Mire gondolt VI. Pál pápa, amikor „a Sátán füstjéről” beszélt, mely benyomult a katolikus Egyházba? Virgilio Noe bíboros, VI. Pál pápa volt szertartásmesterének interpretációja szerint, a pápa e kijelentésében a liturgikus visszaélésekre célzott. A 86 éves olasz prelátus, aki I. János Pál pápa idejében és II. János Pál pápa pontifikátusának elején is még szertartásmesterként működött, a „Petrus” internetes honlapnak adott interjújában VI. Pál alatti szolgálatáról mesélt. VI. Pál pápa jóindulattal akceptálta a II. Vatikáni Zsinat utáni reformokat, jelentette ki Noe. Mindazonáltal a bíboros meg van győződve róla, hogy azt a kijelentését, miszerint „a Sátán füstje” betört az Egyházba, a pápa a liturgiára értette. Ez azokra a papokra, püspökökre és bíborosokra vonatkozik, akik a II. Vatikánum reformjait tévesen értelmezték: „Sátán füstjéről beszélt, mert azt állította, hogy az a pap, aki a szentmisét a kreativitás nevében valami értéktelenné változtatja, valójában a gonosz kérkedésétől és gőgjétől van megszállva. A Sátán füstje tehát nem volt más, mint az a mentalitás, mely az Eucharisztia-ünnep hagyományos és liturgikus szabályait meghamisítani igyekezett.” A liturgia-reform VI. Pál pápa számára legrosszabb következménye „a rivaldafénybe kerülés utáni vágy” volt, mely sok papot arra csábított, hogy a liturgikus szabályokat ignorálja, foglalta össze véleményét a bíboros. A pápa mindig nagy figyelmet fordított a liturgiára, és ezen elvet követte: „Senki sem ura a misének.” Noe bíboros szerint most arra van szükség, hogy „az ars celebrandi-ban a szent iránti érzéket újra felfedezzék, mielőtt még Sátán füstje az egész Egyházat teljes egészében áthatja”.