2008. október 19-én, vasárnap egy keresztelőt követően, Debrecenben a Szent Anna székesegyházban tridenti rítusú szentmisét celebrált Lipovszky Gergely atya Az itt következő írás az előzményeket, vagyis a mise engedélyezését megelőző levélváltást, majd egy hívő beszámolóját tartalmazza. A leveleket Füzesi Zsolt hozta nyilvánosságra, míg a beszámolót Gál Imola (Székely Tiborral és másokkal közösen) készítette. 1. A levélváltás (eredeti helyesírással) Gergely Atya 1. levele: Főtisztelendő Prépost Úr! A családja és köztem lévő baráti kapcsolatra tekintettel, Füzesi Zsolt megkért, hogy kereszteljem meg napokban született kislányát. Mivel előző gyermekét is a Szent Anna székesegyházban kereszteltük, és egyébként is az egész család kötődik az egyházmegye főtemplomához, szeretném Ft. Prépost Urat megkérni, hogy szíveskedjék a keresztelőt engedélyezni.       Ha Ft. Prépost Úrnak is megfelel, a keresztelőre október 19-én, vasárnap kerülne sor, a délutáni órákban – ha az időpont alkalmas: 3 órai kezdettel. De a család és jómagam is alkalmazkodunk, és kérem Főtisztelendőségedet, hogy jelezze, ha a jelzett óra nem megfelelő, mikor lenne inkább alkalmas.       Remélve, hogy nem élek vissza türelmével, még egy kéréssel fordulok Ft. Prépost Úrhoz. Őszentsége XVI. Benedek pápa, feliciter ac gloriose regnans, Summorum Pontificum motu propriojában (5. cikkely 3.§.) lehetővé teszi a régi rítusú szentmise bemutatását egyszeri, különleges alkalmakkor is.       Úgy a család, mint a rokonok és barátok nevében, akik kifejezett kéréssel kerestek meg, kérem Ft. Prépost Urat, mint illetékes Plébánost, hogy szíveskedjék engedélyezni a keresztelő után egy énekes szentmisét.       Megragadva az alkalmat, legszívélyesebb jókívánságaimat fejezem ki Ft. Prépost Úrnak, maradva Krisztusban Testvére: Poggibonsi, 2008. szeptember 22. A válasz: Kedves Atya! A gyermeket anyakönyveztetni kell a plébánia irodájában. A keresztelés és a szentmise legyen az Oratóriumban – 9-es hittanterem – mivel a templomban lesz szertartás. Így egymást nem sürgetjük. A 3 órai időpont megfelel az Oratóriumban. Debrecen, 2008. szeptember 23. Tisztelettel: X.Y. prépost plébános Gergely Atya 2. levele: Főtisztelendő Prépost Úr! Megkaptam szeptember 23-i levelét, amelyben engedélyezi a keresztelőt. Az engedélyt köszönöm, a Szülők természetesen fel fogják keresni a Plébániai Hivatalt, hogy minden szükségeset elintézzenek.       A köszönet mellett ugyanakkor meglepődve és kissé értetlenül olvastam válaszában, hogy a keresztelőt és a szentmisét is csak egy hittanteremnek használt teremben engedélyezi, amely – engedje meg őszinteségemet – nem a legmegfelelőbb hely az Isten Áldozat bemutatására, különösen akkor nem, ha pár méterrel odébb egy felszentelt templom van, konszakrált oltárokkal.       De egészen egyszerű gyakorlati oka is van annak, hogy arra kérem Prépost urat, bocsássa rendelkezésünkre a templomot: egy énekes, ünnepélyes szentmise bemutatásához (hiszen ezt kérték a hívek, akik már előre jelezték részvételi szándékukat) megfelelő tér és eszközök szükségesek, amelyet egy orgona vagy harmónium nélkül, szegényesen felszerelt hittanterem talán nem tud mindig biztosítani. Amennyiben jól tudom, a Szülők már megegyeztek feltételesen a Kántor Úrral, aki örömmel végezne kántori szolgálatot a szentmise alatt.       A keresztelés és a szentmise bemutatása mindössze egy órát venne igénybe. Ahogy előző levelemben írtam, szívesen alkalmazkodunk a templom időbeosztásához, és számunkra bármilyen időpont megfelel. Őszintén remélem – és bocsássa meg, ha ezen a ponton találgatásokba bocsátkozom –, hogy a valós probléma nem a régi rítus és XVI. Benedek pápa Summorum Pontificum motu proprioja, amelyeket – ahogyan azt a napokban nyilatkozta az Ecclesia Dei alprefektusa, Mons. Camille Perl – sok helyen ellenségesen fogadnak és akadályoznak.       Ezért még egyszer tisztelettel kérem Prépost Urat, mint illetékes Plébánost, hogy – a hívek kérésének eleget téve és a Római Pápa, a Legfőbb Törvényhozó szándékának megfelelően – engedélyezze (Főtisztelendőségednek megfelelő időpontban) a keresztelőt és a szentmisét a templomban. In SS. Cordibus Iesu et Maria: P. Lipovszky A. Gergely Poggibosni, 2008. szeptember 26. Tájékoztatásul megküldve (fordításban): Mons. Camille Perl, Sotto-Prefetto Pontificia Commissione “Ecclesia Dei” Citta Leonina, 1 Roma, I-00193 A végső válasz: Főtisztelendő Atya! Füzesi Zsolt gyermekének keresztelésével a következő ajánlatot teszem. Ez már a második ajánlat, remélem ezzel a végére járunk.       