Az Ószövetségben az embereknek 4 ezer évig kellett várniuk, amíg eljött az, akit az Ég a bűnbeesés után az őszülőknek megígért.      Ádám és Éva bűnbeesése után a földkerekség olyanná vált, mint egy ádventi koszorú, melyen minden gyertya kialudt. De ebben a sötétségben a Jóisten újra és újra meggyújtott egy gyertyát, azáltal, hogy vagy Ő maga vagy egy prófétája az elkövetkezendő megváltást megjövendölte. Rögtön a bűnbeesést követően ősszüleink kapták az első ilyen ígéretet: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé.” (Ter 3,15)      1900 évvel Krisztus születése előtt újabb gyertya gyulladt meg, amikor Jákob pátriárka fiait a következő szavakkal áldotta meg: „Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót és a népek nem engedelmeskednek neki.” (Ter 49,10)      A harmadik ádventi gyertya 600 évvel Krisztus előtt Dániel prófétával kezdett el világítani. Dániel megjósolta, hogy a száműzetés vége után Jeruzsálem újjáépítésétől a Messiás haláláig 69 és 1 évhét, azaz 69,5 x 7 = 486 év telik el, valamint azt is, hogy a Messiást saját népe öli meg. (Dán 8,24)      A jóslatnak megfelelően a várost valóban Artaxerxes perzsa király uralkodása alatt, 453 évvel Krisztus születése előtt építették újjá. Krisztust pedig 33 éves korában feszítették keresztre. Végezetül mind a négy gyertya ég már és így egészen világos lesz a föld ádventi koszorúja az Ószövetség utolsó prófétájának fellépésekor, amikor Keresztelő Szent János Jézust meglátva így szól: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” (Jn 1,29)      Ez az idő nemcsak a várakozás, de a kemény vezeklés ideje is volt a választott nép számára, melyre Keresztelő Szent János szóval és tettel is utalt: „Tartsatok bűnbánatot… Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” (Mt 3,2-3) Advent beköszöntével mi is újra meggyújtjuk a koszorún a gyertyákat, amíg csak el nem jön Üdvözítőnk születésének ünnepe.      Mi is bűnbánattal és jó szentgyónással készülünk e napra, hogy az Üdvözítőt tiszta szívvel fogadhassuk. Ezért van négy gyertya (a négy vasárnap szimbólumaként) és egy viola szalag (viola a bűnbánat színe) az ádventi koszorún. Életünk folyamán is négy gyertyát gyújtunk meg, amíg a Megváltó számunkra újra eljön személyes ítéletünkkor: a keresztelési, az elsőáldozói, a menyasszonyi vagy szentelési és a halotti gyertyánkat. A mi életünk koszorúja is körül van tekerve egy lila szalaggal, a bűnbánat, a kereszthordozás szalagjával. Vizsgáljuk meg most röviden életünk koszorújának e négy gyertyáját. 1. A keresztelő gyertya Az első gyertyánkat akkor kapjuk, amikor megkeresztelnek bennünket. A pap a keresztelendőnek (illetve a keresztszülőknek) égő gyertyát nyújt, és ezt mondja: „Vedd az égő világosságot és őrizd meg kifogástalanul keresztségedet. Tartsd meg Isten parancsait, hogy amikor majd az Úr a menyegzőre jön a mennyei udvar szentjeivel, elébemehess és örökkön örökké élhess.”      A keresztelőkor kapott gyertyát a húsvéti gyertyán, mely a feltámadt Krisztust jelképezi, gyújtják meg. A szent keresztségben lélekben mi is feltámadunk Krisztussal. A keresztségben Krisztus új életet ajándékoz nekünk, a kegyelmi életet. Letörli rólunk az áteredő bűnt – és felnőtteknél az addig elkövetett személyes bűnöket is – és egészen tisztává tesz bennünket.      Ezt a kapott kegyelmi fényt kell megőriznünk és ebbe a sötét világba kivinnünk. Ez életünk feladata. Megváltónk mondta: „Ti vagytok a világ világossága… A ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14/16) Mindazonáltal hány ember él manapság, akiknél ez a gyertya már nem is lett meggyújtva, mert nem vitték őket a keresztelő medencéhez? És hány ember van, akinél bár egykor még meggyújtották e gyertyát, de az mára menthetetlenül kialudt, mert súlyos bűn által az egykor megkeresztelt elvesztette a keresztségi kegyelmet?      Legalább mi gyújtsuk meg újra ezt az első gyertyánkat, ha azok közé tartozunk, akiknél kialudt. Üdvözítőnk kezünkbe adta ennek eszközét, hiszen egy nyílt jó szentgyónással bármikor újra lángra lobbanthatjuk. 