(A következő levelet a honlapnak egy kedves olvasója küldte: mintegy összefoglalja benne az elmúlt hetek eseményeit a tradíció tükrében – a levelet változatlan formában közlöm.) „Nagy” esemény van készülőben Magyarországon – egy „ökumenikus zarándoklat a békéért”. Amint a reklámozó röpcédulákban áll: „Zarándoklatunk a Világ Körüli Menet a Békéért és Erőszakmentességért rendezvényhez csatlakozik.” És valóban, ha eddig ökumenikus „istentiszteletek”, béke-konferenciák és vallásközi imanapok hosszú sorának eredményeképpen sem jött el a régóta áhított világbéke, itt az ideje, hogy a zarándoklatokat is e célra vessük be, hogy amint II. János Pál pápa mondta: „A világ végre a valódi és tartós béke helyévé váljon.” És mivel illendő, hogy nem akárhova, hanem valami „békés” helyre induljon a szeptember 5-i zarándoklat, a szervezők úgy döntöttek, hogy Dobogókőre, „a béke és a szeretet hegyére” fognak menni. Amint a röpcédulán olvasható: „Várunk minden béke és szeretet útját követő magánembert, szervezetet, felekezetet. A zarándoklatok ökumenikus istentisztelet zárja Dobogókőn.” Ökumenikus „istentisztelet”? Ezek szerint még a katolikus Egyház pásztorai is úgy gondolják, hogy a béke az ökumenikus „istentiszteletekkel” könnyebben kiesdhető, mint az engesztelő szentmiseáldozattal? Ugyan kit érdekelnek még a Boldogságos Szűz szavai, aki Fatimában világosan megmondta, hogy a világ csak akkor fog egy békés korszakot kapni (nem pedig örökké tartó világbékét), ha a Szentatya felajánlja Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. A katolikus média tele van XVI. Benedek pápa legújabb enciklikájának dicséretével, melyben ilyen gondolatok találhatóak: „A szeretet rendkívüli erő, mely arra indítja az embert, hogy bátran és nagylelkűen kötelezze el magát az igazságosság és a béke terén.” Az új enciklika foglalkozik a globalizáció világunkat meghatározó jelenségével. Amint az egyik katolikus hetilap az enciklikát elemezve írja: „A fejlődés problémái a globalizáció korában új módon oldhatók csak meg. A pápa ezért világméretű tekintély (!) létrehozását javasolja (Weltautorität).” Egy katolikus, Szentírást ismerő ember számára, igencsak kérdéses, hogy mi jó sülhet ki egy „világméretű tekintély” létrehozásából. Az egész megfogalmazás kísértetiesen az Antikrisztust juttatja az ember eszébe. Az evangélikus kereszténydemokrata német szövetségi kancellár, Angela Merkel a müncheni katolikus akadémián július 21-én tartott előadásában méltatta az új enciklikát. Megerősítve érzi magát általa. Szerinte az első megvédendő és hasznos tőke (!) az ember, az emberi személy a maga egészében. Karl-Theodor zu Guttenberg német gazdasági miniszter az enciklikáról azt írta, hogy a pápa által javasolt „világhatóság” nem új, világméretű bürokrácia létrehozása, hanem a közös értékekben és célokban létrehozott egyetértés. (Vajon mik lehetnek ezek a „közös értékek” és „célok”? És vajon a pápa céljai megegyeznek-e a világgazdaság irányítóinak céljaival?      Egyébként a gazdasági vezetők nem fognak visszariadni egy „világméretű bürokrácia” létrehozásától sem, de egyelőre kihasználják az Egyház támogatását, hogy ha utána talpra álltak, az Egyház nélkül, illetve ellen folytassák munkájukat. Ez történt a jó öreg Európával is. Keresztény politikusok, püspökök egész hada és még maga a pápa is az „Egyesült Európa” létrehozásában segédkezett XII. Pius pápa alatt, most pedig, hogy bebizonyosodott, hogy az „egyesülés” működik Egyház nélkül is, az európai vezetők, politikusok úgy gondolják, hogy ideje azt eltüntetni a közéletből, de még a társadalomból is.) Miközben a német politikusok el vannak ragadtatva az enciklikától, kiderült, hogy sokkal több muzulmán él Németországban, mint amennyiről eddig tudtak. Eddig hivatalosan 3,5 millióra becsülték maximális létszámukat, most pedig 4,3 millióra. Ez a lakosság 5,2 százaléka. Amíg Európa püspökei és politikusai az „emberi méltóság” és az „emberi jogok” bűvöletében élnek, addig szépen folyik Európa iszlamizálása, pontosan úgy, ahogy a muzulmánok mindigis tervezték, és előre kitervelték. Amíg a magyar püspökeink szeme előtt a szlovákiai magyarok sanyarú sorsa lebeg – akiket újabban egy nyelvtörvénnyel akarnak sújtani –, súlyosabb dolgot követnek el, mint egy nyelvtörvény bevezetése. Pünkösdváró Európa címmel szerveznek Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozót augusztus 30-ára, jelentette be közös sajtótájékoztatón Kiss-Rigó László, Szeged-Csanádi megyéspüspök és Tőkés László, európai parlamenti képviselő. Az Ökumenikus Nagytalálkozót élőben közvetíti a Duna Televízió. Egy katolikus számára igencsak kétséges, mennyiben fog egy ökumenikus „istentisztelet” többet fog segíteni a szlovákiai magyarokon, mint a szentmiseáldozat engesztelő ereje? Manapság minden az ökumenizmus nevében zajlik, még a papképzés is, hiszen a II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusról szóló dekrétuma utasít, hogy már nem katolikus papokat kell képezni: „Nagyon fontos ugyanis, hogy a jövő lelkipásztorai és papjai olyan teológiát sajátítsanak el, mely teljesen ökumenikus és nem hitvitázó szellemben van kidolgozva, főleg amikor különvált testvéreinknek a katolikus Egyházhoz való viszonyáról van szó.” Fölöttébb csodálkozni való, hogyan gondolhatják egyesek, hogy Jézus Krisztus, aki az Egyházon kívüliek megtérítésére szánja papjait, most a hamis vallások dicséretére akar-e papokat küldeni. (Papjaink létszáma vajon Isten áldásáról tanúskodik?) Miközben az Egyház püspökei fennhangon hirdetik, hogy az egyház 2000 éves hagyománya csupán „ideiglenes megnyilatkozás”, nem is csoda, hogy a mai keresztények ezt komolyan is veszik és nemcsak XI. Pius pápa ökumenizmust elítélő enciklikáját vetik el, hanem ugyanezen pápa házasságról szóló körlevelét is elutasítják, minek következtében ma már püspökök harcolnak a házasságtörők áldoztatásáért. De a mai katolikusok nem csak a „zsinat előtti” pápák körleveleit vetik el, hanem a modernista pápák, köztük VI. Pál Humanae Vitae enciklikáját is „ideiglenes” megnyilatkozásnak tekintik, így eshetett meg, hogy a római Anyaszentegyház némely bíborosa is „túlhaladottnak” tekinti az Egyház fogamzásgátlásról és abortuszról szóló tanítását. A Tanítóhivatal megnyilatkozásainak ilyen értelmezése arra készteti a keresztényeket, hogy mindazt a tanítást „túlhaladottnak” tekintsék, ami már nem tetszik nekik. Ez pedig az Egyház öngyilkosságával egyenlő. Mostanában vita folyik hagyományhű körökben arról, hogy XVI. Benedek pápa uralkodása óta javult-e valamennyire az Egyház, illetve a tradíció helyzete vagy sem. Azt, hogy az Egyház helyzete javulhat-e, vagy sem, a Szent Szűz világosan megmondta Fatimában. Az Egyház helyzete csak akkor fog javulni, ha végre valahára a pápa és a püspökök nem a szünet nélkül való vallásközi kapcsolatokat ápolják, hanem engedelmeskednek Szűz Máriának, és a Szentatya felajánlja Oroszországot (nem a világot és nem az Egyházat) Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.      Persze addig is előfordulhatnak apró „sikerek”, mint például, hogy egyre több helyen mondják a „régi” misét, de mindez azzal párhuzamosan fog folyni, hogy egyre inkább eltűnik a vallás a közéletből, egyre inkább növekszik a keresztényellenesség, és egyre csökken a papok száma. És ezt a folyamatot csak Oroszország felajánlása tudná orvosolni, ugyanakkor megtörténhet, hogy Oroszország felajánlásához az vezet el, hogy egyre több püspök felismeri, hogy vissza kell térni a hagyományhoz. Ugyanakkor, ha kritizáljuk a püspököket modernizmusuk miatt, ne felejtsük, hogy a Szűzanya a hívektől is követelt valamit, mégpedig az öt elsőszombati ájtatosság elvégzését. (Nem hiába minden hónap első szombatja a papok szombatja, de ezt ma már nem tudja senki.) Oroszország felajánlását és az emberek megtérését csak bűnbánat és vezeklés által lehet kiesdeni. És milyen jó lesz az ítélet napján azoknak, akik úgy állnak meg az Isten trónja előtt, hogy ott állnak mellettük azok a lelkek is, akiket megmentett. Úgy dolgozzunk, hogy minél többet megmentsünk!      De felteszem a kérdést: Hogyan fognák megállni azok a hagyományhű katolikusok, akik csak kritizálni tudták a papokat és a püspököket, de semmi egyebet nem tettek? Egyszer és mindenkorra vegyük tudomásul, amit XI. Pius pápa mondott a kommunizmust elítélő enciklikájában: „Ha az Úr nem őrzi a házat, hiába vigyáz, ki azt őrzi. Azért ajánljuk nektek, Tisztelendő Testvérek, mint utolsó és leghatásosabb eszközt, fokozzátok és mélyítsétek joghatóságtok területén az imádság szellemét és a bűnbánatot. Mikor az apostolok megkérdezték az Üdvözítőt, miért nem tudták a megszállottból az ördögöt kiűzni, azt a választ kapták: Ez a fajta nem megy ki másként, mint imádság és böjtölés által. Az emberiséget most megszálló gonoszság sem győzhető le másként, mint általános imádság és vezeklés által. Különösen a mindkét nemű elmélkedő szerzetesrendeknek ajánljuk, kétszerezzék meg imádságaikat és áldozataikat, hogy a Szeplőtelen Szűz hatalmas közbenjárásával az Égből minél hathatósabb segítséget könyörögjenek le az Egyház számára a mai kor harcában. Amint a Szeplőtelen Szűz az ősi kígyó fejét eltaposta, úgy most és mindenkorra a mi biztos oltalmunk és a keresztények segítsége marad.”