Keresztelés 2008. október 19-én a déli mise után lehet kezdeni a szentmisét 12.30 órakor a templomban. Jelzésem, hogy a templom szentéjében semmit sem szabad átrendezni. Lehet misézni a régi oltárnál is. Nálunk a főoltár a szembemiséző oltár. Lehetőleg egy órán belül fejezzék be. Mivel nem lesz ott a mise végén a sekrestyés – itt van reggel 6 óra óta – ezért rögtön kapcsolja le valaki a villanyt. Ez az engedély egyszeri alkalomra szól. Debrecen, 2008. október 3. Tisztelettel: X.Y. prépost plébános Gergely Atya utolsó levele: Főtisztelendő Prépost Úr! Megkaptam válaszát, amelyben engedélyezi a keresztelőt és a régi rítusú szentmisét a Szent Anna székesegyház-főplébánián.       Az engedélyt köszönöm a magam és a Család nevében is.       Megragadva az alkalmat, legszívélyesebb jókívánságaimat fejezem ki Ft. Prépost Úrnak, maradva Krisztusban Testvére: P. Lipovszky A. Gergely (s.k.) Poggibonsi, 2008. október 4. Tájékoztatásul megküldve (fordításban): Mons. Camille Perl, Sotto-Prefetto Pontificia Commissione “Ecclesia Dei” Citta Leonina, 1 Roma, I-00193 2. Beszámoló a szentmiséről Megmondom őszintén, erre nem számítottam, hogy a debreceni misén ennyien leszünk. Abban biztos voltam, hogy kb. 40 ember összejön, de arra nem számítottam, hogy kb. 60 ember lesz a misén. Míg a ministránsok készítették az oltárt és a szentélyt a miséhez, egy gyors számolást azért megejtettem, az előttem ülőket nagyjából összeszámoltam, kb. 45 fő volt. Forgolódni nem akartam, így azt nem tudom, hány ember lehetett még mögöttem, csak saccolok. Több olyan emberről tudtunk, már a szervezés alatt is, hogy nem fog tudni eljönni külföldi elfoglaltsága miatt, vagy mert dolgozik (ma az nem számít sajnos, hogy vasárnap az Úr napja!); viszont kérte, hogy minden esetben értesítsük, mert nem közömbös számára a dolog, így akár távolból is, de segít az információ átadásában. Amit sajnáltam, – bár nem tudom igazán, mennyire lett volna jó ötlet a jelenlétük – hogy azok közül jó néhányan, akik szerint a tridenti misére nem sok igény van itt Debrecenben, nem volt jelen egy sem. Bár őket ugyan nem érdekli a tridenti mise, és lehet, soha nem is fogja, de legalább saját szemükkel meggyőződhettek volna arról, hogy azért igenis van Debrecenben közösség, amely igényt tartana a régi misére. Világosan bebizonyosodott, hogy az nem helyénvaló, hogy itt Debrecenben nem lenne meg az igény. Hirdetve miséken nem volt, hirdetőtáblára kiírva szintén nem volt, az interneten is tudtommal csak Gergely atya és Eszter asszony honlapján volt közzétéve, illetve egyik ismerősöm – mint utólag megtudtam -, feltette a Virtuális Plébánia fórumának egyik témájába is és mint szintén utólag tudtam meg, az Egyetemi Lelkészség hirdetőtáblájára is felkerült. Azt, hogy ki honnan szerzett tudomást a miséről, nem tudom. Akik ott voltak, azok többsége több, mint valószínű, hogy vagy egymástól hallott szóbeli közlés alapján a dologról, vagy az internetről olvashatták, mégis összegyűltek a hívek. Az is egyértelműen megcáfolódott, hogy ha lenne rendszeresen itt tridenti mise, csak egy bizonyos korosztály képviseltetné magát, mivel a szentmisén nehezebben vagy könnyebben mozgó idősek, középkorúak, fiatalok, gyerekek, egy szóval minden korosztály képviselve volt. Több emberrel beszéltem már azóta, és mindannyian arra jutottunk, hogy bár szép számmal voltunk, ez, tagadhatatlan, de biztos, hogy többen lehettünk volna, ha kihirdetik minden mise után. De aki az engedélyt végül megadta, később egy érdeklődő hívőnek – aki a pontos kezdési időpont után érdeklődött – egyszerűen letagadta, hogy tud a miséről. Ez pedig azt jelenti, hogy az illető – aki eredetileg el akarta dugni mind a keresztelést, mind a misét egy lomtárnak (is) használt kápolnába –, hogy ezt mégsem tehette meg, inkább letagadta, nehogy véletlenül valamelyik hívőnek a fülébe jusson.       Szép számmal voltak az áldozók is. Ez valamilyen szinten – véleményem szerint – bizonyítja, hogy nem színházi előadás szintjén volt a dolog. Nem különcködni jöttek az emberek. Ugyanakkor úgy vélem, hogy ha ez csak egy olyan dolog lett volna a többség részéről, hogy tiszteljünk meg egy családot a jelenlétünkkel és csak szaporítsuk a tömeget, hogy külső szemlélő számára az látszódjon, hogy van igény a régi misére, akkor szerintem nem áldozott volna ennyi ember és nem lett volna több embernél Missalé vagy régi imakönyv, aminek segítségével könnyebben be tudott kapcsolódni a misébe. Nekem a vasárnapi miséről abszolút pozitív az élményem, csak azt nem tudom, hogyan lehetne elérni, hogy lehetőleg minden vasárnap lehessen tridenti mise ott, ahol az igény – véleményem szerint – bizony nagyon meg van rá?