Május 6.: Szent János a Porta Latina előtt
(forrás: www.fsspx.info – 2009. május 5.

A római naptárból 1960-ban törölték a „Szent János apostol és evangélista a Porta Latina előtt” ünnepet, illetve csak bizonyos egyházmegyék és szerzetesrendek számára engedélyezték megünneplését. Az ünnep valójában a római városfal latin kapujánál levő Szent János templom felszentelésének ünnepe, mely a szenvedésvasárnap utáni szombat stációs temploma.

A templom a nevét a közelében levő kaputól kapta, a Porta Latina-tól, míg maga a kapu attól az úttól, mely rajta keresztül vezet, vagyis a Via Latina-tól. A Porta Latina Rómának a 3. századból származó városfalához tartozik. A városfal e részét a kapuval együtt 410. augusztus 24-én az Alarich király vezette nyugati gótok valószínűleg részben lerombolták, mindenesetre Honorius nyugat-római császár (395-423) a városfalat itt újra rendbe hozatta.

A Szent János templom a Porta Latina előtt az 5. századból való, valószínűleg Szent I. Gelasius pápa (492-496) idejéből. A középkorban restaurált templomot 1798-ban a francia forradalmár katonák megszentségtelenítették, majd kaszárnyaként használták.

Szent János templomától nem messze, egészen a Porta Latina mellett, áll a Szent János az olajban kápolna. Ez a kis nyolcszögletű Isten-háza azon a helyen áll, ahol Szent János evangélista a hagyomány szerint a forró olajban való mártíromságából sértetlenül kiszállt.

A római breviárium korábban május 6-án a következő olvasmányt tartalmazta:

„János apostol egyike volt az Úr tanítványainak, mégpedig a hagyomány szerint ő volt a legfiatalabb az apostolok között. Szűz volt még, amikor Krisztus követőjének hívta, és ezek után szűz is maradt. Ezért szerette őt az Úr bensőségesebben, mint a többieket, és ezért nyugodhatott Jézus mellén. Amit Péter, aki nős volt, nem mert megkérdezni, azt Jánosnak mondta, hogy kérdezze meg. A feltámadás után, amikor Mária Magdaléna meghozta a hírt, hogy az Úr feltámadt, Péterrel együtt szaladt a sírhoz, de Péter előtt ért oda. Amikor a hajón voltak, hogy a Genezáreti tavon halásszanak, és Jézus a parton állt, az apostolok nem tudták, hogy ki az. Csak a szűz János ismerte fel az Üdvözítőt és ezt mondta Péternek: az Úr az.

János apostol, evangélista és próféta volt egyszemélyben: apostol, mivel az egyházaknak mint tanítójuk írt; evangélista, mivel Evangéliumot írt, melyet Mátén kívül egyetlen apostol sem tett; próféta, mivel Patmos szigetén, ahova Domitian császár az Úr melletti tanúsága miatt száműzte, a Titkos Jelenéseket látta, mely a jövőre számtalan jóslatot tartalmaz. Tertullianus arról is beszámol, hogy Rómában forró olajjal töltött kemencébe vetették, és hogy abból virulóbban és erősebben, mint annak előtte volt, szállt ki.

Evangéliuma is nagyon különbözik a többiekétől. Máté úgy kezdi sajátját, mintha egy közönséges emberről beszélne, ezekkel a szavakkal: Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának, Dávidnak volt a fia. Lukács Zakariás papi szolgálatával indít. Márk Malakiás és Izajás jóslatával. Az elsőnek ember a jelképe a nemzetségtábla miatt, a másodiké bika a papság miatt, a harmadiké oroszlán a pusztában kiáltó szó miatt: Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! János azonban sasként szárnyal fel, egészen az örök Atyáig hatol és így kezd: Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél volt.”


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA