Néhány pillanat múlva az Egyház imái által, és mert Urunk Jézus Krisztus a bérmálás szentségét megalapította, megkapjátok a Szentlelket.
De ti erre ezt mondjátok: „De hiszen már keresztelésünk napján megkaptuk a Szentlelket!” Ez igaz, keresztelésetek napján tényleg megkaptátok a Szentlelket, mert amikor a pap megkeresztelt benneteket, ezt mondta fölöttetek: „Exi ab eo, inmunde spiritus, da locum Spiritui Sancto – Távozz tőle, tisztátalan lélek, és adj helyet a Szentléleknek.”
Mert tudjátok, hogy mielőtt meg lettünk keresztelve, az áteredő bűn miatt a Sátán hatalma alatt álltunk. Az ősbűn következményei generációk sokaságán keresztül ránk is átszármaztak. Mióta Ádám és Éva vétkeztek, a Boldogságos Szűz Mária kivételével minden ember ki van szolgáltatva az ördögnek. De a keresztség által, Urunk Jézus Krisztus halála által, Urunk érdemei által a pap, amikor a keresztelés szavait kiejti, kiűzi a Sátánt, és arra kéri Istent, hogy szálljon le a Szentlélek és költözzön be a megkeresztelt gyermek lelkébe.
A keresztség által leszünk mi az Egyház gyermekei. Újra születünk, újra születünk a lelki életre. De ha felnövünk, ezt az újjászületést meg kell erősítenünk. Megkeresztelkedésetek óta jó pár év eltelt már; szükségetek van tehát a keresztségi kegyelem megerősítésére, hogy a keresztény életet magatokban megőrizzétek, hogy keresztény életeteket a Sátán támadásai ellen megvédjétek, ama sok eszköz ellen, melyek ma a Sátán rendelkezésére állnak, amikor megpróbálja lelkünket megrontani.
Azért alapította meg Urunk a bérmálás szentségét, hogy a Szentlelket még nagyobb teljességében ajándékozza nekünk, és hogy bennünket a Sátánnal szemben még jobban megerősítsen és felfegyverezzen. Hiszen ahogy növekszünk, úgy kerülünk egyre nagyobb veszedelmekbe. Gyermekként, kis gyermekként szüleink vigyáznak ránk, ők gondoskodnak rólunk. De minél nagyobbak leszünk, annál inkább magunknak kell felvállalnunk a felelősséget keresztény életünkért, és ezért van szükségünk különleges segítségekre, hogy elkerüljük, hogy ez a megromlott világ magával rántson bennünket. Ez a világ, mely megpróbál bennünket a jó Istentől, az Isten iránti szeretettől elszakítani és az Isten parancsaival szembeni engedetlenségre vezetni. Ezért találta helyesnek Urunk, hogy a bérmálásnak eme szentségét megalapítsa.
Ti úgy döntöttetek, hogy örökre Jézus Krisztushoz kötitek magatokat, és a Sátánnak, minden pompájának és gyönyörűségének ellentmondotok. Ezt az ígéreteteket kell ma megújítanotok, mégpedig a Szentlélek hatására kell megújítanotok, valamint meg kell ígérnetek a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy Hozzá akarjátok magatokat erősíteni, hogy követni akarjátok Őt, hogy parancsainak engedelmeskedni akartok, és hogy a benneteket körülvevő világról le akartok mondani.
A Gondviselés úgy rendelte, hogy éppen ma kapjátok a bérmálás szentségének kegyelmét, egy nappal a Boldogságos Szűz Fatimai megjelenésének ünnepe után. Tegnap volt május 13., és 1917. május 13-án jelent meg a Szűzanya Fatimában három portugál kisgyereknek. Ha a Boldogságos Szűz Mária olyan messzire megy, hogy leszáll hozzánk, hogy nyomatékosan arra kérjen bennünket, hogy legyünk részvéttel saját lelkünk iránt, saját magunk iránt, akkor arra is kér bennünket, hogy ne felejtsük el, hogy lelkünk a jó Isten számára lett teremtve. Hogy arra lett teremtve, hogy isteni Fiát, Urunk Jézus Krisztust szeressük, és hogy ne felejtsük el, hogy a mi Urunk Jézus Krisztuson kívül nincs üdvösség.
Ezért könyörgött nekünk, hogy imádkozzunk és vezekeljünk. Maga is együtt imádkozott a gyerekekkel, rózsafüzérrel a kezében. Megtanította a fatimai gyermekeket, hogy vele együtt imádkozzák a rózsafüzért a lelkek üdvösségére, hogy ezáltal saját lelküket megmentsék, és azzal együtt mások, a felebarátok lelkét is.
