Az osztrák napilap, a „Die Presse” vasárnap kora este internetes honlapján megjelentetett egy interjút Bernard Fellay püspökkel, a Szent Pius Papi Közösség rendfőnökével. Alant az interjú teljes szövege: Die Presse: Hogy megy tovább a párbeszéd a Pius Közösség és Róma között, mely januárban akkora vihart kavart? Fellay püspök: Június közepén benyújtottuk elképzeléseinket. A pápa döntése a párbeszéd alakulását illetően az elkövetkezendő napokban várható. Az biztos, hogy egy bizottság jön létre a tárgyalásra – néhány római teológussal és néhány papunkkal. Die Presse: Mi az Ön célja a közeledéssel: Egy különleges státusz a sarokban – vagy az Egyház alapvető változása az Önök elképzelése szerint? Fellay püspök: Ez egy jó kérdés: Kit vagy mit kell megváltoztatni? Az természetesen nem igaz, ha valaki azt állítja, hogy az egész Egyháznak meg kell változnia. Mi nem a nagy ellenfelek vagyunk, a mi helyzetünket én inkább egy termométerrel hasonlítanám össze, mely megmutatja, ha a testben láz van. Vagyis, hogy egy probléma merült fel, melyet meg kell oldani. És ez nem a mi problémánk, hanem az Egyház vezetéséé. Az Egyház súlyos válság alatt szenved, és ezt Rómában olyan jóságosan akarják megoldani, hogy eközben a betegség tovább terjed, és már nem lehet többé a válság végét látni. Mi olyan intézkedéseket javaslunk, melyek segíthetnek. Die Presse: Két konfliktuspont van: egyfelől az Önök tézise, mely szerint a hit magja van veszélyben, másfelől az, hogy Önök a II. Vatikáni Zsinat két konkrét dokumentumát is elvetik. Rómának tehát vissza kellene vonnia vagy meg kellene változtatnia ezeket a dokumentumokat, vagy elképzelhetőnek tart egy „we agree to disagree” (egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet) megoldást? Fellay püspök: A mostani zűrzavar nagy részben egész világunk kultúrájának és nem csak az Egyháznak a válságából származik – a gondolkodás, a filozófia válságából. Ugyanakkor a válság egyes pontjai a zsinaton konkrét alakot öltöttek. Sőt, mi a krízis néhány kiváltó okát magában a zsinatban látjuk. Rómának kész kell lennie arra, hogy egyértelműséget teremtsen, mert a zsinatnak nagyon sok interpretációja létezik. Pontosan mit is kell elismerünk? Hiszen minden teológus másképp értelmezi a dokumentumokat. A Szentatyának már el kellett ítélnie a zsinat egyfajta értelmezését, a diszkontinuitás, a szakadás értelmezését. Ugyanakkor a püspökök és a teológusok 80 százaléka akarja ezt a szakadást. E tekintetben nem velünk van probléma. Die Presse: De Önök nem csak bizonyos értelmezéseket utasítanak vissza, hanem néhány zsinati dokumentumot magát is – ahol a vallásszabadságról és a többi vallás tiszteletben tartásáról van szó. Fellay püspök: Egy példa: a püspökök kollegialitásáról szóló nyilatkozatot (Lumen gentium) még a zsinat alatt korrigálta VI. Pál pápa. Ezt a zsinati iratot csak katolikus módon szabad értelmezni azzal a szöveggel, amit a pápa tett eléje, egy ú. n. Nota praevia-val. (VI. Pál pápa ebben leszögezte, hogy a püspökök csak „a pápa alatt és a pápával” mint kollegiális-szervezet vezethetik az Egyházat). Sajnos, egyesek a zsinatot a Nota praevia nélkül olvassák. Die Presse: A két vitatott nyilatkozat elé tett ilyen pápai Nota praevia kielégítené az Önök elképzelését? Fellay püspök: Nem állíthatjuk azt, hogy mi diktáljuk, hogyan és mit gondolnak az Egyházban. Ez soha nem volt a mi felfogásunk. Csak egyszerűen azt mondjuk: az Egyház eddig így és így tanított, most ebből valami olyan következik, ami nem világos. Mi csak világosságot kérünk. Die Presse: Önök és Róma között a második vitás kérdés a tridenti miserítus. Ez a pápai újra-megengedés által legalább bizonyos mértékben elsimult. Elég ez már Önöknek, vagy e területen többet várnának? Fellay püspök: Én biztos vagyok benne, hogy e területen még jön valami. Nem tőlünk, hanem magától Rómától. A liturgikus helyzetet meg kell javítani. Ez jönni fog. Die Presse: A pápa a régi rítust kissé megváltoztatta, például a zsidókért való nagypénteki ima megújításával. Önök még a régit imádkozzák? Fellay püspök: Igen, a régit imádkozzuk. Die Presse: Elképzelhető lenne, hogy kövessék a pápát és bevezessék az új imát? Fellay püspök: Igen, ez elképzelhető lenne. Amit a pápa ehelyütt mond, nem mond ellent a hitnek. Ez inkább a történelmi háttér miatt problematikus, a hívek magatartása