Laikusként, nem teológiai magyarázat gyanánt, az elmúlt magyarországi eseményekkel kapcsolatban felvetődött bennem a kérdés, mi is történik – nagyon tömören kifejezve – a szentmiseáldozatban, mi is a szentmiseáldozat célja, értelme. Nagyon egyszerűen fogalmazva, csak a leglényegesebbet érintve, a szentmiseáldozat elsősorban a teremtmények Teremtőjüknek, Uruknak, Istenüknek, e világ Urának bemutatott köteles hódolata, áldozata. Az ember ezen áldozat gyümölcsében való részesedés nélkül nem üdvözülhet, sőt, emberi módon nem is élhet. Hiszen minden jót, minden értéket, minden kegyelmet csak Krisztus keresztáldozata érdemelt ki, vagyis ezekhez csak az Ő áldozatán keresztül, a krisztusi áldozat „anyagi” gyümölcsének élvezetén keresztül juthatunk el. Ezért elengedhetetlen, hogy 1) a szentmiseáldozat érvényes; 2) Istennek tetsző áldozat legyen. Egy hagyományhű katolikus számára nem kíván bővebb magyarázatot, hogy a NOM még akkor is, ha érvényes, nem lehet Istennek tetsző – ezt e honlap számos, „szakértő” által írt cikke megmutatja. Ezek után jó lenne remélni, hogy a Magyarországon bemutatott „régi” misék nem a régi liturgia iránti nosztalgiából, e „liturgia” szép, „szebb, mint az új” érzületéből szerveződnének, hanem abból a tántoríthatatlan meggyőződésből, hogy a „régi” mise az, ami Istennek egyedül tetsző, amit Isten elvár tőlünk. És azt is, hogy ez a felismerés félreérthetetlenül és maradéktalanul megmutatkozik, kiderül törekvésükből.
Különben nagyon kétséges marad, hogy Isten áldását adja-e igyekezetükre. Egy érvényes, Istennek tetsző szentmise mindig a kegyelem forrása a rajta résztvevőkön. Kovásszá, a világ sójává, áldássá azonban csak akkor válhat, ha helyes lelkületből mutatják be, akkor is, ha ezzel nem szereznek környezetükben nagy népszerűséget. |
vissza