A térdhajtás a tabernákulumot illeti, nem az oltárt. Az ott jelenlévő Urunknak hajtunk térdet (bal láb előre, jobb térd le). A teljes térdelés (két térdre ereszkedés) a kitett Oltáriszentséget illeti. Az oltárnak fejet lehet hajtani, ha el van távolítva róla a tabernákulum (ha viszont rajta van a tabernákulum, akkor térdhajtás). Akárhányszor elmegyünk a tabernákulum előtt, térdet kell hajtani, ha percenként – hát percenként. Ezt még akkor is be kell tartani, amikor a gyertyákat oltják le, vagy a gyertyatartókat szedik össze stb.      És a híveknek az áldozás előtt a térdeplő előtt kellene térdet hajtani, és miután megáldoztak, félre állni, és akkor megint térdet hajtani, hogy a mögötte levő személyeket ne zavarják. Igen nagy hiba, hogy manapság senki sem hajt térdet. Súlyos hiba, és hallatlan tiszteletlenség a mi Urunkkal szemben.      Aki nem hajt térdet az Úrnak, az rosszabb az ördögnél, mert még az ördögök is térdet hajtanak Előtte! Az exorcizmusok alatt ezt sokszor meg lehet tapasztalni. „Az Ő nevére hajoljon meg minden térd...”.