Kedves Hívek, ebben az évben kettős jubileumot ünneplünk: immáron 150 éve lesz, hogy a Szűzanya megjelent Lourdes-ban és 20 éve, hogy Lefebvre érsek püspököket szentelt. E két sorsdöntő esemény iránti hálaadásunk jeleként Fellay püspök a hagyományhű katolikus híveket Krisztus-Király ünnepén Lourdes-i zarándoklatra hívja meg.

Legyünk hálásak Isten Anyjának, hogy 150 évvel ezelőtt anyaként jött hozzánk, hogy szükségeinkben segítségünkre legyen. Lourdes-ban sokan testi bajaikra is enyhülést szereztek, de nem mindnyájan, pontosabban kifejezve csak egy csekély százalék. Úgy tűnik manapság jóval kevesebben, mint régen. Ezzel a legtöbb ember számára az érvényesül, amit Isten Anyja Bernadette-nek is mondott, tudniillik, hogy nem ezen a földön akar bennünket boldoggá tenni, hanem csak az elkövetkezőben.

Az előző hónapban a püspökszentelésekről beszéltem, most Isten Anyának Fatimában elhangzott jövendöléséről szeretnék pár szót ejteni. Arról a jövendölésről, mely szerint, ha a pápa a világ összes püspökével együtt nem szenteli fel Oroszországot Mária Szeplőtelen Szívének, akkor az tévtanait az egész világon elterjeszti. Isten Anyja nem a Szovjetunióról beszélt, mert ez nem állt fenn olyan sokáig. De a kommunizmusról sem. Mária tudta, hogy a kommunizmust neve szerint halottnak fogják kijelenteni, és akkor sokakat megtéveszthetnek az ő szavai. Vagy Önök valóban azt hiszik, hogy a kommunizmus, melyet a 20. század legnagyobb ostorának tartottak, tényleg nyomtalanul eltűnt, ahogy ezt a világban és az Egyházban állítják?

A kommunizmus megismeréséhez forduljunk az Egyház tanítóhivatalához, amikor az még valóban tanított és nem a zűrzavart terjesztette. Van egy enciklikánk a kommunizmusról, mely alaposan megvizsgálja, és utána segítő lehetőségeket kínál ellene – ennek neve a latin kezdőbetűk után Divini Redemptoris. XI. Pius pápa írta és 1937. március 19-én hozta nyilvánosságra, vagyis több mint 70 éve. A modern katolikusok szerint ez az írás a II. Vatikáni Zsinat előtti és ezért már elévült. Holott ez az enciklika napjainkban talán aktuálisabb, mint valaha, és pont most sok olyasmiről lerántja a leplet, ami manapság a katolikus Egyházban történik.

Oroszország vagy megtért már, vagy még mindig terjeszti tévtanait. Hogy e tévedések elöl védve legyünk, elsőnek azt a kérdést kell tisztázni, hogy mik is ezek a tévtanok, melyektől Isten Anyja óvni akar bennünket. Ha valaki Oroszország tévedéseit kutatja, a leghelyesebb a kommunizmus, vagyis ama rendszer tévtanait megvizsgálni, mely Oroszországot évtizedekig uralta.

