszélybe kerülése evakuáláshoz, élelmiszerellátási gondokhoz vezet. Üdv az új Európában! Olyan Európát kaptunk, amit megérdemeltünk. Túl sokáig hajszoltuk eszeveszett módon a liberalizmus és materializmus céljait. És amikor egy cél már közel került, egy újabb tűnt fel a láthatáron. Ami elképzelhetetlen volt egy évtizede, az ma már elvárás. A nyilvános, állami iskolákban a bujaságot, az irigységet, a fösvénységet oktatják, és a média tovább táplálja az igényeket a „mindig még többet”-re. Mindez kielégíthetetlen vágyat kelt: több tévét, több mosógépet, több mosogatógépet, több kényelmi eszközt, többet mindenből, amiről azt mondták, hogy a kényelmünket szolgája, és így nem tudunk nélkülük élni. Megfőztük, amit mondtak nekünk, és most itt az ideje, hogy meg is együk. Egyértelmű, hogy mindez akkor kezdődött, amikor a protestantizmus megrontotta Európát, majd elcsábítottak minket a liberalizmus és a demokrácia liberális eszméi. Túl sok keresztény használta arra a „szabadságát”, hogy azokra a gátlástalan politikusokra szavazzon, akik Európa halálát hozzák el.      Szociális-társadalmi szempontból Európa egy hatalmas káosz. Sok fiatal minden ellen lázad: család, Egyház, sőt még a liberális társadalom ellen is, amely arra biztatja őket, hogy fejezzék ki magukat szabadon, vágyaik szerint. Így hát mindent vandalizmussal kezelnek: templomokat, épületeket, iskolákat, még saját testüket is. Az új Európa nem tudta elkerülni a háborút: háborúban áll saját múltjával, és ezért van akkora veszélyben a jövője. Új katolikus Európa? Európának már új utat kell találnia, meg kell találnia a katolikus utat. A fiatalok lázadnak a társadalom, mint olyan ellen, és miután kiskoruk óta az őrület ideológiájával táplálták őket, ennek talán így is kell lennie. És bár ők maguk gyakran nem ismerik fel, de amire éheznek, az az igazság. Szentséges Atyánk fellázadt ez ellen a társadalom ellen, legutóbb éppen a régi rítus szabadságát deklaráló motu propriójával. Ő jól tudja, hogy az új Európa, ahogyan előtte a pogány Róma is, keresi a kiutat a sötétségből, amelyet korrupt vezetői kreáltak. Sokan, látván közeledni észtveszejtő gyorsasággal a szakadékot, Krisztus világosságában keresnek menedéket. Egyre több fiatal fedezi fel a másnak lenni, és – a korabeli szentekhez hasonlóan – az uralkodó pogány kultúra elleni fellázadás örömét.      A chartres-i (tradicionális) zarándoklaton résztvevő fiatalok ezrei a lázadókhoz tartoznak – de ők semmi mást nem rombolnak le, csak a liberalizmus hamis eszméit. Általuk az Egyház újra felkel. Felépülhet az új katolikus társadalom az Egyház Jézus Krisztus szociális-társadalmi királyságáról szóló tanításán. A Boldogságos Szűz által megígért béke eljön. És Európa megmenekül – de csak a Jézus Krisztus által alapított egyetlen Egyházon keresztül. Ahogy Guéranger apát írta „Az egyházi év” című művében: a hitehagyottak, akik magukat eladták a sátánnak, egy ideig elnyomhatják a megcsalt tömeget, de ők nem a nemzet. Eljön a nap, amikor Krisztus, az örök Király, így szól majd angyalaihoz, és angyalhadai vezéréhez: „Nem tetszik nekünk, hogy ezek a gótok uralják Franciaország (Európa) jó földjét; verjétek őket onnan ki, mert az a föld a Mi tulajdonunk!”.