miatt is – a nagypénteki ima ugyanis egyike az Egyház legrégibb imáinak. Die Presse: A Rómával való kibékülés az Önök részéről nyilván egyfajta lojalitás nyilatkozatot hozna. Meg tudná ezt tenni, akkor is, ha az Egyház nem térne vissza minden pontban a II. Vatikánum előtti állapotokba? Fellay püspök: Én ezt inkább így fejezném ki: ha a katolikus alapelvek tisztázva vannak, akkor is, ha még nincs minden megoldva, ez lehetséges. Van egy egészen gyakorlati kérdés, mely most éppen világosan jelentkezik: hogyan fogadnak bennünket? Létezik egy nagyon éles blokád. Ez jelenleg megakadályoz bennünket abban, hogy tovább jussunk. Ha túl sok ellenállást tapasztalunk, akkor egyszerűen ennyit mondunk: Oké, akkor várunk még egy kicsit. Die Presse: Most az aktuális vitapont a június 27-ére bejelentett németországi papszentelések. Sokan Róma és a pápa elleni provokációt látnak ebben, akinek kinyújtott kezét ezzel visszaütik. Fellay püspök: Sajnálom, hogy ezt provokációnak tekintik. Ezek a szentelések évente zajlanak, 30 év óta ugyanabban a formában. Amikor Rómával a kiközösítésről és a többi dologról beszéltünk, soha nem volt arról szó, hogy szentelések ne legyenek többé. Ez számunkra létkérdés, olyan mint a lélegzés: nekünk szükségünk van ezekre a papokra. Die Presse: De hát nem múlhat ezen a három szentelésen. Nem lett volna okosabb elhalasztani a szenteléseket, hogy a klímát javítsák? Fellay püspök: Ez a probléma csak Németországban létezik. Rómában megértéssel néznek ezekre a szentelésekre, akkor is, ha azt mondják, hogy nem megengedettek, a kánonjog szerint nem. Annak idején azt mondtuk, hogy köztes állapotba kerültünk, melyben békésebben beszélhetünk egymással, melyben Róma meg is figyelhet bennünket. Semmi kifogásunk nem lenne az ellen, ha Róma megfigyelőket küldene hozzánk. Mi felajánlottuk ezt, de talán nem elég világosan. Die Presse: Csodálkozott azon, hogy Róma a kiközösítés feloldásához semmilyen feltételt nem szabott? Fellay püspök: Nem, valójában nem. Egy közeledésről van szó. Ez csak kis lépésekkel történhet – tekintettel a sok sebre és mindarra, ami történt. Ebben az értelemben fogtuk fel a pápának ezt a gesztusát, melyet köszönettel fogadtunk: egy gesztus a klíma javítására. A mi oldalunkról megvan a nyitás, de soha nem volt arról szó, hogy a munkánkat beszüntessük. Die Presse: A kiközösítés feloldásakor a pápát gyakran összehasonlították az atya képével, aki a tékozló fiú elé siet, aki bűnbánóan visszatért. Volt ilyen visszatérés, vagy nem is tekinti magát bűnbánó tékozló fiúnak? Fellay püspök: Igen, azért nem megy ez tovább ebben az irányban. De létezik egy nyitás a mi részünkről: mi kértük ezeket a párbeszédeket, és ez a kérésünk meghallgatásra talált. Sajnáljuk, hogy bizonyos körök megpróbálják ezt megtorpedózni. Ezzel a mostani uszítással. Die Presse: Miért nem tartják valahol máshol ezeket a szenteléseket? Hiszen a német püspökök éles reakciója előrelátható volt? Fellay püspök: Ezen a ponton látjuk, hogy gonosz akarat munkálkodik. Tehetünk, amit csak akarunk, úgyis mi leszünk a fekete bárányok. Ez az én benyomásom. Egy bizonyos ponton azt mondjuk, most már nem megyünk vissza. Ezt meg kell értenie. Die Presse: Ön tehát viselkedésükben a pápának semmilyen támadását nem látja? Fellay püspök: Ez valóban téves értelmezés lenne. Ez nem ellenséges aktus. Én írtam a pápának és arra kértem, hogy ezeket a szenteléseket így tekintse: nem zendülésnek, hanem egy nehéz és komplex körülmények közötti túlélési lehetőségnek. Die Presse: Akárhogyan is értelmezi a szenteléseket, a pápa mindenesetre kellemetlen helyzetbe kerül miattuk. Fellay püspök: Értem, ez a helyzet mindannyiunk számára kellemetlen. De még egyszer: ez a probléma az Egyházban meglevő, egymást alig elviselni tudó különböző áramlatokból származik. Ezt a problémát végül csak a pápa tudja megoldani. De én még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán megoldható-e. Die Presse: Mit csinál most Williamson püspök? Fellay püspök: Londonban van. Imádkozik, tanul, semmi mást. Die Presse: Várható belátható időn belül ennek a belső száműzetésnek a vége? Fellay püspök: Én nem látom. Az egész tőle függ. Die Presse: Akkor neki kellene határozottabban eltávolodni a Holocaust-tagadásától? Fellay püspök: Ha visszatérnének az ilyen megjegyzések, az elviselhetetlen lenne.