A summorum-pontificum.de lefordította a „Paix Liturgique” francia internetes honlap egyik cikkét két megjegyzéssel. Először: a cikk tartalmát nem tudja ellenőrizni, de ha csak a fele igaz a cikkben elmondottaknak, már az is elég. Másodszor: az általuk ismert német helyzet annyira hasonlít a cikkben vázolt franciáéhoz, hogy ez annak hitelességét is alátámasztja. A fordító hozzáfűzte, hogy a cikkben vázolt, illetve az ismert németországi kép a teljes összeomlást vetíti elénk, másrészt rémítő a püspökök ideológiai csökönyössége, ahogy inkább végignézik, hogy minden darabokra törjön, semhogy bevallják: „Tévedtünk.” Részletek a cikkből:
A francia püspökök múlt héten Lourdesben tartott találkozójukon komoly pszichológiai nyomás alatt állottak. Akkor is, ha nem állt kifejezetten a napirendjükön, állandóan egy témára kellett gondolniuk, melyet a média is folyvást szemük elé tárt: a francia egyházmegyék jövője a krónikus paphiány miatt a legnagyobb mértékben veszélybe került.
A La Croix november 5-i kiadásában a francia püspöki konferencia elnöke, Vingt-Trois érsek elvesztette közmondásos önuralmát és rátámadt – ugyan, anélkül hogy a nevét kimondta volna – egyik püspöktársára, Frejus-Toulon püspökére, Dominique Rey-re. „Van egy püspök, aki hisz az új közösségekben. Harangjukat kongatja, hat új közösséget hív egyházmegyéjébe, és azt hiszi, hogy ezzel minden el van intézve. Elsőre talán így látszik – de mi lesz később?”
E kirohanásával ugyan az érsek látszólag Msgr. Rey stratégiájának azon vonására utalt, mely szerint Rey püspök nyitott az új közösségek felé, valójában azonban azt vetette a püspök szemére, hogy túl nyitott azon papok irányában, akik a rendkívüli formában, vagy a római rítus mindkét formájában celebrálnak, egyszóval azt nehezményezi, hogy Rey püspök egyházmegyéjében a gyakorlatba is átülteti a Sommorum Pontificum motu proprio utasításait. Ez a téma a püspöki konferencián szigorúan tabu.
Az aktív papok száma a francia egyházmegyékben 9 ezer alatt van! Sok egyházmegyében a papok száma az elkövetkezendő 10 évben 10 fő alá fog esni. A legbaloldalibb egyházmegyében, Langres-ben, ahol Gueneley a megyéspüspök, 60 plébániára mindössze 1, azaz egy pap jut.
A szeminaristák száma is állandóan csökken, jelenleg 750 alatt van és ebből is százan a rendkívüli formát celebráló közösségekhez tartoznak. Több egyházmegyének egyáltalán nincs új hivatása. 2009-ben mindössze 90 papszentelés volt, ebből 10 Párizsban, ahol 2010-re 7-t, 2011-re egészen 4-et várnak. 2009-ben összesen 120 fiatal lépett be a szemináriumokba.
A következmények dramatikusak. A francia egyházmegyék egyharmada 15 éven belül a kényszerű összevonások miatt el fog tűnni!
És a püspökök többsége mindezen szörnyű kilátások ellenére bizakodó, szerintük a francia egyház továbbra is, minden ellenkező látszat ellenére „látható” és élő. Vingt-Trois érsek november 5-én a Radio Notre Dame-nak adott interjújában e „láthatóság” csodálatos példáját vázolta fel: egy plébánián, melynek nincs papja, a laikusok az egyházközség egyik termében összegyűlnek, hogy a rózsafüzért imádkozzák. Sőt, még az is eszükbe jut, hogy a templomot rendbe hozzák, hogy ott imádkozhassák a rózsafüzért – vagyis semmi nincs elveszve, a francia egyház él.
A tradicionalisták potenciáljának kihasználása a francia egyház helyzetét nyilván nem oldaná meg egycsapásra, de egy kis oxigént fújhatna bele, és mindenekelőtt az ideológiai klímát teljesen megváltoztatná. És pontosan ezért marad ez a téma a püspöki konferencián abszolút tabu.
Mindeközben egyre nehezebb lesz a tradicionalista közösségeket ignorálni. Hivatalosan az aktív papok 3 százaléka tartozik ezekhez, de ebbe nem számítanak bele azon egyházmegyés papok, akik a régi rítust celebrálják. Ebből a 3 százalékból, azaz 260 papból 140 tartozik a Pius Közösséghez, a többi az Ecclesia Dei közösségekhez.
Az új szentelések 14 százalékát a régi rítus számára szentelik. 2009-ben ez 15 új papot jelentett, ebből 6 a Pius Közösség számára.
Ha ez a tendencia így megy tovább, akkor körülbelül 2 év múlva a francia szeminaristák egynegyede a rendkívüli formára fog készülni. És az egészen biztos, hogy e szeminaristák száma nagymértékben növekedne, ha az egyházmegyékben biztosítanának számukra biztos helyet a lelkipásztorkodásban.
2009 szeptemberében 41 fő lépett be a tradicionalista szemináriumokba, ebből egyedül a Pius Közösségnél 17 fő. Gondoljuk csak meg, hogy a kis Frejus-Toulon egyházmegyének 80 szeminaristája van, akik vagy az új vagy a rendkívüli vagy mindkettő rítus iránt elkötelezettek. A következő legkisebb szemináriumban, mely Párizs nagykerületét látja el, legjobb esetben is csak 50 szeminarista él.
A rendkívüli rítus papjai több mint 400 misecentrumban szolgálnak egész Franciaország területén, ebből 184 tartozik a Pius Közösséghez vagy a hozzájuk tartozó közösségekhez. Egy közvélemény-kutatás szerint pedig a gyakorló katolikusok egyharmada szívesen venné, ha egyházközségében a régi rítusra járhatna.
A hívek egyharmada, a papok egyharmada – ilyen arány mellett logikus lenne e papoknak lehetővé tenni, hogy az istentiszteletet ne valamilyen gettóban, hanem az egyházközségekben ünnepelhessék. És nem ez lenne a motu proprio szellemében is a megoldás? Akkor e papok a többi szentséget is kioszthatnák, és a hithirdetésben és a hitoktatásban is tevékenykedhetnének.
Mindazonáltal a francia püspökök többsége számára nyájuk e része, úgy a papok, mind a hívek, akik pedig csak békében akarják hitüket élni, egyáltalán nem – hacsak nem mint terhes zavar, szálka a húsban – létezik.
Az egyházmegyék menjenek tönkre – csak az ideológia éljen!