Enciklikájában a bevezető végén XI. Pius pápa a kommunizmust „sátáni csapásnak” nevezi, majd a következő öt fejezetben (8-13.) a kommunizmus tanait mutatja be.
     8. fejezet: Hamis eszmények. „Az igazságosságnak, egyenlőségnek és testvériségnek áleszménye járja át”. Ezek az eszmények nagyon hasonlítanak a francia forradalom eszményeihez, és azzal bizonyos rokonságot mutatnak.
     9. fejezet: Marx materialista fejlődéstana. „A kommunizmusnak csábító külsőségekbe öltöztetett tana lényegében a már Marx által hirdetett bölcseleti és történeti materializmus alapelvein épül föl. … E tan szerint egyetlen valóság az anyag a maga vak erőivel. Belőle fejlődik a növény, állat, ember. Az emberi társadalom sem egyéb az anyag egyik megjelenési formájánál, amely az erők örökös harcában ellenállhatatlan kényszerűséggel fejlődik a végső kifejlet felé, ami az osztályok nélküli társadalom. Ilyen elméletben természetesen nincs hely az Isten-eszme számára, nincs különbség szellem és anyag közt, sem a lélek és test között; a léleknek nincsen élete a halál után s ezért alaptalan az örök élet reménye.”
     Nem korunk társadalmának leírása ez? Azé a társadalomé, amelyben azt hiszik, hogy minden tisztán anyagi úton egy ősrobbanásból fejlődött ki? Az evolúció dogmává lett. Ha valaki kételkedni merészel benne, azt automatikusan szellemileg kisebbrendűnek tekintik. Tudományos voltát semmiféleképpen nem szabad megkérdőjelezni. A lélekben és a halál utáni létben sokan nem hisznek már. Sok mindent, már magát a bűncselekményeket is genetikai adottságokkal magyarázzák.

10. fejezet: Az ember és a család a kommunizmusban. „Az embereknek egymás között való viszonyában a teljes egyenlőség elve áll, amely elv tagad az Istentől rendelt minden rangfokozatot és tekintélyt, még a szülői tekintélyt is. Amit a kommunizmus a maga nyelvén még tekintélynek vagy alárendeltségnek nevez, azt a társadalmi közösségből, mint első és egyetlen jogforrásból vezeti le.”
     Ma mindenütt mindent egyenlővé tesznek: apát és anyát, szülőket és gyermekeket stb. Senki nem hajlandó már másnak alárendelni magát.

11. fejezet: (az előző téma folytatása). „Abban az elméletben, amely az emberi életből minden lelki és szent elemet száműzött, a házasság és a család tisztára mesterséges és polgári intézmény, vagy inkább a mindenkori gazdasági rendszer egyszerű függvénye. A házassági köteléknek nem lehet olyan jogi és erkölcsi ereje, amely az egyének és a közösség jogától független. Következőleg nem állhat fenn a fölbonthatatlansága sem. A nők fölszabadítását hirdetve kivonja őket a családi körből és a gyermekek nevelésének gondja alól. Belekapcsolja a nyilvános életbe és a közös termelésbe ugyanabban a mértékben, mint a férfiakat. A társadalomra hárítja a tűzhely és a gyermekek gondozását. Megtagadja a szülőktől még a nevelés jogát is, mert szerinte a nevelés a társadalom kizárólagos joga s legfőlebb a társadalom nevében s annak megbízásából gyakorolhatják a szülők.”
     Nálunk „nyugaton” is minden megengedett a házasságban, és semmilyen erkölcs nem létezik már. Hogy már korábban házas volt-e valaki, vagy csak egyszerűen együtt élnek, hogy ez egy férfi és nő, vagy két férfi vagy két nő között történik – minden megbeszélhető és törvényileg engedélyezett. A születésszabályozásnak minden fajtája megengedett. És tilos bármilyen erkölcsi elvre hivatkozni.

12. fejezet: A társadalom alakulása. „Mi volna a társadalom, ha kizárólag materialista alapokon nyugodna? Olyan emberi közösség, amely csak a gazdasági rendszer követelményei szerint tagozódik. Egyetlen feladata a földi javak termelése.”
     Normális esetben a pénz a gazdaságot szolgálja, és a gazdasági érdekek alá vannak vetve a közösség érdekeinek. A kommunizmusban (és egyre inkább nálunk is) ez a rend megfordított. Minden a pénznek szolgál. Mind az egyes ember, mind a politika ennek van alárendelve.
     Az erkölcsi elveket a politikában és a gazdaságban is elutasítják, és így egyedül a pénz uralma marad. A pénzzel mindent manipulálnak. Az emberiséget jobban uralja a pénz, mint a rendőrség. Csak azt tesszük, ami financiálisan előnyös. Ez megfordítva is így van; a politika sok mindent financiális előnyökön és hátrányokon keresztül szabályoz, és a legtöbb ember a pénztárcája szerint hozza meg döntéseit.

