Nemrégiben a honlap fórumán valaki feltette a kérdést, hogy vajon más korokban is a maihoz hasonló gyakorisággal hagyták el hivatásukat a papok? Számos cikk és hozzászólás pedig arra a kérdésre kereste a választ, vajon mi az oka annak, hogy Magyarországon a katolicizmus – nem csak a tradicionális – miként jutott a mai elkeserítő helyzetbe, miként válhatott Szűz Mária országa, Regnum Marianum többségében újpogánnyá. Az itt következő két levélrészlet e kérdések megválaszolásához szolgáltat adalékot. Az idézetek az Országos Levéltár „Rákosi iratai” című anyagának egyik dossziéjában őrzött két levélből származnak. A kutató véletlenül bukkant rájuk, kutatásának célja nem az egyházi ügyek felderítése volt. Ebből sajnos az is következik, hogy az egyházi iratok között nyilván számtalan hasonló levelet lehet találni (erre utal Rákosi lent idézett utasítása is). 1. Dátum: 1950. június 20. Feladó: Bajusz György, akit – mint leveléből kiderül – apja, egy mérleggyári munkás „megélhetési okokból tervszerűen papi pályára nevelt”, és akit 1944-ben szenteltek pappá. Belépett a ferencesekhez, ahol a P. Béda nevet kapta. 1948 augusztusában kérésére a ferencrendi tartományfőnök elengedte a rendből. Ezután Veszprém megyei egyházmegyés pap lett, Balatonfőkajár ideiglenes plébánosa. A levél megírásának időpontjában betegszabadságon Budapesten tartózkodott. Részletek a kommunista párt főtitkárának, Rákosi Mátyásnak címzett leveléből: „Kedves Főtitkár Elvtárs! Az élet viharaitól megtépett fiatalember fordul megértő pártfogásáért jóságos szívű Elvtárshoz. …       Dolgozni akarok. Dolgozni, mint becsületes szocialista elvtárs, népi demokráciánk harcos békeprogramjának győzelméért Pártunk irányítása és Főtitkár Elvtárs vezetése mellett a haladó értelmiség táborában az 5 éves terv sikeres munkájába akarok beállni. …       Amikor a klerikális reakció megbújva hitegeti a dolgozókat nagy békeérzelmeiről, berkeiben megfojt minden élni és haladni akarást. …       Állandó elvi ellentétben állottam és állok rám kényszerített klerikalizmussal, melynek szemforgató álnokságait szívemből utálom, gyűlölöm és megvetem. Őszinte és nyílt programom mellé fűzöm bizakodó kérésemet, hogy Főtitkár Elvtárs szíveskedjék elfogadni haladó értelmiségbe lépésemet. Bármilyen helyen és munkakörben megingathatatlanul, pontosan, egyre jobb minőségű munkámmal akarom megköszönni Főtitkár Elvtárs megértő segítségét.       Szabadság! Bajusz György” Rákosi Mátyás, aki híres volt arról, hogy minden hozzá címzett panaszos levelet elolvas és kivizsgáltat, már június 26-án kézzel írott „cetlijén” így utasította titkárságát: „Válaszolni. Kérését számontartjuk, segítünk, de egyelőre folytassa papi munkáját. Címét mindig közölje, hogy fel tudjuk keresni, amikor ügyére sor kerül.” A válaszlevél ezeket a mondatokat tartalmazta. Rákosi ehhez még hozzátette belső utasításként: „A levelet a többi papi levél közt nyilván kell tartani.” 2. Dátum: 1950. június 24. Feladó: P. Nyárádi Béla Adorján minorita szerzetes pap, a levél elküldésének pillanatában az egri papnevelő intézet lakója. Ő elsősorban azért ír levelet, mert olyan beosztást akar, ahol elég pénzt kereshet ahhoz, hogy szüleit is eltartsa, akiket eddig papként – saját bevallása szerint – támogatni tudott. Azt írja, hogy kilépni csak akkor tud, ha financiálisan biztosítja jövőjét, ehhez kéri Rákosi segítségét. Részlet a leveléből: „1942 őszén léptem be a Rend kötelékébe, miután zsidó származásom miatt a fasiszták magyarországi cinkosainak üldözése elől testi-lelki békém és nyugalmam így gondoltam megtalálni.       Sajnos azonban az óhajtott lelki békét nem találtam meg, miért körülbelül egy fél éve végleg elhatároztam, hogy a Rend kötelékéből kilépek és beállok a népi demokráciánk szocializmust építő munkásai közé. …       Kérem Főtitkár Urat, tegye lehetővé, hogy a világi emberek között szabadon, minden egyházi megkötöttségtől függetlenül akár fizikai, akár szellemi munka terén beállhassak a szocializmus építésébe. …       Ennek a békés termelő munkának a megvalósításához kérem tisztelettel Főtitkár Úr hathatós segítségét. Előre is hálás szívvel köszönöm jóindulatú megértését és maradtam mélyen tisztelő híve, P. Nyárádi Béla Adorján minorita szerzetes pap” A Rákosi Titkárság válasza: „Közöljük, hogy pozitív intézkedés céljából levelét átadtuk az arra illetékes Belügyminisztériumnak. Minthogy az intézkedés időt vesz igénybe, kérjük, várjon türelemmel.” A történelmi igazsághoz tartozik, hogy e két levél megírásával szinte egyidőben, 1950. június 19-én zajlott Hatvanban az „újhatvani papok által szervezett reakciós tüntetés” (más helyen a „papok tüntetése”), melyet a két legvérengzőbb kommunista, Péter Gábor és Farkas Mihály a helyszínen kísért figyelemmel, fojtott el és torolt meg.