A mai Evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézus csak példabeszédekben beszélt tanítványaihoz, az őt hallgató néphez. Ma én is egy hasonlatot mondok el, mely ugyan a görög mitológiából való, de olyan, melynek mondanivalója számunkra is fontos. Kréta szigetének lakói úgy gondolták, hogy nekik, akiknek szigetén Zeus bölcsője ringott, akiknek kecskéje táplálta Zeust, különös kegy jár az istenektől. Elküldték ezért Hermest, az istenek küldöncét Zeushoz, hogy közölje vele kérésüket. Zeus ezt mondta: a krétaiaknak igazuk van, valóban jól táplált engem a kecskéjük, ezért teljesítem egy kérésüket, ha az nem túlzó, üljenek tehát össze, és döntsék el, mit akarnak. Hermes elvitte a jó hírt Krétára, mire a krétaiak tanakodás után úgy döntöttek, hogy azt kérik Zeustól, hogy őket s szigetüket kerülje el mindenféle szenvedés, se dolgozniuk ne kelljen, se éhség, se természeti katasztrófa ne érje őket.      Zeus balgának tartotta ezt a kérést, mondván, hogy a szenvedés nélküli élet csak a menny lakóinak jár, de megengedte, hogy még egy kérést kitaláljanak. A krétaiak belátták, hogy kérésük nem volt helyes, és másodszor is összeültek tanácskozásra, hogy mit kérjenek. Végül abban állapodtak meg, hogy jó, érje őket szenvedés, de legyen lehetőségük a bajokat egymás között kicserélni. Zeus elfogadta a kérést, és Krétán kijelöltek egy piacot, ahova mindenki elhozhatta a bajaival megtöltött csomagját. A gazdagok elvették a szegények csomagjait, de amikor kinyitották azokat, a vélt megelégedettség helyett szegénységet, testi munkát találtak benne, hát így inkább visszaadták. A szegények, akik azt hitték, hogy a gazdagok csomagjában jó egészség, öröm van, valójában veszekedést, örökösödési civakodást, irigységet találtak, hát ebből ők sem kértek, inkább visszavették a magukét.      Harmadszorra azt a kérést találták ki, hogy rendben van, legyen szenvedés, de senki szenvedése nem legyen több, mint az öröme. Zeus hallván ezt, így válaszolt: Legyen meg, amit akarnak, de én még többet adok nekik: mindenkinek kétszer annyi öröme legyen, mint szenvedése, akinél ez nem így van, annak vagy a szenvedéséből kell elvenni, vagy az öröméhez hozzáadni. Hermes megvitte a választ a krétaiaknak, aztán felszólította őket, hogy mindenki jöjjön a piactérre két-két csomaggal, ahol ő maga fogja megmérni kinek-kinek az örömmel illetve bánattal megtöltött csomagját. És ha olya bajt talál, ami csak képzelt, vagy olyan, melyről az illető maga tehet, azt kiveszi. Először a krétai királyok mentek Hermes elé, aki kinyitva az elsőnek a csomagjait, az örömök között nem találta az egészséget és a függetlenséget, holott a király pompás testi erőnek örvendett és mindenkitől független volt. A bánatok között viszont ott találta a király rossz hadvezérei felett érzett haragját, melyet azzal vett ki a csomagból, hogy arról maga a király tehet, miért nem választ magának jobb munkatársakat, vagy miért nem vezeti maga a hadseregét.      Így ment ez tovább a többi krétainál is, a végén mindenkinek sokkal többet nyomott az örömökkel megtelített csomagja, mint az igazi bajokkal. Kedves Hívek, ha szenvedés ér bennünket, gondoljuk meg, hogy ez is a jó Isten irgalmának jele. És végezzük el saját magunkon mi is a próbát: alaposan vizsgáljuk át bajainkat és örömeinket, s akkor meglátjuk, hogy mennyivel többet kapunk a jó Istentől, mint amennyi szenvedést rak ránk. Hogy mennyivel több örömet kaptunk tőle életünk során, mint fájdalmat.