1963. december 4-én fogadta el a II. Vatikáni Zsinat a liturgiáról szóló konstitúciót, melynek 36. bekezdésében ez áll: § 1. A latin nyelv használatának meg kell maradnia a latin rítusban, ameddig ennek egy előjog nem szól ellen. § 2. Mivel a misében, a szentségek kiszolgáltatásában és a liturgia más területein nem ritkán az anyanyelv használata a nép számára nagyon hasznos lehet, legyen lehetséges az anyanyelvnek nagyobb teret engedélyezni, különösen az olvasmányokban, a hirdetésekben valamint néhány könyörgésben és énekben azon szabály szerint, melyet a következő fejezetekben erről egyesével felállítunk. Nem telt bele három év, és a német püspöki konferencia hivatali területén részben főpapi engedéllyel, részben anélkül a latin nyelv az istentiszteletből gyakorlatilag nyom nélkül ki lett irtva – a zsinat utasításának egyértelmű megszegésével. 2006. október 17-én az Istentiszteletek Kongregációja körlevélben (No. 467/05/L) rendelte el a püspöki konferenciák elöljáróinak, hogy a „pro multis” „mindenkiért” való hibás fordítását két éven belül korrigálják. Mexikó kivételével ezt a vatikáni utasítást tudomásunk szerint egyetlen püspöki konferencia sem hajtotta végre – amivel egyértelműen megszegte, illetve figyelmen kívül hagyta a pápa és az illetékes kongregáció parancsát. Németországban egyes hírek szerint legkorábban 2011-re tesznek eleget a Vatikán felszólításának. A nehézségi erő törvénye láthatólag a liturgiában is érvényes. Nehéz építmények sok ezer tonnáját egyetlen éjszaka lerombolták, ugyanakkor egyetlen egy toll újra felemelése felülmúlja a hivatalban levő klerikusok erejét.