Számos hívő egykor édesanyja ölében tanulta meg, hogyan kell az esti, rövid lelkiismeret vizsgálatot megtartani. Később azonban vagy teljesen felhagytak e szokásukkal, vagy lelkiismeretük vizsgálata, mivel a napi munka fáradságában szellemük, lelkük megkérgesedett, homályos képzelgéssé, vagy pont ellenkezőleg, aggályos önvizsgálattá változott.       Nagy Szent Gergely pápa már a 6. században ezt mondta: „A kiválasztottak ismertetőjegye, hogy cselekedetüket és gondolataikat megvizsgálják. Az elkárhozásra ítéltek ismertetőjele viszont az, hogy vakok maradnak és a rosszat, amit tesznek, nem akarják látni.” Szent Bernát senkit nem ment fel a lelkiismeret vizsgálat kötelezettsége alól: „Amíg lelked halandó testeddel összekötve marad, tévedsz, ha azt hiszed, hogy hibáid megsemmisültek, mivel azok csak el lettek rejtve.”       A humanizmus és reneszánsz térhódítása, illetve az ezekkel együtt járó lelki elszegényedés után Szent Ignác volt az, aki a rendszeres lelkiismeret vizsgálatot visszahelyezte jogaiba: Isten és nem a saját személy; a jövő és nem a múlt a döntő. Szent Ignác az általános lelkiismeret vizsgálat módját a következő öt pontban adta meg: Első pont: Adjunk hálát Urunknak Istenünknek a kapott jótéteményekért.       Második pont: Kérjünk kegyelmet, hogy felismerjük és teljes szívből kiirtsuk bűneinket.       Harmadik pont: Kérjük számon lelkünktől először a gondolatokat, azután a szavakat, végül a cselekedeteket a felkelés pillanatától a lelkiismeret vizsgálat időpontjáig, óráról órára vagy a cselekedeteink sorrendje által meghatározott napszakról napszakra.       Negyedik pont: Kérjünk bocsánatot Urunktól Istenünktől elkövetett bűneinkért.       Ötödik pont: Határozzuk el, hogy az Úr kegyelmének segítségével megjavulunk.       A végén imádkozzuk el a Miatyánkot. Mi nem vagyunk arra kötelezve, hogy pontról pontra betartsuk Szent Ignác utasításait, de a következő pontokat vegyük figyelembe: 1. A lelkiismeret vizsgálat Isten jóságának a megfontolásával kezdődik, hogy ezáltal a napi eseményekben fellelhessük Isten befolyását lelkünkre. Hiszen a szeretet a hálából táplálkozik.       2. Röviden, de buzgón hívjuk segítségül a Szentlelket. Mert az ember gyakran vak és könnyen kimenti magát saját maga előtt olyanokért is, amiket másoknál megbírál. Csak akkor kap valaki megvilágosodást, ha áhítatosan könyörög érte.       E két bevezető pontnak Isten a tárgya, és valójában egy kis imát jelentenek. 3. Az Isten jóságáról való elmélkedésünk végét a harmadik pontnak, viselkedésünk átgondolásának kell kitennie. „Mit tettem, amivel hálát adtam Neked, amivel jóságodat jósággal viszonoztam?” Ennek az a célja, hogy Istennel szembeni hálánk mértékét felismerjük. Mert így nem csak a hibáinkat, hanem szándékunk tisztaságának hiányát, a mulasztásainkat is meglátjuk.       Feloszthatjuk a napunkat három vagy négy szakaszra, melyeket egymás után megvizsgálunk, de sorjában végig fontolhatjuk Istenhez, felebarátainkhoz és saját magunkhoz való viszonyunkat is. Harmadik lehetőség, hogy tetteinket, szavainkat és gondolatainkat, valamint mulasztásainkat tesszük egymás után mérlegre. 4. Ismét felemeljük lelkünket Istenhez, hogy Neki bűnbánó szívünket mint hálátlanságunk megfontolásának, Krisztus szenvedései vagy Isten tökéletessége feletti elmélkedésünknek gyümölcsét felkínáljuk. Ez legyen a szív egyszerű felkiáltása: „Atyám, vétkeztem ellened és az ég ellen, és nem vagyok többé méltó, hogy gyermekednek nevez.” – „Szólj csak egy szót és megtisztul az én lelkem.” 5. Ezután határozottan a jövő felé fordulunk, mialatt szilárdan fogadalmat teszünk egy bizonyos ponttal kapcsolatban. Előtte gondosan megfontoljuk a bűnre való lehetőségeket, és kiválasztjuk a legalkalmasabb eszközt a visszaesés elkerülésére. Saját magunkra is kiróhatunk hatásos vezeklést egy bizonyos bűn miatt, melyet le akarunk győzni, mert „ha magunkat megítéljük, nem fognak megítélni minket”. Alapos lelkiismeret vizsgálat Hogy bűneinket ne túl felületesen gondoljuk át, és ne egy „nem találok semmit”-tel fejezzük be, lelkiismeretünk vizsgálatát egy vagy két pontra koncentráljuk. A fő hiba: „Hibáink elleni küzdelmünkben azokat kell megvizsgálnunk, melyeket a legsúlyosabbnak ítélünk, és minden erőfeszítésünket ezek ellen kell fordítanunk” – mondja Cassien. Ehhez azt kell először is megállapítanunk, hogy melyek a leggyakoribb hibáink, a leggyakoribb kísértéseink és a megszokásból előre megformált véleményeink. Egy másik módszer abból áll, hogy néhány napon át egy bizonyos fő bűnnek az életünkre való kihatását tekintjük át, majd egyiket a másik után sorra vesszük. Az erények: A lelkiismeret vizsgálatnak egyik kitűnő módszere abból áll, hogy a természetfeletti tulajdonságok tovább fejlődését tekintjük célunknak. Liquori Szent Alfonz azt mondta: „Figyelmedet fordítsd mindenekelőtt a következő tizenkét erény egyikére: hit, remény, isteni szeretet, felebaráti szeretet, szegénység, tisztaság, engedelmesség, alázat, lemondás, összeszedettség, ima, önmegtagadás és a kereszt iránti szeretet.”       Lelkiismeret vizsgálatunknak nem szabad abban kimerülnie, hogy hibáinkat meglátjuk, hanem mindenekelőtt annak megítélésében, hogyan és miként tudjuk ezen erényeket gyakorolni. Ha a lelkiismeret vizsgálat eme formái közül kiválasztottunk a magunk számára egyet, a hibáink keresése rövid és konkrét lesz. Ha minden este gyakoroljuk, nem fog tovább tartani egy percnél, mely a következő napra szóló elhatározás meghozatalával végződik, és amely Isten karjaiba vezet bennünket. Ha e vizsgálatunkat Isten kegyelmeiért alázatosan könyörgő kéréssel zárjuk, elképzelhetetlen, hogy ne tegyünk lelki előrelépést.