Molnár Tamás filozófus tanácsát megfogadva, nem ragaszkodom én sem az „összeesküvés teóriához”, nem keresek minden rosszban azonnal valamilyen sötét összeesküvést. Az ember még hithű állapotában is jobban hajlik a rosszra, mint a jóra, így hát nem kell mindig valami különös erőnek is mozgatnia a háttérből, ha vétkezik.
Ebben az esetben azonban minden jel arra mutat, hogy a NOM nem meggondolatlanságból jött létre, azaz nem „következetlen”, hanem megalkotói – mégha nem is mindegyikőjük, de a vezetők feltétlenül – egy nagyon jól átgondolt elvet követettek. A NOM veszélyessége éppen ebből áll. Lefebvre érsek úr nem győzte elégszer elmondani, hogy hiába érvényes – bár az sem mindig – az új mise, a hitre veszélyes, mert nem fejezi ki, sőt elkeni a katolikus hitigazságokat, a mise valódi lényegét, és ezzel előbb utóbb – anélkül, hogy ezt észrevenné az érintett – a hit elvesztését eredményezi.
Egy profán példával bemutatva: ha egy gyerekszobában nagy a rendetlenség, de emögött semmilyen rossz szándék nem húzódik meg, könnyen keresztül lehet menni rajta anélkül, hogy valami bajunk esne. Ha viszont egy látszólag szintén ártatlanul rendetlen szobában a rendetlenség valójában csak az ügyesen elrejtett csapdák elrejtésére szolgál, biztos, hogy a gyanútlan bejövő sérülés nélkül nem ússza meg az átmenést.
Lefebvre érsek az első pillanattól fogva állította és bizonyította, hogy a NOM protestáns elemeket tartalmaz, és ezzel kikerülhetetlenül a hit elvesztéséhez vezet. Számos katolikus gondolkodó fejtette ki ezt a tényt, elemezte ki, írta le ennek előzményeit, kigondolóit, megvalósítóit és magát a végeredményt, az új rítust.
Hogy Lefebvre érsek úrnak mennyire igaza volt, amikor a NOM-t „következetesen” hitvesztésre nevelő rítusnak írta le, abból is látszik, hogy a zsinat óta egyfolytában misére járó katolikusok nagy többsége teljesen elvesztette képességét a „katolikus tanok” megértésére, felfogására, gyakorlására. A megtérők, a tradícióhoz visszatalálók többnyire olyanokból kerülnek ki, akik évtizedekig nem jártak misére. Őket nem mérgezte a NOM, ők – ha visszatértek gyerekkoruk hitéhez, vagy konvertáltak – „mérgezés nélküli tünetekkel” érkeztek, érkeznek, szívják magukba az igazi katolicizmust, fogják fel az igazi szentmise „botrányosan következetes” jeleit. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy az évtizedekig NOM-ra járókat ugyanezek a jelek teljesen hidegen hagyják, sőt csak idegesítik.
Ha valakinek feltétlenül át kell mennie egy sűrűn aláaknázott mezőn, csak akkor van esélye, hogy sértetlenül kerül e kalandból, ha a) tudja, hogy a mező alá van aknázva; b) az aknák helyéről pontos leírással rendelkezik. Ugyanígy azoknak, akik NOM-ra járnak és mégis katolikusok akarnak maradni, elengedhetetlenül ismerniük kell – hogy hatása alól megmeneküljenek – a NOM-ban elrejtett hitveszejtő aknák helyét és tulajdonságait.
Lásd a témával kapcsolatban a SZENTMISE oldal cikkeit, különösen a következőt:
Hűen az Úr testamentumához
„SOKAKÉRT” vagy „MINDENKIÉRT”?