Amikor Nyugat-Európában bevezették az eurót mint napi fizetőeszközt a magyar közszolgálati televízió esti híradójában – a nap legnézettebb műsorában – egy filmösszeállítást mutattak be Olaszországból. A riportban arról tájékoztatták Magyarország tévénézőit, hogy az olaszok bajban vannak az új pénzzel, mert eddig náluk nem volt fémpénz, most viszont az euróval sok ilyen kerül forgalomba, és ezért most mindenkinek fémpénzek tárolására is alkalmas pénztárcát kell venni. Mutatták is az utcai árusító standokat, melyeken csak úgy hemzsegtek a pénztárcák. Bénultan néztem a képernyőt: ha volt Európában ország, melyben már az euró előtt is rengeteg fémpénz volt forgalomban, az éppen Olaszország volt, hiszen egy líra sokkal kevesebbet ért a többi nyugati ország valutájának egy egységénél, és ezért évről évre egyre magasabb értékű pénzek váltak papírból fémpénzzé.      És ezt a filmet mégis legyártotta valaki, aztán eladta, más országok pedig levetítették azzal a mottóval, hogy „fő az információ”, a napra kész értesülés, a polgárok komoly tájékoztatása! Már ezen alkalomig is tudtam persze, mennyit ér a sajtó, de azért ez az ügy mégis meglepett, hiszen azt bizonyította, hogy a média nemcsak tudatosan, a politikában, a kultúrában, egyszóval valamilyen fontos ügyben tájékoztatja félre a kedves állampolgárokat, hanem nemtörődömségből, ostobaságból, tájékozatlanságból, tudatlanságból, hadd ne mondjam, primitívségből is.      Egyébként is, aki már élt a kommunizmusban, annak a politikai célzatú elferdítések megszokottak, nem lepődne meg tehát az ilyesmin. Csakhogy abban az „átkos rendszerben” mindenki tudta, hogy mi áll, állhat az egyes hírek mögött, és ezért végülis a ferdített hírekből is ki tudták könnyen következtetni a valóságot.      A mai ferdítések attól olyan veszélyesek, hogy egyrészt állandóan szabad sajtóról beszélnek, másrészt nem tudni mindig, és főleg nem mindenkinek, mit miért ferdítenek, mit miről hazudnak, és mindezt kinek-minek az érdekében teszik. A médiában a Szent X. Pius Papi Közösség püspökeinek kiközösítését feloldó római határozatról szóló hírek két nagyon fontos dologra figyelmeztetnek:      1. A katolikus Egyház semmilyen módon nem tud megfelelni a világ elvárásainak – még modern formájában is irritálja – egyre jobban – e világ szellemi irányítóit, polgárait. És ez egyre inkább a pápa személye körül összpontosul. Ez is bizonyítja az Egyház egészen különleges helyzetét: a pápa személye, hivatala a legfőbb „botránykő” a világ számára. Most sem a Pius Közösség, még csak nem is Wlliamson püspök a támadások célpontja, hanem a pápa, Krisztus helytartója, a katolikus Egyház feje, kinek személye garancia a katolikus Egyház tradíciójára, az apostoli utódlásra, végső soron Krisztus Isten-fiúságára, feltámadására. Ő az első számú ellenség, minden más csak eszköz eme igazság meggyalázására, megkérdőjelezésére. 2. Ha észrevesszük, hogy olyan dolgokban ferdít a média, melyekben kiismerjük magunkat, akkor képzeljük el, mennyi mindenben becsap bennünket, amelyekben nem ismerjük az igazságot! Ezért tanuljunk az ilyen példákból, és kezeljük nagyon óvatosan a mai hírek nagy részét. Legyünk kritikusak, és ne hagyjuk manipulálni magunkat! A HÍRtv esete pedig eggyel többször bizonyította, hogy az egyik párt 19 a másik egy híján 20. A katolikusok számára csak egy katolikus lelkületre építkező állam, társadalom hozhatja azt az államformát, amely megfelel Isten parancsainak, mely a nemzeteket teremtő rendjének megfelelően kormányozza. A cikkel kapcsolatban lásd a következő hírt:      Reakciók és perspektívák a Piuszos püspökök kiközösítésének feloldásával kapcsolatban