1. Mit ajánl a mai papoknak, akik érdeklődnek a tradíció iránt?
Válaszában a püspök a mise fontosságát hangsúlyozta. Azt, hogy a pap identitását a miséből meríti, és hogy a pap életének középpontja a szentmiseáldozat bemutatása. Ezalatt természetesen minden idők katolikus miséjére gondolt. Ugyanakkor ő is megmondta, hogy azt az egyházmegyés papot, aki a tradíció felé fordul, igyekeznek félreállítani. Ezért azt ajánlotta, hogy legalább privát miséjükben celebrálják a papok mindig a régi misét.
Ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a nyelvek tanulása. Hogy nyelvek ismerete nélkül, ma már a papoknak sem lehet tájékozódni.
2. A Vatikánban egyre több „konzervatív”, de legalábbis hithű katolikus főpap kerül hivatalba (például Ranjith érsek, Burke érsek stb.). Miért van akkor, hogy ezek befolyása, hatása még mindig elenyésző a progresszisták, a „zsinati szellemet” táplálók mellett? – szólt egy következő kérdés.
Fellay püspök válasza egyrészt nagyon érdekes és találó volt, másrészt nem csak a Vatikánra, de egész életünkre, az egész társadalomra jellemző és érvényes.
Az „ellenség” nem egy tumorként, egy körülhatárolt daganatként létezik, hanem olyan, mint az áttételes rák, a testben már mindenütt megtalálható rákos sejtek összessége. Ha csak egy tumor lenne, akármilyen nagy is, azt ki lehetne vágni, az ellen fel lehetne lépni. Egy mindenütt jelenlevő rák ellen képtelenség, illetve sokkal nehezebb harcolni, hiszen nem lehet előre tudni, hol van, és mekkora kiterjedésű.
Azt hiszem, nagyon fontos megállapítás ez, melyet az élet minden területén megfigyelhetünk. Nem egy határozott, jól látható ellenfél áll a kereszténységgel, Isten parancsaival szemben, hanem egy mindenüvé beszivárgott, mindenütt fellelhető rothadás, melyre az a legjellemzőbb, hogy agresszív, és tagjai, sejtjei érvényesülésük érdekében csak egymást erősítik. Aki ma érvényesülni akar, az ezt csak úgy érheti el, ha maga is ehhez a táborhoz csatlakozik, vagy legalábbis e tábor kedvében jár.
Soha nem annyira, mint most érvényesek ezért XIII. Leó pápa szavai: „Semmi sem táplálja jobban a semmirekellők merészségét, mint a derék emberek gyöngesége.” (XIII. Leó, Sapienta Christiana enciklika, 1890. január 10.)