A nyelvre-áldozás az imádat és a hit kifejeződése
(forrás: www.kath.net – 2008. december 16.)

A nyelvre-áldozás – az áldozásnak XVI. Benedek pápa által előnyben részesített formája – „nem csak formai dolog”, mondta a vatikáni Istentiszteletek és Szentségek Kongregáció új prefektusa, Antonio Cańizares Llovera bíboros a „La Razón” spanyol újságnak adott interjújában.

„Mit jelent a szentostyát nyelvre fogadni? Mit jelent a Legméltóságosabb Oltáriszentség előtt letérdelni? Mit jelent a szentmisében az átváltoztatás alatt térdelni? Ezek imádást jelentenek, ezek azt jelentik, hogy elfogadjuk, hogy Jézus Krisztus az Eucharisztiában valóban jelen van”, mondta Cańizares bíboros, prefektussá való választásáig Toledo érseke.

„Ezek tiszteletet és az Isten előtt magát földre vető ember hitének állapotát jelzik, aki tudja, hogy minden Istentől származik, és ennek tudatában elnémulva, Isten dicsőségétől, jóságától és irgalmától elkábulva érzi magát.

Ezért nem ugyanaz, ha a kezünket nyújtjuk oda és valahogyan fogadjuk a szentostyát azzal a magatartással, amikor ezt a helyzetnek megfelelő tisztelettel cselekedjük. Ezért nem mindegy, hogy állva vagy térdelve áldozunk, hiszen mind e jelek mélyebb jelentéssel bírnak. Ahova el kell jutnunk, az az embernek eme elmélyült magatartása, aki Isten előtt földre veti magát, és ez az, amit a pápa akar.”


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA