Bécs/Ausztria Néhány diák fel van háborodva – különben nem történik semmi. Se az állam, se a felelős fakultás, se az illetékes anyapárt részéről senki nem tesz semmilyen lépést. A „vicc” így néz ki: A katolikus Egyház fejének tükörképe helyén a bécsi egyetem újságjának címlapján egy majom áll. Remek tréfa, nem? – gondolták talán a felelős baloldali diákok. Jaj, csak nehogy egy kellemetlen figyelmeztetéssel feltűnni, nyilván ez azon egyetemi tanárok véleménye, akiknek a fakultásán az újság megjelenik. Hiszen ez problémákat okozhat a kedves életrevaló tettesekkel! Tréfa ide vagy oda: nyilvánvaló, hogy itt átlépték az elfogadható határt. Mégpedig nagyonis világosan. Minden további a büntetőtörvénykönyv 188. paragrafusában, ahol a „vallási tanok lebecsmérléséről” van szó, félreérthetetlenül le van szögezve. Még gondolni is rossz rá, milyen következményekkel járt volna az iszlám egyik magas képviselőjének – a római pápához hasonló szimbolikus alaknak – ehhez hasonló meggyalázása. Világméretű felháborodás és büntetőjogi közbelépés lenne az azonnali következmény, nem is említve az ennél messzebbre nyúló reakciókat. Ha azonban keresztény egyházak képezik a céltáblát, úgy tűnik, minden megengedett. Nem arról van szó, hogy az ügyészséget valamilyen újság-készítőre uszítsák. De ha az ilyen otromba gyalázkodás fölött szótlanul elmennek, az elkövetők igazolva látják magukat, és a legközelebbi címlapon még egy kicsit tovább mennek. És egy gyerekcsínyhez az egyetemi diákok egyébként is túl idősek már. (szerk. megj.: óh, de ismerős ez a viselkedés! Ez, illetve az ehhez hasonló jó vicc is mennyire ismerős ú. n. katolikus diákok részéről is. Ha nem feküdne előttem a cikk, nem hinném el, hogy ez nem két (vagy talán több?) katolikus közösségben a közelmúltban történt eseményekről íródott beszámoló, olyannyira hasonló a viselkedés, a felelősök reakciója: „nur schön gemütlich: csak szépen kedélyesen!” – nehogy valakire rá kelljen szólni, ez a legfőbb elv ma, ami szerint a vezetők a rájuk bízottakat kezelik, nem csak a világi, hanem az egyházi intézményekben is.)