„Social Networking” – Mi is történik velünk?
(forrás: www.kath.net – 2009. április 8.)

A szociális behálózásra szolgáló internetes oldalak negatívan befolyásolhatják kultúránkat, figyelmeztet Christine Rosen biotechnológia szakértő, a The New Atlantis, egy technológiáról és társadalomról szóló újság főszerkesztője. Rosen március 13-án Washingtonban előadást tartott „Virtuális barátság és az új nárcizmus” címmel a „John Henry Newman bíboros” előadássorozat keretében, melyet a pszichológiai tudományok intézete szponzorált. Előadását az interneten élőben is követni lehetett.

Rosen szerint napjainkban különösen olyan internetes oldalak, mint a MySpace és Facebook népszerűsége növekszik a legjelentősebben. Az utóbbinak világszerte már 150 millió tagja van. A tudományos kutató beismerte, hogy az internet új világa az embereknek valóban segíthet abban, hogy másokat megismerjenek és új barátságokat kössenek. Ez többek között azon személyekre vonatkozik, akik súlyos betegség miatt ágyhoz vannak kötve, és ezért hasonló problémákkal küszködő emberekkel másképp nem tudnának kontaktust teremteni.

Mindazonáltal eközben egy másik kérdés is felmerül: „Mi történik eközben velünk? A szociális határok iránti érzékenységünkkel? A személyiség iránti érzékünkkel? Barátságainkkal?” Mert az ilyen virtuális világokban létrejött barátságok egészen mások, mint a valódiak.

„Ezek az oldalak bizonyos fajtájú kapcsolatokat könnyebbé tesznek.” Mivel nincsenek földrajzi határokhoz kötve, szociális normák sem határozzák meg őket, hanem csak egyedül a személyes hangulatok. Ezáltal az érintettek „mindennemű felelősség alól fel vannak mentve, melyek egy társaság tagságával normális körülmények között kötelezően együtt járnak. Ez pedig minden interneten létrejött kapcsolat hangnemét, tartalmát, lefolyását megváltoztatja”.

Egy barátság hagyományosan kölcsönösséget, közös érdeklődések kicserélését, bizalmat és idővel intim részletek növekvő kicserélését jelenti. Ezért ezek csak a privát szférában keletkezhetnek.

A „Social Networking”-oldalak azonban egyfajta „nyilvános barátságot” ajánlanak, melyek promiszkuitívok és bürokratikusak. E weboldalak architektúrája „vad barátságok keletkezését” segíti elő azon mottó szerint, hogy „minél több, annál jobb”. A minél szélesebb körű barátságok elterjedését támogatják, miközben a több mennyiség nem jelenti a magasabb minőséget.

Mindenki magát próbálja eladni, és az ebbe a világba való belépés személyes információk kiteregetése által megy végbe. Ily módon sajátos nárcizmus jön létre, mert sok időt töltenek azzal, hogy magukat bemutassák. Ezzel kapcsolatban Rosen a YouTubén zajló privát videók kicserélését vette szemügyre. „Nem megy sok lehetőség veszendőbe, hogy megjavítsuk magunkat, ha ilyen sok energiát pazarlunk arra, hogy magunkat online jónak mutassuk be.”

A „sozial networking” egyik veszélye érzékenységünk elvesztése, melyet Rosen egy drasztikus példán mutatott be, nevezetesen annak a floridai férfinak esetével, aki nyilvánosan az interneten követett el öngyilkosságot. „Mindent kiállítunk, de érzünk még egyáltalán valamit?”


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA