Mindig, amikor már azt szeretnénk hinni, hogy minden elhangzott, ráadásul mindenkitől, valakinek még eszébe jut valami, amivel már tényleg senki – vagy legalábbis nem így – számolt. Például itt van a németországi Nürnberg-Führt-i bíróság esete, amelynél Williamson püspök azt kérvényezte, hogy tiltsa meg a svéd televíziónak, hogy szerencsétlen interjúját az interneten világszerte közölje, de aki ezt a kérést visszautasította. Williamson püspök beadványában leírta, hogy kifejezetten nem akarta, hogy kijelentéseit Németországban, ahol ezek büntetés alá esnek, sugározzák és terjesszék. Abból, hogy a bíróság a kérést visszautasította, az derül ki, hogy a zsidók kiirtásának „tagadása” ugyan valóban büntetendő – de ez nem jelenti azt, hogy ezt a tagadást nem szabad terjeszteni. Kommentár: Ez egy csúnya példával élve, ez olyan, mintha egy férj csak bosszúból és kártérítés miatt jelentené fel azt, aki feleségéről röplapon azt terjeszti – ráadásul nyugodt hangon és tényekkel alátámasztva –, hogy felesége szajha. Ha az illető kifizeti a kért összeget, akkor nem csak, hogy nem tesz semmit ellene, de maga támogatja, hogy a röplapok egyre szélesebb körben elterjedjenek. Vagyis nem azért indít pert, hogy a röplapokat megsemmisítsék, a rágalmazást megszüntessék, a felesége becsületét védje, hanem azért, hogy ő meggazdagodjon, profitáljon az ügyből.