A Svájcban megjelenő francia nyelvű napilap, a „Le Temps” hétfőn, 2009. január 26-án interjút jelentetett meg a Szent X. Pius Papi Közösség rendfőnökével, Bernard Fellay püspökkel, melyben Fellay püspök óvatosan és jól átgondoltan nyilatkozott. Martin Bürger (aki az interjút franciából németre fordította) véleménye szerint ebben a hangnemben sikeresen lehet tárgyalni majd a Szentszékkel is. Le Temps: Elítéli Williamson püspök holocaustot tagadó kijelentéseit? Fellay püspök: Nincs jogom hozzá, hogy elítéljem. Nincs hozzá kompetenciám. De sajnálom, hogy egy püspökünk valószínűleg olyan benyomást hagyott hátra, amivel a közösségünket olyan látókörbe vonja be, melyet mi abszolút nem osztunk. Le Temps: Megfigyelők szerint a pápa mostani döntése a Papi Közösségben szakadást idézhet elő. Állítólag nem minden hívő és pap áll készen az egységre. Fellay püspök: Ettől nem félek. Itt vagy ott lehet néhány rosszalló hang, de az a buzgalom, mellyel a hívek a rózsafüzért imádkozták, hogy kikönyörögjék a kiközösítések visszavonását, sokat elárul egységünkről: több mint 1,7 millió rózsafüzért imádkoztak két és fél hónap alatt. Le Temps: A hívekhez szóló január 24-i levelében azt az óhaját fejezte ki, hogy Rómával a „válság, mely ma az Egyházat sújtja és melyhez hasonlót nem ismerünk”, mélyebb okait megvizsgálják. Mik ezek az okok? Fellay püspök: Lényegében a válság a világgal szembeni új beállítottságból fakad, az embernek egy új látásmódjából, vagyis az antropocentrizmuból, mely az ember felemeléséből és Isten elfelejtéséből áll. A modern filozófiáknak – a maguk kevéssé precíz nyelvezetével – megjelenése vezetett a teológia összezavarodásához. Le Temps: Az Ön véleménye szerint a II. Vatikáni Zsinat is felelős az Egyház válságáért? Fellay püspök: Nem minden baj jön magából az Egyházból. De az igaz, hogy mi a zsinat egy részét visszautasítjuk. Maga XVI. Benedek pápa is elítélte azokat, akik a II. Vatikáni Zsinat szellemiségét reklamálják, hogy az Egyház továbbfejlődését és ezzel a múlttal való szakadást követeljék. Le Temps: A zsinattal szembeni kritikájuk középpontjában az ökumenizmus és a vallásszabadság áll. Fellay püspök: A mi legszebb vágyunk mindenkinek az Egyház misztikus testében való egyesítése. Ugyanakkor az a módszer, amivel ezt el akarják érni, nem megfelelő. Manapság annyira azon pontokra koncentrálnak, melyek bennünket a többi keresztény felekezettel összekötnek, hogy azokat, melyek elválasztanak minket, elfelejtkeznek. Mi úgy gondoljuk, hogy azoknak, akik a katolikus Egyházat elhagyták, vagyis az ortodoxoknak és a protestánsoknak, ide kellene visszatérniük. Mi tehát ökumenizmus alatt az igazság egységébe való visszatérést értjük.      A vallásszabadságot illetően szükséges, hogy megkülönböztessünk két helyzetet: az egyén vallásszabadságát, illetve az Egyház és állam viszonyát. A vallásszabadság magába öleli a lelkiismeret szabadságát. Azzal mi egyetértünk, hogy senkinek nincs joga valakit arra kényszeríteni, hogy egy vallást elfogadjon.      De ami az Egyház és állam viszonyának értelmezését illeti, a mi felfogásunk szerint ez a tolerancia elvén alapszik. Számunkra is világos, hogy az államnak ott, ahol sok vallás létezik, ügyelnie kell a békés egymás mellett élésre. Mindazonáltal csak egyetlen igaz vallás létezik – a többiek nem azok. De mi toleráljuk ezt a helyzetet az emberek jólétéért. Le Temps: Mi történik, ha a tárgyalások nem hoznak eredményt? Fellay püspök: Én bizakodó vagyok. Ha az Egyház manapság valamit mond, ami ellentmondásban áll azzal, amit a múltban tanított, és ha minket arra kényszerítenek, hogy ezeket a változásokat elfogadjuk, akkor meg is kell magyarázzák ennek okát.      Én hiszek az Egyház csalhatatlanságában, és azt gondolom, hogy helyes megoldásra fogunk jutni.