Több mint három hónap is elmúlt már, hogy a honlapon kísérleti jelleggel elindítottuk a fórumot. Az induláskor bevezetőként ilyeneket írtam: „Ez az új fórum azt a célt szeretné szolgálni, amit maga a honlap: nevezetesen ahhoz hozzásegíteni az olvasókat, hogy korunkban megőrizhessék és megélhessék – a lehető legkevesebb kompromisszummal – katolikus hitüket. … Nos – terveink szerint – ennek a katolikus, tradicionalista fórumnak elsősorban, de természetesen nem kizárólagosan, ilyen kérdések felvetésére és megválaszolására kell szolgálnia. … A jövő majd megmutatja, hogy ez a fórum e kitűzött feladatát be tudja-e tölteni vagy sem. A helyzet komolysága és – sokszor úgy látszik – reménytelensége megérdemel egy kísérletet. A fórum tehát próbálkozás, ha beválik, megmarad, ha nem, az sem baj. … A fórumot, csakúgy, mint a honlapot Krisztus Urunk és a Szűzanya védelmébe ajánlottam. Könyörögjünk, hogy jó gyümölcsöt teremve, jó fának bizonyuljon. Ha megegyezik Urunk akaratával, ezt a segítséget meg is kapjuk, ha nem, alázattal elfogadjuk döntését, és beszüntetjük. … A fórum minden kedves jövendő Olvasóját és Hozzászólóját szívélyesen üdvözlöm, és egyúttal felszólítom, hogy hithű működésével járuljon hozzá a fórum céljának megvalósításához a lelkek üdvösségére és Urunk nagyobb dicsőségére!” Úgy gondolom, ilyen bevezető után szükséges, hogy számot adjak kísérletünkről. A fórum mérlege, mint ahogy erről az elmúlt néhány hétben minden kedves Olvasó maga is meggyőződhetett, egyértelműen negatív – vagyis a fórum nem érte el célját, nem tudta kitűzött feladatát megoldani. Ennek én hét okát látom:       1. Kitiltottunk minden olyan hozzászólót, aki nívótlan, fölösleges üzenetekkel halmozta el a fórumot. Az érintettek magánleveleikben, melyekben kitiltásuk miatt tiltakoztak (és fenyegettek és gyaláztak bennünket) megjósolták, hogy ha kizárjuk őket és a hozzájuk hasonlókat, meghal a fórum. Hiába lett igazuk, ma is és mindig újra kitiltanám őket.       2. Kitiltottuk a nyílt „ellenséget”, vagyis azokat, akik nyilvánvalóan provokatív céllal írogattak. Bár az ilyen fajta hozzászólások növelik csak meg igazán egy fórum látogatottságát, ilyen áron ma is lemondok a népszerűségről.       3. Az előző két pont nem okozott semmilyen veszteséget. Az viszont igen, hogy az ígéreteik ellenére sem sikerült a tradíció mellett elkötelezett papokat rábírni, hogy a fórum széles közönségéhez szóljanak. Bár többeket, többször kértem erre, sajnos senki nem tett eleget kérésemnek. Ráadásul Maessen atya, akitől a legtöbbet lehet tanulni, sajnos nem „író” típus. Ő csak szóban „tanít”, és a nagy távolság miatt nem tudok gyakrabban találkozni vele, hogy a fórum olvasóit okos tanításával ellássam. A magyarok körül különösen az volt a fórumra negatív hatással, hogy S.G. atya sem „szállt be a ringbe” – úgy tűnik, rendkívül okos tanítását – talán csak egyelőre – ő is csak szűkebb környezetének és hallgatóságának, nem pedig az olvasók táborának tartja fenn. (Hiába érveltem, hogy mi lenne velünk, mi lett volna a kereszténységgel, ha Szent Pál is csak prédikált volna, és nem írta volna meg leveleit.)       4. A negyedik ok számomra a második legfájóbb veszteség: nem sikerült megszólaltatnom olyanokat, akik eddig is csak passzív tagjai voltak a katolikus fórumoknak.       5. A negyedik pontból egyenesen következik az ötödik, mely a fórum sorsát eldöntötte: az a viszonylag kevés ember, aki megszólal, Gergely atya fórumán már elmondja, amit fontosnak tart. Így tehát erre a fórumra csak Vágfalvy, Pacsirta és az én hozzászólásaim maradnak. Hárman pedig nem tudunk érdekfeszítőnek fenntartani egy fórumot.       