A világ nem a véletlen műve, hanem Isten Igéjével vette kezdetét és Isten Igéjével is végződik („Gyertek Atyám áldottai… Távozzatok a színem elöl, ti átkozottak” Mt 5,31-46). Ezt hangsúlyozta P. Raniero Cantalamessa OFM Cap, a pápai ház prédikátora. A kapucinus barát mindannyiunkat arra szólított fel, hogy éljünk úgy, hogy az Utolsó Ítélet ne kárhozatot, hanem üdvöt hozzunk a számunkra. Ezen kívül az Utolsó Ítélet az a vigasztaló bizonyosságot ajándékozza nekünk, hogy a világon nem az igazságtalanságé lesz az utolsó szó. Az Evangéliumból tudjuk, hogy Jézus világosan megmondotta, hogy a világ nem a véletlen műve, és nem véletlenül lesz egyszer vége. Ezzel a szóval kezdődött: „Legyen világosság… Teremtsünk embert képmásunkra”, és a vége is egy szóval jön el: „Gyertek Atyám áldottai… Távozzatok a színem elöl, ti átkozottak.” Mind a kezdetén, mind a végén egy intelligens Lélek és egy szuverén akarat döntése áll. … Az ateista evolucionizmus egyik nagy képviselője, a brit Richard Dawkins, a „God Delusion – Isten-őrület” című könyv szerzője, azért harcol napjainkban, hogy az angol buszokra a következő feliratot rakhassa: „Isten valószínűleg nem létezik: Szűnjél meg gondot csinálni magadnak és élvezd az életet!” („There’s probably no God. Now stop worrying and enjoy life“) „Valószínűleg”; tehát még ő sem zárja ki egészen, hogy létezhet Isten! Ezek szerint, ha Isten nem létezik, akkor a hívő szinte semmit nem vesztett, ha viszont mégis van Isten, akkor a nem-hívő mindent elvesztett. Elképzeltem magam egy szülő helyébe, akinek nyomorék, beteg gyermeke van, egy paraszt helyébe, akit igazságtalanul elüldöztek a földjéről, egy menekült helyébe, aki éppen csak megúszta egy polgárháború borzalmait, és azt kérdeztem magamtól, miként reagálnék egy ilyen üzenetre: Isten nem létezik, ne csinálj magadnak gondot, élvezd az életet! A gonosz és az igazságtalanság léte a világban valóban titok és botrány, de az Utolsó Ítéletbe vetett hit nélkül a világ még végtelenebbül abszurdabb és tragikusabb lenne. Az ember történelmének évezredei alatt sok mindent megszokott. Alkalmazkodott a klímához, sok betegség ellen immun lett. De egy dolgot nem tudott megszokni: az igazságtalanságot. Ezt az egyet mindig elviselhetetlennek érezte. És erre az igazság utáni vágyra ad az Utolsó Ítélet választ. Ezt az ítéletet nem csak Isten akarja, hanem paradox módon az ember is – még az istentelenek is. „Az Utolsó Ítélet napján nem csak a Bíró jön el az égből, de az egész föld rohanni fog hozzá” – írta Paul Claudel költő. Az Utolsó Ítéletről szóló evangéliumi szöveg az emberi remények legáltalánosabbikjára ad választ. Arról biztosít bennünket, hogy nem az igazságtalanságé és a gonoszé lesz az utolsó szó, ugyanakkor arra figyelmeztet bennünket, hogy úgy éljünk, hogy ne az ítéletet, hanem az üdvöt hozza meg számunkra. És azt a reményt adja, hogy megfelelő előkészülettel azok közé kerülhetünk, akiknek Krisztus azt fogja mondani: „Gyertek Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!”