A liberális világ egyik nagy csapdája, amikor a rosszat titokban elkövetőkre azt mondja, hogy képmutatók. Például egy házasságtörő párra, akik igyekeznek a világ előtt takargatni tettüket, azonnal rásütik ezt a bélyeget. Holott addig, amíg valaki a bűnt rejtve követi el, ezzel annak adja tanújelét, hogy tudatában van tette bűnös voltának, vagyis annak, hogy áthágja Isten törvényét. Ugyan a teste vétkezik, de értelme még ép, még tud különbséget tenni a jó és a rossz között. És ezzel legalább még a botránykeltés és a rosszpélda-adás bűnét is igyekszik elkerülni.      Ha már oda eljut, hogy nem is szégyelli, amit tesz, nyíltan vállalja, akkor csak rövid idő kérdése, hogy objektív értékrendjét is ennek megfelelően alakítja át. Senki nem tud tartósan úgy élni, hogy reggelenként szembe kellene köpnie magát: ha nem bánja meg bűnét, és nem fejezi be vétkes magatartását, az agyát fogja egészen biztosan átprogramozni. És innentől kezdve a jót nem fogja tudni tovább a rossztól megkülönböztetni, az igazságot nem fogja tudni többé felismerni. Innen pedig sokkal nehezebb az út a jó felé vissza. Nos, ezt a pár gondolatot azért írtam le, mert ennek segítségével szeretném megmagyarázni, miért moderáltam a fórumon egy hozzászóló több bejegyzését is. Konokul vallom, hogy katolikusnak lenni nem csak azt jelenti, hogy ismerjük a katolikus lexikonok adatait, még csak nem is csupán azt, hogy eljárunk a misére és elvégezzük az előírt imádságokat, hanem elkerülhetetlenül azt is, hogy a katolikus erkölcs szerint élünk. Ebbe az életvitelbe pedig beletartozik az illem, a jómodor, a viselkedés szabályainak betartása, amit röviden összefoglalva Isten negyedik parancsolatában találunk meg. Ha én megengedem, vagy eltűröm, hogy e katolikus szellemiségű honlapon olyan stílusú írás jelenhessen meg, ami nem felel meg a katolikus erkölcs követelményeinek, akkor ezzel elfogadom, hogy ilyesmi is lehetséges egy katolikus számára. Ezt pedig nem áll szándékomban megtenni.      Az említett moderált hozzászólásokból egyébként számomra az is kiderült, hogy a katolikus Egyház által képviselt útnak mind a jobb, mind a bal oldalán levők egyforma eszközökkel dolgoznak, csak a jelsző nem ugyanaz. Én úgy gondolom, hogy ha már valaki nem középen, hanem az általa jónak tartott szélső oldalon áll, akkor nem csak a címkét, de az eszközöket sem kellene átvennie a bizonyosan rossz oldaltól.