A szentmise latin szövegének népnyelvi fordításában Magyarországon 1991-ben történt változás, amikor a Misekönyv akkori kiadásában a latin „pro multis” kifejezést már nem a „sokakért”, hanem a „mindenkiért” kifejezéssel fordították, követve bizonyos külföldi (olasz, német, angol, stb.) fordításokat. Az értelmező fordítás nyilvánvalóan a megváltás egyetemességének katolikus tanítására vonatkozik, ami hitünk része, azonban mégsem adta vissza eredeti pontossággal a „pro multis” helyes értelmét, amely ennél többet is kifejez.
A magyar nyelvű szövegfordítás helyreállítását az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2006. október 17-én kelt levelében írta elő, hangsúlyozva annak fontosságát és lelkipásztori szükségszerűségét, hogy ahol korábban egy pontatlan formula volt használatban, ott a híveket megfelelően előkészítsék a pro multis kifejezés szabatos népnyelvű fordításának (újra)bevezetésére.
Ezért rendelte el Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, az MKPK elnöke 2009. május 11-én kelt levelében, hogy az idei Pünkösd ünnepétől fogva helyre kell állítani a bor átváltoztatásakor mondott szavak fordításának szöveghűségét. A latin mintakiadásban szereplő, kezdetektől fogva változatlan „pro vobis et pro multis” helyes fordítása tehát: „értetek és sokakért”.
A magyar népnyelvű fordítás helyreállításának helyes és közérthető teológiai magyarázatát megtaláljuk Egyházunk tanításában. Világos tanítást ad erről Aquinói Szent Tamás egyházdoktor: „Krisztus Vére mindenki számára kiontatott, ami annak elégségességét illeti, de csak a választottak javára, amennyibe annak hathatósságát nézzük; ez alatt azonban nem azt kell érteni, hogy e Vér csak a választott zsidók hasznára ontatott, akiknek az ígéret szólt. Ezért mondja hát [Krisztus] »értetek«, azaz a zsidókért, és »sokakért«, azaz a népek sokaságáért. Vagy ezzel az apostolokra mint papokra utal, akiken keresztül a Passió kegyelmi hatása a szentségek kiszolgáltatása alkalmával másokat is elér.”
Különbséget kell tehát tennünk a krisztusi keresztáldozat elégségessége (sufficientia) és a hathatóssága (efficiencia) között, és ez alkalmazható az alapítás szavaira is.
A Trienti Zsinat (1545-1563) által, Szent V. Pius pápa jóváhagyásával közrebocsátott, dekrétum erejű Római Katekizmus számunkra talán még érthetőbben fogalmazva tanítja nekünk a következőket:
„A hozzáadott szavak »értetek és sokakért« egyikét Lukács, másikát Máté evangéliumából vették [Lk 22,20; Mt 26,28], de ezeket az Anyaszentegyház Isten Szent Lelkétől vezettetve összekapcsolta. Ezek arra irányulnak, hogy hirdessék [Krisztus] szenvedésének gyümölcsét és hasznát. Mert ha erejét tekintjük, meg kell vallani, hogy a Megváltó mindenki üdvösségéért ontotta Vérét; de ha arra a gyümölcsre gondolunk, amelyet az emberiség nyert belőle, könnyen belátható, hogy az nem mindenkinek, hanem csak sokaknak volt hasznára. Amikor tehát [Krisztus] azt mondotta: »értetek«, ez alatt mindannyiszor a jelenlévőket értette, vagy a zsidó nép közül kiválasztottakat, amilyenek a tanítványai is voltak, kivéve Júdást. Midőn pedig hozzátette, »sokakért«, ez alatt a zsidóságból vagy a pogányságból származó választott maradékot akarta érteni. Ezért hát okkal nem használta a »mindenkiért« kifejezést, mert e helyen egyedül a (megváltó) szenvedés gyümölcseiről van szó, és az Ő szenvedése csak a választottaknak hozta el az üdvösség gyümölcsét. Erre vonatkoznak az Apostol [Szent Pál] szavai: »Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye« (Zsid 9,28), és ugyanígy a mi Urunk szavai János evangéliumában: »Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid” (Jn 17,9).« (Ford.: Ft. Dr. Alácsi Ervin János)
A szentmiseáldozatban megvalósuló krisztusi áldozat jelen van Krisztus szándéka és a „mindenki” számára hathatós kegyelmi ereje szerint, valójában azonban üdvözítő hatása csak „sokak” számára jár tényleges haszonnal. Mindnyájunknak úgy kell tehát élnünk, amint a lángnyelvű ferences hitszónok, Barsi Balázs atya buzdított bennünket a Sümegcsehiben bemutatott első hagyományos rítusú szentmiséjének homíliájában, hogy ne csak a „mindenkihez”, hanem a „sokakhoz” akarjunk tartozni.
Legyen előttünk szüntelenül: Krisztus Vérének egyetemes megváltása csak akkor hozhat gyümölcsöt bennünk, ha elfogadjuk a kegyelmet és együttműködünk vele. Meg kell halnunk Krisztussal, hogy Vele együtt éljünk is (vö. Róm 6,8). Mert jóllehet Krisztus valóban „mindenkiért halt meg” (2 Kor 5,15), de nem mindenki kapja meg halálának jótéteményét, hanem csak azok, akik részesednek szenvedésének érdemében. Az Apostol buzdít, emlékeztet bennünket a Trienti Zsinat megigazulásról szóló határozata, hogy szüntelenül adjunk hálát az Atyának, „aki arra méltatott bennünket, hogy részünk legyen a szentek örökségében, a világosságban” (Kol 1,12), és aki kiragadott minket a sötétség hatalmából, és átvitt az ő szeretett Fia országába, amelyben elnyerjük a megváltást és bűneink bocsánatát (Kol 1,13k).