Nekem úgy tűnik, hogy a kommunizmus eme leírásában korunk társadalmának leírása is benne van. Ezért igazat lehet adni a Fatimai Szűzanyának, hogy Oroszország az egész világon elterjesztette tévtanait. Mindeme felsorolt pontban semmiféle visszavonás, visszafordulás nem történt, ellenkezőleg, még tovább is mentek ebben az irányban. A házasságot egyre inkább tönkreteszik. Azon gyermekek száma, melyek normális, sértetlen családban nőnek fel, egyre csökken. Az egyenlőség nevében minden különbséget eltörölnek.
     Nyilván vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ezen enciklika sok pontja ma már nem érvényes. Ezekhez tartozik például a magántulajdon és a véres osztályharc kérdése. A kommunizmus már nem olyan véres, mint a Szovjetunióban volt, ahol parasztok milliói haltak éhen vagy a gulág táboraiban pusztultak el. Nálunk a meg-nem-született gyermekek azok, akik pirulák, spirálok vagy abortusz által halnak meg. Ezek száma is milliónyi.

De ma még egy vértelen osztályharc is létezik. Mégpedig a pénz utáni harc, a pénzért, a pénzzel, a pénz miatt, ami mindent ural, és aminek mindenki szolgál.
     Ezzel eljutottunk ahhoz a ponthoz, melyet a kommunizmus állítólag elvetett, és amely ellen harcolt. Igaz, hogy nálunk létezik magántulajdon, de ez egyre jobban eltűnik. Ha az adósságokra gondolunk, feltehetjük a kérdést, mennyi ezek közül a bankok tulajdona? Mivel a gazdaságban nem létezik többé erkölcs, megengedett a gátlásnélküli konkurencia-harc, mely az önálló parasztokat és középosztályt lassan, de biztosan eltünteti. Ez végül oda vezet, hogy az emberek többsége a pénz által teljesen rabszolgává válik.
     Az ember vagy Istennek, vagy a mammonnak szolgál. Ha Istent uraként visszautasítja, akkor a mammon fog uralkodni rajta.

Egy másik kifogás abban áll, hogy nem a kommunizmus jelenti a fő problémát, hanem a naturalizmus, a racionalizmus, a liberalizmus, a laicizmus. A pápa is felsorol ezek közül egy-kettőt. De ezeket a kommunizmus mind tartalmazza. Vagy ezek készítették elő a kommunizmust, amit a pápa egyértelműen a liberalizmusról állít.
     Elfogadtuk a materializmust, mely most virágkorát éli körülöttünk. A dialektikus aspektus még hiányzik. Ennek megtárgyalása, valamint annak a kérdésnek tisztázása, hogy a katolikus Egyház milyen mértékben tette magáévá e tévedéseket, majd később következik.
     De a fenti meggondolásokat fontosnak tartottam annak megértéséhez, hogy a Fatimai Szűz miért éppen Oroszországtól óv, és miért akarja, hogy éppen ezt és nem egy másik országot ajánlják fel Szeplőtelen Szívének. Nekünk magunknak is látnunk kell, mi történik a világban, ahol az ördög kormányoz és egyre több embert vakít el.

E tévedésektől óv bennünket Isten Anyja. Keressünk oltalmat annál, aki a világ összes eretnekségét legyőzte, mert ő bűntelen volt már fogantatása pillanatában. Ezért tudott a Megváltónak olyan tiszta vért adni, mely lelkünk megtisztulásának egyetlen eszközéül adatott. Mossuk lelkünket tisztára Krisztus Vérében, az egyetlenben, ami lemoshatja bűneinket. Isten Anyja adta ezt nekünk. Nélküle ez a lehetőség nem létezne számunkra.

A képeken a Lourdes-i jelenések 150. évfordulója alkalmából a Lourdes-i jelenés-barlang és a bazilika látható, illetve Szent Bernadette autentikus fényképe.