A „Kirche Aktuell” újság 102. számában Ingo Langner berlini író és rendező ismertetést közölt Wolfgang Beinert-nek a Vatikánról és a Pius Közösségről írt könyvéről. A summorum-pontificum ebből a könyv-ismertetőből következő fejezetet idézte, azzal a megjegyzéssel, hogy a könyvről többet nem is érdemes beszélni. A Wolfgang Beinert által „Egy válság anatómiájához” összegyűjtött állásfoglalásokban a választóvonal a diszkontinuitás és a törés hermeneutikájának, illetve a reform hermeneutikájának hívei között húzódik. Vagyis pontosan ott, ahol ezt a teológus Ratzinger a bíborosi kollégium előtt az időközben már számtalanszor idézett 2005-ös karácsonyi beszédében lerögzítette. Akinek az olyan kifejezésekkel, mint a hermeneutika való zsonglőrködés túl komplikáltnak tűnik, annak ugyanezt egyszerű szavakkal is ki lehet fejezni: Hű akar-e maradni a katolikus Egyház önmagához vagy Krisztus testéből egy „Értékek Kft”-t akar csinálni, melynek tagjai elöljáróikat egy gyűlésen választják meg, és az éppen uralkodó divat alapján az örök hitigazságokat demokratikus többségi döntéssel átinterpretálják?