Az értelmüket még el nem nyert kisgyermekeket Isten szentélyébe csak akkor kell elvinni, ha azok a miselátogatók áhítatát tartósan nem zavarják. Ugyanakkor annak eldöntése, hogy mi esik a „tartós zavarás” alá, a pap dolga.
„Nyugtalan” kisgyermekek esetében az érintett szülőnek
– a kápolna hátuljában kell tartózkodni, hogy a fellépő „elviselhetetlen zaj” esetén a kápolnát észrevétlenül elhagyhassa;
– gondoskodnia kell arról, hogy a gyermek ne végezhessen semmilyen önálló, kontrollálatlan mozgást, mellyel a többi miselátogatót áhítatában optikailag zavarja. Vagyis: a gyermeknek a kápolnában való körbeszaladgálását vagy mászását nem szabad megengedni.
A pap a szülőktől különösen a mise következő cselekményei alatt kér csöndet:
– a szentlecke, az Evangélium és a prédikáció alatt;
– az egész kánon alatt (a Sanctus-tól a Pater noster-ig).
Másfelől az egyik vagy másik hívőnek meg kell próbálnia túlérzékenységét legyőzni, hiszen számunkra mindig nagy örömet jelent, ha a misén sok gyerek van jelen. S. E. Marcel Lefebvre érsek mindig nagyon örült, ha sok gyereket látott a szentmisén.