2008. június 5-én, szombaton Budapesten a homoszexuálisok felvonulást tartanak. A jóízlésű emberek pusztán természetes felháborodásán túl a Teremtő, a Szentíráson keresztül – többek között – ezeket mondja ezzel kapcsolatban: „Fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket. Hiszen Isten igazságát fölcserélték a hamissággal, s inkább a teremtménynek hódoltak és szolgáltak, mint a Teremtőnek, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten alávaló szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel cserélték fel. Ugyanúgy a férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfival űzött ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét. Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta őket, hadd viselkedjenek alávalóan. .. Fölismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyesmit tesz, méltó a halálra, mégis megteszik, sőt még helyeselnek is a tetteseknek.” (Róm 1,23-32) Isten abszolút tökéletes és abszolút független mindentől. Ő teremtményei nélkül is tökéletesen boldog, tökéletesen elégedett. Az ember a legkisebb mértékben sem tudja Isten mindenhatóságát, hatalmát, igazságát, szentségét megsérteni. Az ember Isten személyéhez semmilyen módon nem érhet fel. Az ember tehát nem közvetlenül Isten személyét sérti, amikor megszegi parancsait, hanem Isten teremtő rendje ellen vétkezik: azt a rendet rombolja, amit Isten a teremtett világnak adott. Szent Pál apostol mondja: „A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja. Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem amiatt, aki alávetette. … Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig.” (Róm 8,19-21) Isten, mindenek Teremtője és Ura, pontosan megszabta e világ rendjét. Az emberrel, az egyetlen földi lénnyel, kinek értelmet és lelket adott, világosan, félreérthetetlenül közölte parancsait, azokat a törvényeket, melyeket be kell tartania, hogy a teremtés az Ő akaratának megfelelően működjön. Amikor az ember semmibe veszi ezeket a törvényeket, azon felül, hogy Isten akaratának szegül ellen, egyben a saját életterét is egyre lehetetlenebbé, az életre egyre alkalmatlanabbá teszi. Egy profán hasonlattal élve, olyat tesz, mint amikor egy focimeccs alatt a játékosok felrúgják a játék szabályait. Ami ezután a pályán történik, az egyre kevésbé hasonlít a futballhoz, majd végül káoszba torkollik. Holnap, szombaton Szűz Mária engesztelő szombat van. A katolikusok hithű magatartása nem merülhet ki egyedül a szentmise Istennek tetsző megünneplésében. Katolikusnak lenni azt is jelenti, hogy engedelmeskedünk Isten törvényeinek, és életünkben a lehető legnagyobb mértékben megtartjuk azokat a szabályokat, melyeket a Teremtő e földi léthez előírt. Az engesztelés mellett ez is egyike azoknak a feladatoknak, melyet katolikus vallásunk ránk ró.