A német püspökök legutóbbi gyűlésén elhangzott kijelentésekből egyrészt bebizonyosodott, hogy a német püspökök semmilyen párbeszédre nem hajlandóak a Pius Közösséggel, másfelől a megfigyelőknek az a benyomása alakult ki, hogy a püspöki konferencia elnöke Rómában akarja elérni, hogy a II. Vatikánummal kapcsolatosan semmilyen párbeszéd ne jöhessen létre. A német püspökök véleménye szerint ugyanis, mielőtt párbeszédre kerülne sor, a közösségnek az egész zsinatot feltétel nélkül el kell fogadnia. Különben újra ki kell őket közösíteni. Ez azonban enyhén szólva logikátlan. Ugyanakkor a püspökök a párbeszédet mindenek fölé helyezik, így viselkedésükkel hitelüket is elvesztik. Elsősorban a konferencia elnöke, Zöllitsch érsek, aki a zsinatot szuper-dogmává nevezte ki. Holott minden katolikus tudja, hogy éppen a II. Vatikáni Zsinat akart pusztán pasztorális zsinat lenni, ahol egyetlen dogmát sem jelentettek ki. A Szent X. Pius Papi Közösség a zsinati dokumentumok kétértelmű megfogalmazásainak helyreigazításáért és a zsinat egészének és minden részének az Egyház folytonos tradíciójával való összhangba hozásáért harcol. Más szóval: a zsinatnak olyan olvasatáért, mely az Egyház kétezer éves tradíciójával nem szakít, hanem azzal megegyezik. És ennek nem a Pius Közösség, hanem a katolikus Egyház hitelérdemlőségének érdekében kell megtörténni. Mert miként érdemelhet hitelt egy olyan közösség, melynek elvei az idővel változnak?