A pápa-látogatások elsősorban a pápa egészségének koptatására szolgáló rendezvények. Mivel XVI. Benedek pápa még sok mindent el szeretne intézni, e nagyszabású ünnepségek csak a hit ellenségeinek érdekeit szolgálják. Sydney-ben is az Egyház elszánt ellenfelei írták elő a témákat, melyekre a pápának reagálnia kellett, s amelyekkel ők a katolikus hitet a médiában mint egy elmúlt korszak csúnya maradékát prezentálhatták. E témák természetesen megint a pedofil papok, a cölibátus és az Egyháznak a szexualitással szembeni állítólagos ellenséges viselkedése körül forogtak. E témák előhozatalával a pápát érzékeny időpocsékolással idegesítő védekező pozícióba kényszerítették. Ha eddig az ausztrálok 98 százaléka nem tudta, milyen szörnyű állapotok uralkodnak állítólag az Egyházban, akkor most ezt ez a 98 százalék végre megtudhatta. És mit nyert az Egyház e „csodálatos rendezvényekkel”, melyeket olyan tarkára festett fiatalok tízezreivel tartottak, akiket ezután soha többet nem látni az istentiszteleteken? Számomra teljes rejtély, hogyan képes a pápa ilyen csapdába beleesni? Oldalról jövő intézkedésekkel az Egyház ellenségei a fiatal zarándokokat még direkt is megtámadták. Homo-egyesületek minden zarándoknak kondomot osztogattak. Nyilván a torontoi világtalálkozóra való emlékezésül, ahol az úgynevezett pápai mise után a hatalmas rendezvény helye használt kondomokkal volt teleszórva. Sydney-ben még ezen is túltettek. A fesztivál jólszervezett ellenségei ilyen feliratokat hordtak a testükön: „Benedek pápa a szoknyám alá nyúlt.” Komikus módon az ily módon öltözött női élő rágalom-hírdető-oszlopok mind nadrágot viseltek. Ezek a támadások olyan arcátlanságot mutatnak, mely a társadalom egyetlen más területén még csak megközelítően sem fordulhatna elő. Arról már nem is beszélve, hogy egyetlen más világ-vallás ellen nem merne senki ilyesmit tenni. Ezek az események abban erősítenek meg engem, hogy harcra kész emberek nélkül nem megy. Ha nem lett volna egy Don Juan D’Austria a lepantoi tengeri ütközetnél, vagy egy Martell Károly, vagy egy Savoyai Jenő, a mecsetek (nem most, de) már régen Bécsben, Kölnben vagy Mainzban állnának. Már évszázadok óta a sária működne nálunk. Csak ma hiszik, hogy határozott harciasság nélkül is megvannak. Ez a langyos, hűtlen kereszténység azt fogja kapni, amit megérdemel. A bomlási folyamat már régen fut – és egyre nagyobb sebességgel.