„Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, még az ég angyalai sem, csak az Atya. Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé idejében történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön és el nem sodorta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Mt 24,36-39) Ebből a szentírási részből nem csak azt tudhatjuk meg, hogy Krisztus második eljövetelének, vagyis e világ végének időpontját csak az Atya ismeri, tehát nem érdemes nekünk számolgatnunk, de még csak nem is annyit, hogy az Utolsó Ítélet a túlnyomó többség számára váratlanul jön el, hanem azt is, hogy akkor jön el a vég, amikor a kiválasztott emberek, a kiválasztott közösség készen lesz az Istentől kapott feladattal. Hasonlóan Noé idejéhez, amikor is a vízözön csak akkor következett be, amikor Noé kész lett az építéssel, és „be nem ment a bárkába”. Isten nem azt mondta Noénak, hogy imádkozzon, lélekben készüljön egy általa nem ismert, de bizonyosan bekövetkező időpontig, hanem azt, hogy dolgozzon, építsen bárkát. És úgy rendelkezett, hogy a bárka elkészülte lesz a jel az akkori világ megítélésének kezdetére. Noé tehát tevőlegesen részt vett a jövő alakításában: nemcsak lelki felkészültsége, de testi ereje, szorgalma volt a meghatározója a „pillanat eljöttének”. Nem csak várnia kellett, ami minden időben, akkor úgy, mint most is, felőrli az ember idegeit, hanem keményen dolgoznia. Hogy mi ebből a tanulság a számunkra? Nos, Jézus második eljövetelének számos előjelét sorolta fel. Ezek között akad olyan, amiben mi is részt vállalhatunk. Egyfelől az igazság, az örömhír hamisítatlan, fizikailag is mérhető terjesztésében. Azután abban, hogy nem csak mondjuk, de éljük is hitünket, mindennapi viselkedésünket aszerint irányítjuk. Harmadszor figyelünk Isten szavára, meghalljuk, hogy mit akar mondani, milyen feladatokat akar adni nekünk. De hogy ezt megértsük, ahhoz – ahogy a honlap A kegyelem című írásában áll – „szabad akaratunkkal nekünk együtt kell működni vele. Meg kell ragadjuk a kegyelmi eszközt, melyet Isten kínál nekünk, és akkor Ő mindig nagyobb kegyelmeket küld nekünk.” A mai meggyötört, árva híveknek nyilván nem a bárkaépítéshez hasonló nagy feladatokat küld, hanem csak kisebb, de ugyanolyan értékűeket. De ha mindig megtesszük az általa előírt, előttünk álló kis lépéseket, Ő ezekre építve véghezviszi a nagyokat. És akkor készen lesz minden az Ő újraeljövetelére.