Ez oda vezetett, hogy mintegy 100 amerikai főpap (a körülbelül 260-ból), püspökök, érsekek és legalább egy bíboros, évtizedek óta nem tapasztalt határozottsággal és éles szavakkal foglalt állást ez ügyben. Megfigyelők arra is rámutattak, hogy azok a főpapok, akik a régi rítust segítik vagy a motu propriot a pápához való hűséggel valósítják meg, feltűnően nagy számban szerepelnek e csoportban.
Robert Finn Kansas City püspöke egyházmegyéjének blogjában az összefüggéseket figyelemreméltó módon fejtette ki, és eközben mind arról a témáról szót ejtett, melyeket máshol szégyenlősen elhallgatnak. Beszélt a szentmisének, mint a mennyei Jeruzsálemnek ragyogásáról, az oltár körül gyülekező mennyei szentek és a földön küzdő Egyház közösségéről, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért mondott imákról és a halál kultuszáról, melyet azok támogatják, akik a Sátán befolyása alá kerültek.
Finn püspök üzenetének teljes szövege:
Az elmúlt szombaton abban az örömben részesültem, hogy a most renovált Old St. Patrick templomot felszentelhettem. Ez Kansas City legrégibb katolikus temploma. A jövőben ez a templom fog oratóriumként szolgálni a régi mise ünneplésére azon gyülekezet számára, mely Sullivan püspök alatt alakult, és azután sok éven át a Hétfájdalmú Szűz plébánia templomban vendégeskedett.
A tradicionális latin ünnepélyes mise egyik szépsége abban áll, hogy a szentmise egyik legmélyebb tartalmát, nevezetesen a szentek gyülekezetében való részesedésünket emeli ki. A főoltár, a sok gyertya, a tömjén és a gregorián ének, összességében mind a mennyei Jeruzsálem nagyhatású képét közvetíti számunkra, mely arra rendeltetett, hogy a végén otthonunk legyen. Minden szentmise e végső valóság ünneplésére szolgál, de be kell vallanom, hogy a hagyományos rítus a végső reménynek és a keresztények legnagyobb céljának ezen nagyszerű benyomását impozáns módon adja vissza. Gyakran kell erre gondolnunk, hiszen minden tettünk végső célja abból áll, hogy mi magunk is a mennybe jussunk és olyan sok embert magunkkal vigyünk, amennyit csak tudunk.
November hónap két nagy ünneppel kezdődik. Elsején Mindenszentek ünnepével és másodikán Halottak napjával. E napokon a mennyei dicsőséges egyházzal és a tisztítótűzben szenvedő egyházzal való közösségünket ünnepeljük. A mai nap önökkel együtt arról szeretnék elgondolkodni, amit a küzdő egyháznak – a földi egyháznak nevezünk.
Nekünk, a földi egyháznak az a különös feladata, hogy mint a kegyelemben és a Jézus Krisztus életében való részesülők az igazságosság, az igazság, a fény és az élet ellenségei ellen küzdjünk. E harc kihívásainak békés, de komoly módon kell naponta megfelelnünk.
Olykor megdöbbenek azon, hogy a keresztények, a katolikusok is, mekkora nyugalommal képesek arra, hogy életüket azon kereteken belül vezessék, melyet II. János Pál pápa joggal nevezett a „halál kultuszának”. Holott az Egyház arra emlékeztet bennünket, hogy keresztségünk és bérmálásunk által „nem annyira a vér és test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12). Jézus Krisztus már megvívta a döntő csatát, de életünk folyamán nekünk is döntenünk kell, melyik oldalon akarunk élni és meghalni. Önök melyik oldalt választják?
E harc halhatatlan lelkünk üdvéért, megváltásunkért folyik. Én püspökként felelős vagyok a rám bízottak örök üdvösségéért. Egész erőmet azok javára kell fordítanom, akik talán különben egy alapjaiban romlott erkölcsi tudat kísértésébe esnének, mely ellentétben áll Anyaszentegyházunk tanításával. Léteznek objektív és metafizikai igazságok. Létezik a helyes és a helytelen. Valóban létezik az etikai bajok tagozódása, és az emberi élet célzott és szándékos elpusztítása semmilyen körülmény között nem igazolható, soha nem támogatható. Önök hiszik az Egyház e megingathatatlan tanítását?
Tudják, hogy Kanadában már állítottak papokat és lelkészeket bíróság elé, mert prédikációjukban a házasság tanításáról beszéltek? A homoszexualitás elleni gyűlölet-beszéddel vádolják őket. A „szabad-döntés diktatúrája” láttán, mely szeretett országunkban napról napra erősödik, a vallás szabad gyakorlása terén hasonló támadásokra kell felkészülnünk. Ennek ellenére nem szabad felhagynunk az Evangélium prédikálásával. Nem hallgathatjuk el hitünk igazságait. Ezért én sem fogok soha hallgatni az emberi életről. Ezért vagyok olyan büszke arra, hogy olyan sokan – püspökök, papok, diakónusok, szerzetesek és laikusok – nem szűnnek meg arról beszélni, mely a legnagyobb érték a földön.
És maguk? Urunk azt mondta apostolainak, hogy a világ gyűlölni fogja őket, ahogy őt gyűlölte. Csaknem mindannyian vértanúként haltak meg. Mint a küzdő Egyház harcosai soha nem szabad erőszakhoz folyamodnunk. De bátran szembe kell szállnunk a halál segítőivel és az emberi élet ellenségeivel. Az emberi lények nem ördögök – de az ő hatásuk alá kerülhetnek. A halál e kultúrájában eltompulva és megmérgezve a halál készséges segítőivé válhatunk. Hogy vannak Önök ezzel?
Kérjük novemberben, az egyházi év e hónapjában a szenteket, hogy segítsenek és támogassanak bennünket és járjanak közbe érettünk. Imádkozzunk gyakran és hozzunk sok áldozatot a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Nekik szükségük van a mi érdemekért szerzett támogatásunkra, hogy a mennybe juthassanak.
És legyünk készek arra, hogy a küzdő egyház harcosaivá váljunk. Olyan harcosok, akik tekintetüket szilárdan a mennyre irányítják. Könyörögjünk Isten kegyelméért és erejéért, hogy – egyesével és közösen – üdvösségünk hivatásához hűségesek maradjunk. Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja, könyörögj érettünk.
(az első képen Finn püspök egy pap primiz áldását fogadja)
Az amerikai elnök-választással foglalkozó további cikkek:
Áldozás- és beszéd-tilalom a demokrata alelnökjelölt számára
Barack Obama, az Antikrisztus útjának előkészítője
A gyakorló katolikusok többsége John McCain elnökjelöltre szavazott
A katolikusok imádkoznak Obamáért