A korszellemhez igazított kereszténység Jézus végső időkben fellépő ellenfelének, az Antikrisztusnak az útját készíti elő. Erről van meggyőződve professzor Norbert Bolz kommunikáció-kutató, aki a berlini műszaki egyetemen média-tudományt oktat, és aki magát „vallásilag botfülűnek” nevezi. A müncheni Wilhelm Fink kiadónál nemrégen megjelent „Das Wissen der Religion” (A vallás tudása) című könyvében a professzor azt írja, hogy az Antikrisztus a biztonságról és a békéről való szónoklatairól ismerhető fel, valamint arról, hogy a jó, a politikailag korrekt embert állítja be példaképül. Bolz három példát hoz fel: a „szociális igazságosságról” való beszéd nem más, mint az irigység maszkja, a „team-képesség” a sikeresek iránti gyűlölet álcája és a „kultúrák dialógusa” az idegen kultúrák előtti szellemi kapituláció maszkja. Bolz professzor könyvében három olyan pótvallást analizál, melyek a hagyományosan „irgalmas Istent” pótolják. A sértetlen természet, az „igazi én” és az igazságos társadalom lépett a kegyelem, a kereszt és a megváltás helyébe. A „zöld vallásban” az Atyaistent a földanya helyettesíti. Az önmegvalósítás utáni igyekezet a modern ÉN kultuszává vált. A szociális vallásban az állam vette át az isteni szerepet. Következményeit tekintve ez a legkárosabb pótvallás. Az utolsó évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy Németország (Európa) egyre mélyebbre jutott az „állam-bálvány tiszteletében”. Bolz a keresztény teológusoknak szemére veti könyvében, hogy a szociális kérdéseket minden dolgok mértékzsinórjává tették. Az egyházak már csak aszerint tájékozódnak, amit a lelkészek hasznosnak tartanak. Az emberiségnek szóló szerelmi vallomás oda vezetett, hogy Istent kiszorították az életből. Az Isten nélküli élet azonban a korszellem irgalmatlan szolgaságába vezet, és ezzel annak diktatúrája alá, mely politikailag korrektnek számít, írja Bolz. Ezzel szemben a keresztény ajánlat a „legszabadabb, a legszuverénebb, az intellektuálisan legkielégítőbb”. Mert a kereszténység alávetettsége lehetővé teszi a minden mással szembeni szuverenitást. De ehhez hitre van szükség. Persze, az azonnali hinni tudást nem lehet egyszerűen elhatározni. Mindazonáltal még az is, aki ehhez a személyes hithez nem jut el, legalább a görögség és a kereszténység által formált európai kultúra „felülmúlhatatlan értékét” megtanulhatja megérteni. Aki a tradíciónak ezt az összefüggését elveti, az „szellemi öngyilkosságot” követ el, írja Bolz, aki eredetileg a baloldali politikai táborból jön, és aki ezt vallja: „Nem félek régimódi lenni.”