6. Az igazán fájdalmas tapasztalat számomra azonban, hogy vitatkozáson kívüli, valóban segítő, építő, lelkiségi hozzászólásokra nemigen hajlandó senki, illetve csak nagyon kevesen. A fórumok nem ilyeneket tartalmaznak, és hogy ez az interneten mindenütt így van, egyáltalán nem vigasztal. A három hónappal ezelőtti bevezetőben ezt írtam: „Ezzel az újítással semmi esetre sem az interneten már több helyütt is jól működő nyilvános viták, eszmecserék számát szeretném növelni, hiszen ennek semmi értelme nem lenne, egy ilyen fórumnak nem lenne létjogosultsága.” – Nos, bebizonyosodott, hogy ezt a fórumot is jobbára arra használták, amire a többieket, vagyis céltalan vitákra, így ennek a fórumnak megszűnt, illetve meg sem teremtődött a létjogosultsága.       7. Erre a magatartásra sajnos volt példa a mi fórumunkon is. A mindenáron való vitatkozás mellett a hozzászólók eme táborát az is jellemzi, hogy soha, vagy csak nagyon elvétve „tesznek hozzá” valamit a közös erőfeszítésekhez. Rájuk nem az építés, serkentés, hanem egyértelműen a rombolás, mások eredményeinek, tekintélyének az aláásása, szétzúzása a jellemző. Sajnos erről azért kell beszélni, mert az ilyen hozzászólások azokat, akik nem ismerik ki magukat egy témában, könnyen elbizonytalanítják, hiszen szerzőik ezeket a „komoly tudományra”, a „tanult műveltségre”, a „tudós ismeretségekre” hivatkozva teszik közzé. Ezen öntelt, „felvilágosult”, „tudományos” kijelentések ezért különösen károsak: hiszen a kevésbé tájékozottak szemében szerzőik fölényes magabiztossága révén nagy hitelt nyernek. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, ez a fajta viselkedés, mely a felvilágosodás óta különösen dívik, iszonyú károkat okozott az emberiség történetében. Amikor több mint három évvel ezelőtt elindítottam a honlapot, mindenki azt tanácsolta, készítsek fórumot hozzá, azzal nő meg igazán a látogatók száma. Ismerve az internetes fórumok hangnemét, legtöbb írójának stílusát, azt gondoltam, soha nem fogok fórumot indítani, inkább lemondok a népszerűségről.       Mivel teljesen akaratomon kívülinek éreztem egy fórum létrehozását, amikor az ismert körülmények mégis odavezettek, hogy elindítottuk ezt a fórumot, meg voltam győződve, hogy Isten és nem az ördög akaratát hajtom végre ezzel. Bevallom, ma sem tudom, mi volt az Úr szándéka ezzel a kísérlettel, hiszen akármennyire vizsgálom a történteket, a kudarc ellenére is úgy látom, Ő vezetett erre az útra. Nem véletlenül ajánlottuk munkánkat Krisztus Urunk és a Szűzanya védelmébe.       Bevallom, hogy az elmúlt három hónap során többször előfordult, hogy fájlaltam a fórum „sorsát”, vagyis azt, hogy nem úgy fejlődik, és nem az történik rajta, amit szerettünk volna. Eközben megvívtam a magam harcát, és ma már hideg fejjel tudom levonni a következtetéseket. Mindezen szomorú megállapítás után végül mégis egy meglepő bejelentést teszek. A fórumot nem szüntetem meg. Ennek oka – bevallom – elsősorban kényelmi szempont. Nekem nagy könnyebbséget jelent, hogy „szerkesztői üzenetként” használhatom. Egy internetes oldal megírása, felrakása több időt vesz igénybe, mint egy sokszor csak néhány szavas hír gyors közlése a fórumon. A fórum nem igényel akkora munkát – még a helyesírási hibákat is elviseli –, mint egy cikk elkészítése. Így a rövid híreket gyorsabban és egyszerűbben tudom nyilvánosságra hozni. Ezenkívül számomra könnyebb a frissítésekről, a honlapra feltett cikkekről ehelyütt írni kis bevezetőket, magyarázatokat, mint a régi, külön erre a célra készített (a kezdőlapon még most is látható) szerkesztői üzenetek oldalon. És harmadszor: ha megmarad a fórum, más is írhat még. A múltban is volt, talán a jövőben is lesz olyan valaki, aki gondolatait vagy híreit szívesen megosztja e honlap látogatóival is, mert úgy érzi, ami neki segített hite gyakorlásában, annak könnyebb megélésében, mások számára is fontos lehet, támaszt jelenthet, netalántán újdonságként szolgálhat.