2. Az első áldozás gyertyája Közülünk sokan már meggyújtották életük ádventi koszorúján a második gyertyát is, mégpedig első áldozásuk napján. A Legméltóságosabb Oltáriszentséggel Krisztus közelebb kerül hozzánk. Mily lelkesen készültünk egykor arra a napra, amikor először vehettük magunkhoz Megváltónk testét a szentáldozásban! Mennyi áldozat és ima által készítettük elő szívünket erre az alkalomra!      Azóta azonban a szentáldozás sokunknál megszokottá vált. Hiányzik belőlünk az igazi vágyakozás utána. A szeretet és az áldozat öröme. Olykor úgy tűnik, hogy a Megváltónak már csak egészen kicsiny hely és idő jut túlzsúfolt határidőnaplónkban. Talán egy negyedórányi, de több nem. Sokszor úgy kezeljük Őt, mint egy nem szívesen látott vendéget, aki további terhet jelent csak számunkra. Őrömről pláne már nem is beszélhetünk. Vegyük talán éppen ezt a gyertyát fontosnak a mostani ádventi időre, határozzuk el magunkban, hogy ezentúl jobban készülünk fel a szentáldozásra, és köszönetet sem felejtünk el utána adni. Napunk, életünk legértékesebb pillanatai ezek. Ha a szentmise után nem találunk erre időt, mert a kötelezettségek ismét hívnak bennünket, akkor feltétlenül legalább utólag, otthon szakítsunk időt a hálaadásra. 3. A menyasszonyi vagy szentelési gyertya Életünk folyamán egyre fényesebb és világosabb lesz körülöttünk. Életünk koszorúján esküvőnkkel vagy felszentelésünkkel a harmadik gyertya is meggyullad. Talán Önök is láttak már ilyen gyertyát esküvőn a térdelő zsámoly mellett égni, vagy Zaitzkofenben a papszentelésnél, amikor a kandidátusok égő gyertyával a kezükben az oltár elé vonultak. Sajnos itt is meg kell jegyezni, hogy ezek a gyertyák gyakran már nem gyulladnak meg. A párok csak egyszerűen együtt élnek esküvő nélkül, mintha házasok lennének. Mások pedig nem hozzák meg azt az áldozatot, amit a papi hivatás követel.      És ha e gyertyákat mégis meggyújtották, gyakorta újra eloltják őket. A párok szétköltöznek, elválnak egymástól. A papok közül pedig sokan feladják hivatásukat és megházasodnak. Természetes, hogy mindkét állapot nagy áldozatokat igényel. De minél több ilyen áldozatot hoznak, annál világosabb lesz a házastársak vagy a pap ádventi koszorúján.      Ahogy a gyertya is több fényt ad, ha egészen elég, úgy van e két állapotban is. Minél több áldozatot hoznak benne, annál világosabb lesz körülötte.      Az Advent, ez a nagy kegyelmi idő segít nekünk a harmadik gyertya meg- vagy újra gyújtásában. Újítsuk fel az elkövetkezendő hetekben odaadásunkat! 4. A halotti gyertya Elhagyatott lesz a körül az ember körül, akinél a negyedik gyertya kerül meggyújtásra. Amikor életünk ádventi koszorúja egészen világossá válik, eljön hozzánk az Úr. A negyedik gyertyánál is áldozatok, súlyos áldozatok várnak ránk. Egészen fel kell adnunk magunkat, hagynunk kell, hogy az Úr számára egészen elemésztődjünk.      De hogy ez az utolsó áldozat, melyet itt a földön meg kell hoznunk, ne legyen túl nehéz, az Üdvözítő az utolsó kenet szentségében siet segítségünkre. A betegek kenete megerősít bennünket a haláltusánkban. Igen – vállaljuk föl, hogy ezt a gyertyát is meg akarjuk gyújtani. Ezt a gyertyát is tövig akarjuk égetni. Sajnos korunkban sokszor ez a gyertya is hiányzik már. Az emberek „emberhez méltóan” akarnak meghalni. Ezért halálos injekciót vagy italt adatnak be maguknak.      Holott Üdvözítőnk keresztjére vetett pillantásunk egészen mást mutat nekünk! Nem „emberhez méltóan”, hanem úgy, ahogy a Jóisten akarja, akarjunk meghalni.      Alig hihető, pedig igaz, hogy Svájcban két vállalat is létezik, „Dignitas” és „Exit”nevezetűek, melyek mindenkinek, aki ezt kéri és ezért fizet, halálos italt adnak. Az „Exit” vállalatot ráadásul egy aposztata pap alapította. Kedves hívek!      Az ádventi négy hét előkészületi időként kell szolgálnia számunkra az Üdvözítő eljövetelére a közelgő karácsonyi ünnepen, de egyben előkészületként az Úr eljövetelére személyes ítéletünk idején is. Hozzuk meg azokat az áldozatokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy ezt az ítéletet örök üdvösségünk kövesse. Készítsük fel jól szívünket, és gyújtsuk meg életünk ádventi koszorújának gyertyáit: a keresztségi, az elsőáldozó, a menyasszonyi vagy szentelési és majdan a halotti gyertyát. Amen.