Fotók megtévesztők lehetnek, mondta egy olasz tévéadó moderátora, miközben a reggeli sajtószemlén felmutatott egy kedves fotomontázst az „Il Giornale” napilap első oldaláról, mely a milánói dóm előtti teret ábrázolja, színültig tele mohamedánokkal, akik térdelve és Mekka felé fordulva imakötelezettségüket teljesítik éppen. Vajon csak egy mókás fotó-köszöntés volt ez a keleti bölcsek ünnepe alkalmából? A valóságos hír 24 órával később érkezett pontosan a Háromkirályok ünnepén, és az ország összes újságját megtöltötte: az előző nap bemutatott fotó nem önkényes összevágás volt, hanem mohamedán valóság. A milánói iszlám-központ sietősen meginterjúvolt főnöke, Imam Abdel Hamid Shaari elmondta, hogy aznap demonstrációt tartottak Milánóban, és felvonulásuk közben véletlenül éppen akkor értek a dómtérre, amikor a délutáni ima órája elérkezett.      Vagyis rövid szünetet tartottak a palesztinokra mondott üdvrivalgások és az izraeli zászlók elégetése közben – és így annak a kevés katolikusnak, aki a délutáni vigíliára a székesegyházba igyekezett, előbb várnia kellett, hogy a tömegtől bejuthasson a templomba. Ilyen fényképeket tulajdonképpen Londonból, Párizsból vagy Berlinből várnánk csak. De mostanra már Olaszországban is itt tartunk. Ami a köztereken való nyilvános jelenlétet illeti, az iszlám lassan, de biztosan felváltja a kereszténységet.      Tettamenzi milánói bíborosnak erről semmi nem jutott eszébe, jobbnak látta hallgatásba burkolózni, miközben egy vatikáni bíboros a következő kommentárt adta le: „Amikor imádkoznak, legalább nem háborúznak.” Na, akkor minden rendben van. A római kúriában is Heinrich Böll karácsonyi angyala kering, aki „béke, béke” szólamot lehel. Békésen elpusztulni, keresztény Európa, ó Nyugat, te akartad ezt!