Csaknem egy éve már annak, hogy a Summorum Pontificum motu proprio hatályba lépett, vagyis lehetővé tette, hogy azokon a helyeken is, ahol a pap egyébként nem olvassa a tridenti misét, ha a hívők ezt kérik, szabályos időközönként az 1962-es misszálé szerinti szentmisét mutassanak be. Sőt, az elmúlt év során Hoyos bíboros úr, az Ecclesia Dei, vagyis ama Pápai Bizottság elnöke, melyre a pápa a motu proprio végrehajtatását bízta, számtalan nyilatkozatában mindehhez még azt is hozzáfűzte, hogy a pápának kifejezett akarata, hogy vasárnaponként minden plébániatemplomban legyen régi rítusú mise, akár kérik ezt a hívek, akár nem. Magyarországon mindössze két olyan hely volt, ahol a hívek élhettek a motu proprioban lefektetett jogaikkal: Budapesten a Belvárosi templomban és Keszthelyen a Magyarok Nagyasszonya Templomban (Debrecenben azonnal elutasították őket). Az utóbbiban a plébánia egyik káplánja 2007 novemberétől minden héten a szombat esti misét – egyre növekvő számú hívő előtt – Boldog XXIII. János pápa misekönyve szerint celebrálta. Augusztus elején a keszthelyi plébánián személycserék történtek, a két régi káplán új beosztást kapott, helyükre két új káplán érkezett. A hívek – élve a pápa által a motu proprioban számukra biztosított joggal – ezt követően az előírt hivatalos formában a helyi plébánosnak, Léber Mihálynak kérvényt nyújtottak be, kérésüket – az ismert hírek adataihoz képest – lényegesen több aláírással alátámasztva, mint bárhol máshol a világon. E kérvény benyújtása óta két szombat telt el: Léber Mihály mindkét szombaton – megcsúfolva Isten házát, a katolikus Egyház liturgiáját, a pápa akaratát, az egyházmegye érsekének utasítását és a hívek kérését – a meghirdetett 1962-es mise helyett, félig latinul, félig magyarul mondott Novus Ordo-ban, a népoltárnál, a néppel szemben, állva és kézbe is áldoztatva mutatta a be a misét. Ráadásul prédikációjában a régi rítust ócsárolta és gúnyolta!       Az első szombatot követően a hívek jelezték plébánosuk ezen újabb „formabontását” (melyet már számtalan hasonlóan felháborító előzött meg) az egyházmegye főpásztorának, aki tehetetlenül szemléli a történteket, és se plébánosa mesterkedéseit nem tudja leállítani, se a keszthelyi hívek egyházjogban biztosított kérését nem képes teljesíteni. Egy év óta a katolikus média naponta közöl híreket a motu proprioval kapcsolatban: ezek a hírek hol kedvezőek a tradíció számára, hol arról tudósítanak, hogy még mindig akad püspök a világon, aki ellenszegül a Szentatya utasításának, és nem tesz eleget egyházmegyéjében a hívek kérésének, vagyis aláírások ide vagy oda, nem jelöl ki templomot a szentmisének a régi rítus szerinti megünneplésére. Egyes források szerint az Ecclesia Dei Pápai Bizottsághoz tucatjával érkeznek ezzel kapcsolatban panaszok.       Olyanról viszont semmikor és sehonnan a világról nem érkezett egyetlen jelentés sem, hogy valaki a hívek által jogosan kért régi rítus helyett – de azt meghirdetve és megígérve – félig latinul mondott új rítusú misét mert volna celebrálni! Erre Magyarországon kívül az egész világon nincsen példa! Ilyen csak nálunk fordulhat elő! Méghozzá akkor, amikor Budapesten alig egy-két napja fejeződött be az a nemzetközi konferencia, melynek témája XVI. Benedek pápa liturgikus reformja, vagyis a Summorum Pontificum motu proprioban lefektetett liturgikus előírások, irányelv volt! Az a konferencia, melyen egy volt apostoli nuncius régi rítusban mutatta be az ünnepi szentmisét, és amelyhez maga a pápa is írt üdvözlő üzenetet. Ezek után joggal fogalmazódik meg a kérdés: meddig merik az illetékesek Magyarországon figyelmen kívül hagyni a Szentszék parancsait, és – mi lesz a katolicizmussal ebben az országban, Mária országában? Végezetül emlékeztetőül néhány idézet a Summorum Pontificum motu proprioból:       „1. cikkely: Viszont a Szent V. Pius pápa által közzétett és a Boldog XXIII. János pápa újra kiadott Római Misekönyvet az Egyház ugyanazon „lex orandi” rendkívüli kifejezési formájának kell tartani, és tiszteletreméltó és ősi használata miatt kellő tiszteletet kell iránta tanúsítani.       5. cikkely 1. §: Azokon a plébániákon, ahol állandó jelleggel létezik a megelőző liturgikus hagyományokhoz ragaszkodó hívek egy csoportja, a plébános készségesen tegyen eleget kérésüknek, amely a szentmise 1962-es Római Misekönyv szerinti bemutatására irányul.       7. cikkely: Ahol a laikusok valamely csoportja a plébánostól nem kapja meg, amit az 5. cikkely 1 paragrafusa szerint kér, értesíteni kell a helyi megyéspüspököt. A püspököt nyomatékosan felszólítjuk, hogy teljesítse kívánságukat. Ha a püspök nem tudja biztosítani a szentmise ilyen rítusú megünneplését, az ügyet közölni kell az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottsággal.” És a Magyar Kurírnak a nemzetközi liturgikus konferenciáról szóló, 2008. augusztus 26-i tudósításából:       „A megnyitó ünnepségen Juliusz Janusz érsek, Magyarország apostoli nunciusa felolvasta a Szentatya levelét, és visszaemlékezve saját ifjúkorára, amikor Krakkóban Karol Wojtyła bíboros mellett szertartásmesterként szolgált, meleg szavakkal buzdította a résztvevőket a szent liturgia ápolására a Latin Egyház nyelvi és rituális hagyományainak keretében.       A szentmise után Farhat nuncius latin nyelvű záró beszédében köszönetét és támogatását fejezte ki a konferencia szervezőinek munkájukért, és hangsúlyozta, hogy a II. Vatikáni Zsinat kijelentése, amely szerint „az Anyaszentegyház az összes törvényesen elismert rítust egyenjogúnak tartja és egyenlő tiszteletben részesíti, azt kívánva, hogy azok a jövőben is megmaradjanak és mindenképpen támogatást élvezzenek” (SC, 4. p.), XVI. Benedek pápa Summorum Pontificum motu propriója alapján a régi római rítusra is vonatkozik. Őszentsége bécsi követe kiemelte, hogy a szent liturgiának ezt a formáját mindenütt biztosítani kell, ahol a hívek azt igénylik.” (A honlap különböző oldalain számtalan ide vonatkozó cikk található – például a motu proprio szövege, a keszthelyi mise képei, Farhat érsek bécsi tridenti miséjének képei stb.)