Szép volt egykor az élet a paradicsomban. Ádám és Éva fölöttébb boldogok voltak. Lelkük a megszentelő kegyelem köntösével volt fedve. És testük is természeten kívüli kegyelmi ajándékokat viselt, mely különleges tökéletességet adott nekik.      Isten gyermekei voltak és a Leghatalmasabb atyai módon szerette őket. Ádám és Éva voltak az egyetlenek, akiknek nem volt gyermekkoruk, akiknek nem kellett az érés idejét átélniük, hanem azonnal felnőttként kerültek ki a Teremtő kezei alól. És hogy kötelességeit mégis teljesíteni tudja, Isten a tudást beleöntötte Ádámba. Szent Ágoston szerint „Ádámnak az étel készen állt, hogy ne kelljen éheznie, az ital, hogy ne kelljen szomjaznia, és az élet fája, hogy testét a kor ne gyengítse el. Belülről nem gyötörte betegség, kívülről nem érte fájdalom, a legtökéletesebb egészség virágzott testében. A munka édes és kellemes volt a számára, anélkül, hogy fáradság maradt volna utána, és az alvás soha nem kerítette hatalmába akarata ellenére. Minden könnyű volt, minden oldalról öröm és boldogság ölelte körül őket.”      Az ártatlanság és a szentség köntösében Ádám ura és parancsolója volt az egész természetnek, mely készségesen követte. Az állatok királyuk szeme előtt játszadoztak, maga az oroszlán és a tigris bárányként feküdtek lábainál és szaporán engedelmeskedtek uralkodói intésének.      Minden a maga sajátos módján örült, hogy az emberért létezhet a földön, áldás és jó érzés ömlött el a föld és minden felett, mely rajta élt.      Ezért kiálthatott a zsoltáros így: „Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába elé vetettél.” (Zsolt 8,6-7) De ekkor jött a bűnbeesés. Az Istenhez fűződő szeretet köteléket az őszülők elszakították, és ezzel a természet területén is elveszett az eredeti harmónia.      Ádámhoz így szólt az Úr: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” (Ter 3,17-19)      A mai napig látjuk e tett következményeit: fáradságos munka, hőség, hideg, betegség, rossz termés, katasztrófák, járványok, földrengés, háború. Sok száz év múlva eljött végre a megígért Megváltó a világra, hogy ezt az átkot feloldja. Ő újra Isten gyermekeivé tett bennünket és eljövetele által nagy áldás áradt ki ránk.      Ezt az áldást szeretné az Egyház minden év elején házainkra kiönteni a Vízkereszt, vagyis a Három Királyok ünnepén a házak, otthonok megszentelésével: „Christus mansionem benedicat! 20 + C + M + B + 09” – Az Úr áldja meg ezt a házat a 2009-es évben! Jézus Krisztus, aki maga bűn nélküli volt, és akinek teste legalább olyan tökéletes volt, mint Ádámé, a természeten kívüli kegyelmi ajándékokat néhány szentnek is megadta.      Neki magának – mivel Isten és ember volt – nem volt szüksége, hogy a tudást megszerezze. Vad állatok között élt, ahogy erről Szent Márk evangéliumában beszámol (1/13), tehát nem kellett félnie tőlük. Soha nem érzett rendetlen kívánságot, soha nem lett beteg, és csak azért halt meg, mert az Atya így akarta. De természeténél fogva nem volt alávetve a halál törvényének.      „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.” (Jn 10,17-18) A továbbiakban olyan szenteket mutatok be, akiknél a Jóisten – a lélek szentsége mellett – a test területén is meghagyta a paradicsomi állapot néhány nyomát. 1. Szentek, akikbe Isten tudást csepegtetett:      – Xavéri Szent Ferenc olyan nyelveken tudott beszélni, melyeket sohasem tanult.      – Bosco Szent Jánosnak nem kellett tanulnia görög vizsgájára. A kapott feladat megoldását álmában megkapta Istentől. 2. Szentek, akiknek állatok engedelmeskedtek:      – Amikor Szent Teklát az oroszlánok elé vetették, ezek elfeledkeztek természetes vadságukról, a lábai elé feküdtek és talpát nyalogatták a tiszta szűzlánynak.      – Szent Jeromos egy oroszlánnal élt a barlangjában.      – János apátról a krónikás azt jegyezte fel, hogy egyszer feletteseitől azt a parancsot kapta, hogy fogjon meg egy oroszlánt, mert az a templomhoz vezető úton a remeték életét veszélyeztette. János vett egy kötelet és azzal ment a templomhoz. A nőstény oroszlán azonban nem akarta őt megtámadni, hanem inkább elmenekült előle. János kiabálva sietett utána: „Állj! Atyám azt parancsolta, hogy fogjalak meg.” Erre a vadállat megállt, és hagyta magát megkötözni. – Mielőtt Szent Gyula cellája építésébe kezdhetett volna, mérges kígyókat kellett elzavarnia a környékről. Keresztet vágott a sziklába, mire a kígyók azonnal elhagyták azt a vidéket.      – Vándorlása során Assisi Szent Ferenc sokféleképpen került kapcsolatba az emberekkel és a világgal. Az élő és élettelen természet egyaránt megszólította. Mivel a bűnt teljesen megölte magában, a bűnbeesés következményei kialudtak benne, minek következtében a természet olyan barátságosan fogadta, mint amilyen barátságos az első emberpárral volt a bűnbeesés előtt. Az állatok is ugyanolyan bizalmas kapcsolatban voltak vele, mint Ádámmal és Évával a paradicsomban.      Egyszer Alvianumba érkezett, ahol prédikálni kezdett az utcán összegyűlt emberekhez. A tetőn azonban a fecskék olyan hangosan csiviteltek, hogy a körülállók a zajtól nem értették szavait. Akkor a szent felszólt a madarakhoz: „Nővérkéim, ti fecskék ott fenn! Ti már eleget beszéltetek, itt az ideje, hogy én is szóhoz jussak. Ezért csöndben hallgassátok most az Úr igéjét.” A fecskék azon nyomban elhallgattak, mintha csak megértették volna Ferenc szavait. 3. Szentek, akik nem éreztek rendetlen kívánságokat:      – Aquinói Szent Tamás – miután egy szajhával meg akarták kísérteni, akit ő fahasábbal kergetett el – egész életén át szabad volt a test rendetlen kívánságaitól. 4. Szentek, akiknek a szavára a betegségek eltűntek:      – Szent Pater Pio Gemmát, akinek nem volt pupillája, látóvá tett.      – Rippertschwand Niklaus Wolf sokakat meggyógyított Jézus nevében. 5. Szentek, akik uralkodtak a halálon:      – Szent Péter felélesztette Tabitát, egy asszonyt a Joppe-i tanítványok közül (ApCsel 9/37) és Szent Pál Troászban egy Eutychus nevű fiút támasztott fel halottaiból (ApCsel 20/10).      – Toursi Szent Márton a krónikák szerint három halottat támasztott fel. Adja Isten, hogy áldása, melyet jövetelével e világra hozott, a következő évben is kísérjen bennünket! Óvjon bennünket testben, lélekben! Járuljunk gyakran a szentségekhez és fogadjuk gyakorta a szentelményeket, vagyis az Egyház áldásait! Őrizzünk otthonunkban megáldott tárgyakat: szentelt vizet, gyertyákat, rózsafüzéreket, pálmaágakat, érméket stb.! Adja Isten, hogy ne átka érjen bennünket, ahogy Ádámot és Évát vagy Korozain, Betszaida és Kafarneum városokat (Lk 10,13-15) érte, mert vétkeztek vagy makacsul nem akartak a jó útra visszatérni.