A Szűzanya azt is megköveteli tőlünk, hogy vezekeljünk. Mit jelent vezekelni? Ez azt jelenti, hogy nem szabad rendetlen módon e világ dolgaihoz ragaszkodjunk. Természetünknél fogva ugyanis erre hajlunk. Az áteredő bűn következtében mélyreható rendetlenség van bennünk. Arra hajlunk, hogy anyagi dolgokkal, az érzékeinkkel felfogható dolgokkal, e világ dolgaival foglalkozzunk, és a lelki dolgokról megfeledkezzünk. Hogy elfelejtkezzünk arról, hogy lelkünk van, és hogy lelkünk fontosabb, mint a testünk. A lelkek világa sokkal fontosabb, mint a testek világa. A föld és minden, ami körülveszi, és a csillagok is, amiket látunk, semmik a lelkek világához képest, az angyalok világa, a menny kiválasztottjainak világa mellett, semmik a jó Isten mellett, aki lélek, és az a templom, melyben mindazok a lelkek nyugosznak, melyek a mennyben vannak.
Ezért kell megfontolnunk, hogy mi e másik világ számára teremtettünk. Nem azért születtünk, hogy ezen a földön maradjunk. Nem! Senki nem marad itt lent, mindenki átmegy egykor oda. Határozzuk tehát szilárdan el, hogy ahhoz kötjük magunkat, aki lelkünk üdvösségét illetően fontos, vagyis lelkünk üdvösségéhez elengedhetetlen. És ehhez kapjátok meg a bérmálás szentségét, mely ebben lesz segítségetekre.
Talán azt válaszoljátok erre: „De én nem látok semmit. Én nem látom a Szentlelket.” Amikor az apostolok megkapták a Szentlelket, fejük felett lángnyelvecskéket lehetett látni, mely megmutatta, hogy a Szentlélek leszállt rájuk. Mi azonban nem fogunk ilyen lángnyelveket fejünk fölött látni, mely megmutatná, hogy a Szentlélek leszállt ránk. Az apostolok azután csodákat is műveltek, és nyelveken beszéltek. A jó Isten ezt azonban csak az Egyház megalakulásának kezdetén akarta így, hogy az első keresztényeket bátorítsa ezzel. Ma már általában nem ad többé ilyen rendkívüli csodákat.
Mindazonáltal ha azt kérdeném tőletek, látjátok-e a lelketeket, erre ezt válaszolnátok: „Tudom, hogy van lelkem, de nem látom.” És mégis elhiszitek, hogy van lelketek. Ő az, aki szeretettel tölt el benneteket, ő az, mely életetek minden döntését meghozza. A lélek az, aki hagyja, hogy jól vagy rosszul döntsetek. Van tehát lelkünk, akkor is, ha nem látjuk. Ne engedjük félrevezetni magunkat, hogy azért mert nem látjuk a természetfeletti világot, az nem is létezik. Kérjük a jó Istent ma különösen azért, hogy higgyünk lelkünk létezésében, és hogy mindent megtegyünk, hogy lelkünket az Isten iránti szeretetben, a felebarát iránti szeretetben és Isten parancsai iránti engedelmességben őrizhessük meg.
Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát is ezért! Ma reggeli prédikációmban azt mondtam, hogy egészen bizonyos, hogy az apostolok a Szentlelket a Boldogságos Szűz Mária, mint a Szentlélek közvetítője által kapták meg. A pápák mindig ezt tanították. Mária fogantatásától kezdve el volt telve a Szentlélekkel, mert nem volt alávetve az áteredő bűnnek. Ezért évekkel az apostolok előtt el volt telve a Szentlélekkel, és így a Szentlélek a Boldogságos Szűz Mária által szállt le az apostolokra. Tehát higgyük mi is ezt, és ezért legyünk biztosak benne, hogy a kegyelmekben a Boldogságos Szűz Mária által részesülünk, és hogy ezért a bérmálás szentsége által kapott kegyelmet is mennyei anyánk által kapjuk meg. Bízzátok magatokat a Boldogságos Szűz Máriára!
Remélem, hogy mindannyiotok zsebében ott van a rózsafüzér, és hogy imádkozzátok is. Ha kísértést éreztek, ha elbátortalanodtok, ha nehézségek előtt álltok, ha megpróbáltatások jönnek, vegyétek rózsafüzéreiteket és imádkozzátok! Kérjétek mennyei édesanyátokat, hogy jöjjön segítségetekre, és meg fogjátok látni, hogy a rózsafüzér nagyon hatásos ima. Földi megjelenései során a Boldogságos Szűz Mária mindig kezében rózsafüzérrel jött, ily módon mutatta meg, milyen fontos számára a rózsafüzér imádkozása.
Áldjon meg benneteket a jó Isten, és lehessünk biztosak abban, hogy minden itt jelenlevő, ki benneteket a bérmálás szentségének kiszolgáltatásánál körülvesz, imádkozik értetek és kéri a jó Istent, hogy sok kegyelmet adjon nektek.
A bérmaszülők jobb kezüket a bérmálandó jobb vállára téve, és mögöttük állva jelenlétükkel igazolják a bérmálás szentségének kiszolgáltatását, és egyúttal átveszik annak felelősségét, hogy segítenek bérmagyermeküknek, hogy a bérmálás szentségének kegyelmét és a keresztény élet kegyelmét megőrizzék.
Az Atyának és a Fiúnak és a Szentlélek Isten nevében, Ámen.